Így úton az újabb földi Aranykor felé jelen életünkben legfontosabb feladatunk a hangolódás… az áthangolódás megengedése és az ezért való tevékenykedés.
Az emberi agy nem más mint egy bio számítógép. Az agy maga a hardver, és a rajta futó ego az operációs rendszer. Az ego-rendszerünk a bio-kémiai szintű lényünk, tehát az emberi részünk túlélő – életet fenntartó – rendszere, melynek feladata az, hogy megtartson minket az életben. Az, hogy milyen személyiségű az ego rendszerünk attól függ, hogy milyen az alapvető lélek-karakterünk. A lelkünk minőségei és árnyalatai képződnek le az emberi szintű személyiségünkben, ebből alakul ki az ego-minőségünk is. Az ego-rendszerünk olyan, mint egy program fa. Vannak gyökerei (lélek szinten ez életbe hozott információk), melyből a felszínen – tehát ez életben – kialakult a törzs, az alap, mely bázis programból kiindulnak újabb programok, melyek újabb és újabb kisebb, következmény programokban folytatódnak – ahogyan a fa vastagabb ágai elágaznak, majd újra elágaznak…. majd újra elágaznak…
Az öntudatlan ember be van zárva a fejébe, és egy sámítógépen futtatott programok összessége jelenti az életét. Ez a világ az emberi lét fizikális síkjából táplálkozik. Ez a világ ezeréves emberi szokásokból, hitrendszerekből áll, melyek társadalmi kondíciókon alapulnak, amik néha kicsit változnak az éppen aktuális földi állapotok szerint. Egy ilyen élet korlátai között az ember csak néz, de nem lát. Teszi, amit a programozása, és a programozás által állított keretei engednek. A belénk nevelt programokból erednek a gondolataink. A gondolataink érzésekhez vezetnek, az érzések tettekhez vezetnek, a tettek pedig eredményre vezetnek. Ezt az eredményt nevezzük az életünknek.
Látom a szerepeket, melyek programok halmazából állnak össze, és melyeket ugyanúgy játszanak az emberek bárhol is járunk a Földön. Látom a saját utam is, ami eddig kirajzolódott mögöttem, ebből az életemből. Látom az elme-életem kuszaságát, melyet még bentről, az egom uralma alatt, az elmémből érzékeltem, és örülök, hogy észrevettem, hogy alszom! Örülök, hogy fel tudtam szabadulni egy olyan álomból, amiről 30 évig azt sem tudtam, hogy álmodom. Örülök, hogy ebből ennyi jutott nekem, és örülök, hogy a 30 évig tartó, gordiuszi csomóhoz hasonlító életemet immár tisztának, egyszerűnek és tökéletesen értelmesnek, érthetőnek, és értelmezhetőnek látom. Tudom, hogy így a legjobb, és hálás vagyok a tapasztalatokért, amit ebből az időszakból magammal viszek. Hálás vagyok, hogy Önmagamra találtam, és nem buktam el egy olyan színdarab színfalai között, amiről azt sem tudtam, hogy játszom benne!
Az ego-rendszer ördögi körökben működik. Ez azt jelenti, hogy egyik program táplálja a másikat. Ezekkel az összefüggésekkel tartja fent önmagát a rendszer. Arra már rájöttem, hogy ezekből a működési körökből csak ugrani lehet, kisétálni nem. Tudatosan kell meghoznunk egy döntést, és kitartóan megerősíteni az új választásunkat.
Ez igaz az
Ezek az ördögi körök alkotják a személyes poklot, melyet hívhatunk személye ego-rendszernek is. A személyes poklok összegabalyodása alkotja az össznépi poklot, tehát a földi tér kollektív ego-rendszerét…
… életeken átívelő karmatikus pokol kiugrási pontja a felébredés. Kiugrani a testtel való azonosulásból…. amikor a Lélek önmagára ébred. Elkezdjük látni önmagunkat kívülről, s rálátást nyerünk az elménkben futtatott ego rendszerre, mely addigi életünk vezérlő elve volt.
Hát itt tartok…
… van még mit tenni…
Design by Nimbus.