Vegán? Vega? Elég a címkékből…

… egyszerűen csak önmagam vagyok!

 

Ráeszméltem, hogy mit is teszek: Beszorítom magamat kategóriákba. Pár éve feltettem a homlokomra a címkét: VEGÁN…

… s azóta annak a billognak akarok megfelelni. Most éreztem rá arra, hogy így nem tudok egyszerűen csak önmagam lenni az itt és most-ban. Erre itt Thaiföldön jöttem rá, ahogy egyik nap elhaladtam a piacon a tengeri herkentyűket és gyönyörű színes halakat áruló asszony előtt… olyan hívogatók voltak. És megengedtem, hogy érezzem azt, amit valójában éreztem: a testem, a szervezetem őszintén azt mondta, hogy ilyet kér enni.

Azóta már arra is ráéreztem, hogy a testem tudja, mi a jó neki… ha hagyom, és nem akarom keretek közé szorítani… és meghallom a hangját, amikor szól hozzám.

Az is tisztává vált előttem – ahogyan az utóbbi hónapokban figyeltem magamat -, hogy az épp aktuális állapotom határozza meg, mit kíván a testem. Milyen táplálék az, ami épp a legjobb neki. Meleg, fülled napokon gyümölcsöt kér, és általában ivólének. Mozgalmas, tevékenyebb napokon fennhangon kéri a szénhidrátot… És ami a legújabb info számomra az az, hogy azokon a napokon, amikor szellemi munkát végzek, sokat meditálok, vagy csak épp szétszórt állapotban vagyok, kéri a fehérjét nagy dózisban. Erre a célra érkezett vissza hozzám a hal, a tenger gyümölcsei és a fürj tojás. Mindezt megengedem magamnak. Megengedem, hogy egyszerűen csak őszinte és igaz legyek… címkék nélkül. Igen, én egy olyan alapvetően vegánul főző nő vagyok, aki halat süt, amikor azt kér tőle a teste! 🙂

 

Amikor ráeszméltem erre a magamra aggatott címkére, már könnyű volt emlékeznem. De hisz én nem ez vagyok. Én nem azért eszem húsmentesen, mert eldöntöttem, hogy nem fogok, mert bármi baj lenne vele. Én azért nem eszem húst, mert soha nem szerettem… És mert felnőtt fejjel hála a JóIstennek, már eldönthetem magam, hogy mit eszem és mit nem. És tejterméket sem azért nem eszem, mert a vegánság ezt követeli tőlem… Azért nem eszem, mert az én szervezetemnek nem megfelelő táplálék és ezt tudom. Több energiát emészt fel a megemésztése, mint amit abból a testem nyer. Tojást pedig azért nem ettem otthon, mert a nagyvárosban nem tudtam beszerezni könnyen megfelelő – nem ipari rezgésű és beltartalmú – tojást, így az is elmaradt.

De itt minden van! És gyönyörűségesen tiszta az él-elem.

Azt eszem, amit a testem kér tőlem.

 

Kókuszhéj tűz és grillezés… újabb finomságok…

… és szomszédainkhoz hasonlóan mi is egyszer használatos tányérból ettünk ma 🙂