Az ego ellenállás által képezett rugalmatlanság ellenszere.
Mint tudjuk, véletlenek nincsenek = minden úgy történik, ahogy történnie kell. Mondhatjuk úgy is, hogy mindig az történik, ami számunkra a Legjobb. Legjobb… a lelkünk fejlődésének érdekében.
A jelentkező akadályok sem véletlenül kerülnek elénk. Minden akadályon keresztül vezet egy út. Azt az utat kell megtalálnunk, el kell indulnunk rajta, és meglátjuk az akadály felmerülésének értelmét. Semmi nem értelmetlen, ha tudjuk miért van.
Az életünkben felmerülő akadályok mindig a lélek-tudatosság teréből érkező jelzések, amelyek közlik, hogy: rossz úton járunk és ideje stratégiát, vagy irányt változtatni. Ha lényünk nyitott, képes észrevenni, és dekódolni ezeket az üzeneteket… melyeket önMAGunk küldünk önmagunk számára.
Amikor az ego szemben találja magát egy akadállyal, egyre nagyobb és nagyobb erőkifejtéssel válaszol. Az ő világa egy harctér, ahol folyamatosan küzdeni kell az életben maradásért. Ha támadás ér bennünket, úrrá lesz rajtunk a kísértés, hogy az ego fegyvereihez/eszközeihez nyúljunk.
(Hány békemozgalom van a Földön, feldúlt, felháborodott aktivistákkal. Hány természetvédő imádja a földet, és gyűlöl mindenkit, aki kizsákmányolja?) … Érezzük az ambivalenciát ebben?
Teréz anya szavaival élve egyszerű a magyarázat:
“Semmiképp nem szeretnék részt venni háború ellenes mozgalmakban. Majd, ha béke tüntetéseket szerveznek, szívesen részt veszek rajtuk!”
Más szavakkal élve:
Amire a figyelmed fókuszálod, oda irányítod tudatosságod energiáját, s ezzel a teremtő erőd.
Aki elindul a szellemi úton, eleinte folyamatos ego ellenállásra, apró győzelmekre és pillanatnyi örömökre számíthat. Hogy elkerüljük a csalódottságot, fel kell ismernünk, hogy az akadályok ugyanabból a forrásból származnak, mint minden más a világon. Isten minden pillanatunkban velünk van, életünk minden órája beleilleszkedik a nagy kozmikus tervbe. Amikor elkezdjük érezni a szinkronicitás terét már tudjuk, hogy az idő minden pontján igaz, hogy az egész Világegyetem “összeesküvésére” szükség van egy adott pillanat létrejöttéhez.
Éppen ezért jó ha megtanítjuk az elménknek, hogy képtelenség előre megtervezni, hogy hogyan nézzünk szembe a következő kihívással. Mégis az ember az ego szintjén mást sem csinál: felkészül a legrosszabbra, ragaszkodik kipróbált – bár elképzelhető, hogy soha be nem vált – szokásaihoz és reakcióihoz (gyermekkori kondicionálásának programjaihoz). Ha így gazdálkodunk az erőforrásainkkal, vihet ugyan némi ál-biztonságérzetet az életünkbe, ám ezzel együtt teljesen kizárunk minden mást. Ez pedig nem jelent mást, minthogy kizárjuk az életünkből saját lehetőségeinket. Kizárjuk az életünkből a bőség tereket.
A ‘titok’ nem más, minthogy megszabaduljunk régi szokásainktól, és rábízzuk magunkat a spontenaitásra.
Mindig, ha azon kapod magadat, hogy valamely régi, rögzült minta alapján cselekszel, egyszerűen állj meg. De ne találj ki azonnal egy másik reakciót, és ne akard kapásból a szokásos válasz ellenkezőjét tenni. Ehelyett próbálj megnyílni. Fordulj befelé, merülj el saját belsődben, és hagyd, hogy a következő lépés magától megtörténjen.
VÁRJ, ÉRZÉKELJ, CSELEKEDJ-ENGEDELMESKEDJ! … belső hangodnak
A materiális életben irányítani = erőltetni igaznak vélt irányokba = erőltetetten működtetni
A valóságban irányítani = működik = hagyom, hogy legyen, ami belőlem jön és cselekszem
Fontos érzékelnünk, hogy nem minden esetben jelenti a várok szó azt, hogy ‘sültgalambra várok, hogy magától lepottyanjon az égből’… Ennek a kondicionált programnak köszönhetően a legtöbbünkben folyamatosan fut a kontroll-kényszer, mely minden lépésünkben az erőfeszítés stratégiáját tárja elénk. Ha nem így teszünk, úgy érezzük, hogy nem a mi kezünkben van életünk irányítása, hogy sodródunk, hogy hagyjuk, hogy csak úgy legyen.
Erre az ego reakcióra gyógyír az, ha megtanuljuk a VÁROK szó valódi értelmét és a benne rejlő erőt.
VÁROK, JELEN VAGYOK, ÉRZÉKELEK, MEGLÁTOM, CSELEKSZEM
Ezzel a magatartással az életembe elérkezett eseményekre úgy reagálok, ahogyan valóban én szeretném. Nem futok bele sok tíz évvel ezelőtt beégetett programokba, melyek az elmémben futnak, s valószínűleg aktuális felnőtt énem számára nem a legjobb választás.
Szenvedélyes lelkesedéssel élem az életem!
Bőséggel áradó jólét világában élek!
Design by Nimbus.