Gyógyír, ha úgy érezzük, valami méltánytalanság ér bennünket. A lélek azért van itt a Földi térben, hogy tapasztaljon. Megtapasztalja önmagát a 3 dimenziós tér tükör-világában.
Az ember értéke abszolút a lélek szintjén, és minden, ami vele történik. Akár jónak, akár rossznak ítéljük az adott pillanatban abból kiindulva, hogy számunkra előnyösnek vagy hátrányosnak ítéli az eseményt az ego-rendszerünk. A megítélés folyamata az elménkbe kondicionált hitrendszereken, szokásrendszereken és értékrendeken alapul.
Az éltetünk eseményei velünk, mint lélekkel történnek, és egytől egyig mindegyiknek mélyebb jelentősége, értelme van, mely a legtöbb ma élő ember számára a mindennapi élet, felszínes szintjén nem érzékelhető. Lélekként a földi térben élve önmagunk fejlődésének útján sorra ‘szervezzük’ magunknak az eseményeket, történéseket, embereket, melyek segítségével és által újabb és újabb aspektusainkkal találkozhatunk… s láthatunk rá egyre táguló perspektívából.
Lélek = Én = Végtelen, Örökkévaló, Igaz Önvalóm = Sat Nam
A materialista felfogás szerint az önbecsülés alapja relatív, valamihez viszonyított. Alap tételként van jelen, hogy az embernek erős és jól fejlett egója legyen. Az ilyen személy magabiztos, és bátran néz szembe az elé kerülő akadályokkal. Szereti a kihívásokat, amiért az élet gazdagsággal, státusszal, és földi javakkal halmozza el. Külső, viszonylagos értékek határozzák meg lénye értékét.
EGO = személyiség = az elme terében futtatott biokémiai rendszer, mely a fizikai lényünk túléléséért felel = fej = részünk, mely a materiális világban az irányítás jogával rendelkezik = felszínes életünk tárhelye, színtere
Az ego-rendszer mai szintű túlműködése egyenes ági következménye a Föld 2400 éves vaskori ciklusának, a korszak mély rezgés frekvenciájának, és annak az életformának, melyet emberként ebben a térben, ezen körülmények között élni tudtuk.
Az ego folytonos méricskélésén, viszonyítgatásán túl az Igazság szerint értékünk nem viszonylagos, hanem abszolút. Az ember értéke annyi, amennyi a léleké: végtelen.
Hogyan találjuk meg igaz önvalónkat?
Magamba mélyedek, elmozdítom, a megszokottól teljesen eltérő helyre irányítom figyelmemet. Ahelyett, hogy az elmém felszínén kavargó gondolatokra összpontosítanék – melyek folyamatos változásban, rohanásban vannak – , mélyebbre megyek, hogy megtapasztaljam az alatta lévő csendet. A csendben az igaz tudatosság ébred önmagára: Az Én Vagyok.
A tudatosság olyan kreatív foglalatosság, amely által visszaszerzem az életem feletti irányítást, az éberségemet, felébredek sok-sok éves álmomból. Amint visszaszerzem énem feletti uralmamat, képes leszek tudatosan éber maradni, és lehetőségem nyílik megírni a saját személyes történetemet, mely minden külső szempont, elvárás, iránymutatás nélkül íródik… mert a belső hangom diktálja.
Ez a tudatosságbeli elmozdulás, kiterjedés lehetővé teszi számomra, hogy én, mint ember a lélek szintjéről létezzek, és nézzek rá a világra.
Szenvedélyes lelkesedéssel élem az életem!
Bőséggel áradó jólét világában élek!
Design by Nimbus.