Thaiföldről haza érkezvén keményen megcsapott az itthon talált világ ‘rend’-je. Az az ‘egyetlen valóság’, amiben én is nevelkedtem, amiben élnek itt az emberek, amit én magam hosszú időre magam mögött hagytam… s ahova most visszaérkezem.

Az utcákon járva érzékelem az életet, melyet én is magaménak hittem oly hosszú ideig. Látom a várost, látom a falakat, látom az ipari környezetet… és érzem a hatásukat… rám.

A nagy kérdés, mely most az életem legfontosabb része:

Hogyan tudom megvalósítani azt az életet, melyet Thaiföldön megtaláltam – melybe újra visszatalálta -, itt Magyarországon. Ebben a környezetben.

Hívtam, hosszú hónapokon keresztül… hívtam azt, ami megmutatja majd nekem, hogy merre tovább. Kértem a segítséget az Univerzumtól… adjon nekem tisztán látást.

… és elérkezett. Elérkezett az az ember, aki megmutatott nekem egy olyan világot, melynek létezéséről sem tudtam eddig. S bemutatott nekem olyan embereket, akik itt élnek ebben az országban… de mégis egy másik világban. Bizakodással tölti el szívem, hogy már látom, itthon is vannak olyan emberek, akiknek a természet az életformájuk.

Permakultúrát tanulok!

És olyan végtelenül jó érzésekkel tölt el a környezet, amiben vagyok. Természetesen élő emberek, természetes környezetben, és a természet rendjéről tanulok, mely információk nagyon mélyen megérintenek. Összekapcsolódnak bennem élet-területek, ahogyan meglátom az összefüggéseket a táplálkozás és a táplálék előállításának körülményei között. A természetes és az ipari frekvenciákkal termelt növények között. Amikor ráérzek az élelem és az élelmiszer közötti különbségre, és a különbség mélységeire.

A permakultúráról a legtöbben úgy tudják, hogy egy kertészkedési, kert építési módszer. Valóban. Az is. És ennél sokkal több. Egy filozófiai ág, melynek alapját és középpontját egyaránt a természet eredendő rendje és az emberként ezzel való együtt élés adja.

Az egyik legmegrendítőbb élményeim egyike az, amikor megnyíltak a tudás terek számomra és megéreztem az ipari mezőgazdaság és Gaja, a Föld bolygó sorsának összefüggéseit. Mélyen megérintett, amikor a szántásról és Föld Anya bőréről, a termő talaj felszínéről beszélgettünk. Számtalan aspektusa bukkant fel annak az érzet világnak, melyet születésem óta hordozok magamban…

… mert elérkezett az idő számomra, hogy a tudatos tudatomba is megérkezhessen információként mindaz, amit mélyen önmagamban érzékelek.

Monokultúra a mai világ ‘rendje’

Sokat tanulok a monokultúráról, annak aspektusairól a természet összességére, valamint az emberre, az ember energetikájára való hatásairól. Tanulok arról, hogy ez miért keletkezett, miért alakult így, és mi lehet az az út, ami ebből kivezet minket embereket.

Mélyen, mélyen átérzem a helyzetet. Minden talaj szenved, ha monokultúrában művelik, azaz, ha egyszerre mindig csak egyféle növény nő rajta. Megsínyli a baktériumtenyészet, a talaj kifárad és elmérgeződik, romlik a talaj növény- és állatvilágának élete, mígnem trágyázás és növényvédő szerek nélkül már semmilyen hasznosítható termést nem képes hozni. A talaj kifáradása szemmel látható bármerre járok az országban.

Az egyoldalú táplálkozás, a végtelenségig lecsökkentett élelmiszer fajták, a biodiverzitás nagymértékű hiánya és az ebből eredő egészségkárosodás az emberi faj tekintetében tisztán látható. A mai ember gabonát, zsírt, húst és tejterméket eszik legnagyobb mértékben. Minden kész élelmiszer alapanyagai között szerepel a kukorica vagy a szója. Ezek azok  növények, melyeket a legkönnyebb az ipari módszerekkel termeszteni.

A monokultúra módszereivel való termesztés, a nagy tömegek miatt nem tud figyelni arra, hogy például azokat az emberi egészségkárosodásokat, amelyeket a monokultúrákban termesztett gabona túlzott fogyasztása okoz, éppen azokkal a “gyomnövényekkel” lehet gyógyítani, amelyek az illető szántóföldi terménnyel együtt jelennek meg. Megtanultam, hogy a gyomnövény fogalma mennyire relatív, és arra is egyre jobban emlékszem, hogy ezek a növények nagy számban ugyanazok a növények, melyeket más néven gyógynövényeknek hívunk!

Az bizonyos, hogy innentől kezdve másképp gondolok majd ezekre a növényekre, amikor nekilátok a gyomok kiirtásának. Már tudatos vagyok arra, hogy hasznos tápanyag is lehet belőlük, ha például összegyűjtöm és megszárítom őket, és a csalánból teát készítek, hogy hasznosítsam a benne lakozó gyógyerőt. A csalánból nem csak az ember számára, hanem a kerti növények számára is lehet hasznos dolgot készíteni. A legkiválóbb levél trágyát lehet előállítani belőle, mely végtelenül sok pozitív hatással van a növények egészségének megőrzésében.

Komposzthalom – Recycling à la nature 🙂

A permakultúra tanfolyamokon tanulok a természetes élet sok-sok aspektusáról, mint például a komposztálás végtelenül egyszerű, ám annál fontosabb folyamatáról. Tanulok a komposzt felhasználásáról és annak energetikai hatásairól. Nagyon megfogott az a körfolyamat, melyben ha az emberi ürülék egy komposzt wc-be kerül, melynek tartalma a komposzt halomra, majd két évnyi komposztálási folyamat után a kerti növények, gyümölcsfék trágyázására, akkor a belőlem származó információ beépül azokba a növényekbe, melyeket a kör bezárása képpen jó ízűen elfogyasztok 🙂 Így termeszt az ember magának egyéni terápiás céllal gyógyhatású élelmet!

A jó érett komposzt a kert ajándékai közül a legjobb dolgok közé tartozik. Elgondolkodtatóan hatott rám a tény, hogy itt, ahol mi felnőttünk harminc évvel ezelőtt még ismeretlen szó volt az a szó “recycling”. A természetes körforgás természetes és magától értetődő volt. A nagymamámtól ezt tanultam. Amivel a természet megajándékoz bennünket, vagy amit saját munkánkkal nyerünk tőle, azt egy későbbi időszakban vissza adjuk neki, hogy megmaradjon belső ereje és teljessége. Mára a világunk nagy részében felbomlott ez az eredendő egyensúly. Az emberi lény túl sokat vesz el a természettől, ráadásul sokszorosan fel is dolgozza, átalakítja (manipulálja) Föld Anyánk ajándékait, így azok ha vissza is kerülnek hozzá, legtöbbször szervetlen formában, megemészthetetlenül és mérgezőén jutnak vissza hozzá. Ha őszintén bele gondolunk, nekünk a “visszajuttatni a természet körforgásába” és “újrafelhasználni” fogalmak egyáltalán nem újdonság. Én még így nőttem fel, ebben az érzet világban. Végtelen kreativitással használtunk dolgokat elhasználtságától függően más és más célokra, s ha már az eredetileg póló ruhaneműből porronggyá avanzsált textil darab többé már nem tudott mássá lenni és hasznos dolgot tenni, akkor a cserépkályhában végezte fűtőanyagként 🙂