A hála az áldozattá válás ellenében hat.
Az áldozattá válás logikus következménye annak, hogy az elme-illúziója szerint “folyamatos veszélyben vagyunk”. A felszínes világban élő embereknek alap elgondolásuk, hogy az élet folyamatos harc. Harc a túlélésért.
Az Igazság szerint az egyetemes rend részei vagyunk. Az Univerzum egésze, annak teljes Rend-Szere ‘odafigyel’ ránk, és gondoskodik rólunk, fennmaradásunkhoz nem kell küzdenünk és gürcölnünk.
A hála felemelő érzése előre mutatja irányultságunkat. Azért fontos, mert a hála kimutatásával a Mindenség jóságos aspektusát emeljük ki, erre irányítjuk a figyelmünket.
Amire figyelmet fordítunk, ott energia a keletkezik és növekszik, fejlődik.
Magunk döntjük el, hogy hova és mire kívánunk összpontosítani. Mi döntjük el, hogy mit töltünk le a világból.
Koncentráljunk: hála, áldás, szeretet, igazság
Végül ez a kép úgy megszilárdul bennünk, hogy átveszi a helyét annak a másik, fenyegető és sötét víziónak, melyet gyermekkorunk óta hordozunk magunkban.
A körülöttünk lévő világ valósnak mutatja magát, jóllehet, csak kép, mely a tudatban keletkezik, és onnan vetül ki. Ha rájövünk, hogy egyedül mi vagyunk felelősek a kivetülő képért, vagyis a saját valóságunkért, többé nem gondoljuk, hogy a külvilág eseményei határozzák meg az életünket. Helyrehozzuk az alapvető tévedést, amelyik az áldozattá válásért felelős, és elhiteti velünk, hogy a film rendez minket, nem pedig fordítva.
Szenvedélyes lelkesedéssel élem az életem!
Bőséggel áradó jólét világában élek!
Design by Nimbus.