Elválásaink és kötődéseink csatornái

Rohanó és elmélyedt gondolkodásra vajmi kevés időt hagyó századunkban az emberiség egyre nagyobb részének okoz gondot, mi az, amit érdemes megtartania, s mi az, amit könnyen elengedhet? E gyötrődésekkel teli választási kényszer egyaránt üli meg az „anyagtalant”, vagyis az érzelmeket és gondolatokat szelektáló agyunkat és az „anyagiakat”, vagyis a táplálékokat szelektálni rendelt bélrendszerünket. Ékesen bizonyítja ezt világszerte a pszichés és bélbetegségek számának folyamatos növekedése, gyakorlatilag minden országban.

 

 

Feltűnő a külső hasonlóság is az agytekervények és a vékonybélkacsok között. De megemésztő, szétárasztó funkciójuk is párhuzamba állítható. A szétterjesztés a hagyományos kínai orvoslásban egyébként érzelmi-anyagi szempontból egyaránt a tűz elemhez kötött. Ennek legfontosabb jin eleme az örömökért, a szeretetért, a pozitív gondolkodásért felelős szív, jang párja pedig a számára energiát, folyadékot, táplálékot nyújtó vékonybél. (A fenti összefüggések fényében kultúrantropológiai érdekesség, hogy Kongóban az egymással harcoló lende és hema törzsek a legyőzöttek szívét eszik meg és beleiket fejdísz gyanánt hordják!)

A vékonybél tehát kvázi helyes értékrendet alakít ki a tápanyagok között, miként agyunknak is ezt kell tennie gondolatainkkal, benyomásainkkal. A vékonybélpanaszokkal bíró ember éppen ezen a téren sebezhető: sokszor túlanalizálja a dolgokat, elveszik a részletekben, amelyekből nem tudja kihámozni a lényeget. Ez a mai világban jellegzetes egzisztenciális jellegű félelemhez vezet. Ez a pszichés háttér is magyarázhatja, hogy például úgy az ún. funkcionális bélpanaszok, mint a gyulladásos jellegű, leginkább a vékonybélre korlátozódó Chron-betegség gyakorisága folyamatosan emelkedik. Így van ez már nem csak az iparilag fejlett országokban, de az afrikai és latin-amerikai népesség között is.

 

Mind a funkcionálisnak mondott, mind a gyulladásos jellegű vékony- és vastagbélbetegségekben a leggyakoribb tünet a hasmenés. Ennek pszichoszomatikus hátterében a leggyakoribb ok a félelem, a szembesülésre való alkalmatlanságunk, tulajdonképpen az a vágy, hogy a problémákon ne kelljen érdemben töprengenünk, azokat emésztetlenül engedjük ki magunkból. A másik fő pszichés ok a hajlíthatatlanság, a gőg, a dölyfösség, amely miatt a hajlékonyságot, vagyis a testfolyadékokat elveszítjük.

A székrekedés azt szimbolizálja testünkben, hogy valamit nem kívánunk kiadni magunkból. Ez lehet anyagiakra vonatkozóan maga a széklet, de ugyanúgy jelentheti akár a pénzt is. Érzelmi, energetikai terekben pedig jelentheti a számunkra feleslegessé vált érzelmek, kapcsolatok elengedését például.

A bélrendszer szintén rendkívül gyakori, és egyre fiatalabb korban jelentkező tünete a székszorulás. Amennyiben heveny székrekedésről (obstipációról) van szó, akkor természetesen inkább szervi okra (bélelzáródás, hasnyálmirigy-, hashártyagyulladás, koponya- vagy gerincsérülés, műtéti érzéstelenítés után stb.) kell gondolnunk. A sokkal gyakoribb krónikus székszorulásnak azonban legtöbbször nem szervi okai vannak, hanem a hátterében egyrészt a hashajtók túlzott használata, időskori renyheség, különböző gyógyszermellékhatások, rostszegény diéta, elégtelen folyadékfogyasztás, a testmozgás hiánya húzódhat meg. Ezek mellett egyre fiatalabb korban válnak székfogó tényezővé a tudat feletti és tudatalatti pszichés tényezők, amelyeket az egoizmust favorizáló társadalmi körülmények csak erősítenek. A pszichoanalítikusok szerint ugyanis a székrekedés azt szimbolizálja testünkben, hogy valamit – természetesen elsősorban anyagiakat, pénzt – nem kívánunk kiadni magunkból. Az ürülék és a pénz, a széklet és az adás között szimbolikus összefüggés van, amit a pénzsóvárság, a fösvénység népi humora úgy fejez ki, hogy szarevés. Hiszem vagy nem, kétségtelen tény, hogy az emberiség nagyobbik fele szenved székszorulásos panaszokban, és elképesztő mértékben nő egyesek anyagi gyarapodása – egyenes arányban a megtartás, a mások számára nem adás rögeszméjével. Természetesen egyéb negatív gondolatok, félelmek, kellemetlen élmények elengedésének hiánya is kiválthat krónikus székrekedést.

 

A bélrendszer betegségeit igen sokféleképpen osztják fel, ami nem meglepő akkor, ha a modern orvosi tankönyvekben a legfontosabb kórformáknál a leírás úgy kezdődik, hogy „kóroka ismeretlen”. Természetesen rengeteg baktérium, vírus, amőba, féreg és egyéb élősködő okozhat megbetegedést, de ezeknél is mindig emlékeznünk kell Pasteur örökbecsű mondására:

„A baktérium semmi, a táptalaj minden.”

A pestis-, lepra- vagy tuberkulózisjárványok idején mindig voltak olyanok, akik ezeket az igazán halálos kimenetelű betegségekben szenvedőket ápolták és egészségesek maradtak!

 

A homeopata orvosok egy része – saját szemszögéből – megkülönböztet funkcionális, székrekedéssel és hasmenéssel járó tünetképeket. A hagyományos kínai orvoslásban a dolog sokkal bonyolultabb, hiszen mind az öt elemhez tartozó funkciók érintettek lehetnek. A csak működésbeli zavarral járó tünetképeknél – amelynek legfőbb képviselője a görcsös vastagbél (spasztikus colon) vagy más néven irritábilis bél szindróma (IBS) – három fő energiapáholy zavara figyelhető meg. Ezek a lép, a vastagbél és az epehólyag. Sokat mondanak a kínai filozófia szerint hozzájuk tartozó érzelmek, mégpedig: a lép, amely anyja, vagyis energiaadója a vastagbélnek, az intellektuális gondoktól, az önmarcangolástól, a problémákon való rágódástól, a végtelen aprólékossággal végzett munkától szenved. A vastagbél működését a melankólia, a szomorúság, az aggodalom bénítja, míg az epehólyag gátlója az agresszivitás, a harag, a düh, a gőg és általában az elfojtott érzelmek.

 

A teltség okozta bélproblémák is lehetnek hőség típusúak – leginkább kórokozók vagy túlzott mennyiségben fogyasztott ízek (alkohol, kávé, csípős ételek stb.) által kiváltottak, valamint hideg típusúak (meteorológiai tényezők, úgymint hideg és nedvesség, hideg típusú ételek által okozottak). Hideg étel alatt nem csak a fagylalt vagy üdítő értendő, hanem a savanyú vagy sós ételek jó része, a tenger gyümölcsei, a zöldségek és gyümölcsök túlnyomó többsége, a joghurt, a kefir, az ecetes ételek, árpakása stb.

 

Az energiahiányból származnak az időskori székszorulások, a belek ellátó artériáinak meszesedése következtében kialakuló működésbeli zavarok, fekélyek, a fertőzésre való hajlam, valamint a veleszületett energiák hiányosságai miatt létrejött fejlődési rendellenességek.

 

A bélbetegségeket diagnózis és terápia szempontjából, úgy érzem, két csoportra érdemes osztanunk. Elsőként említhetjük a csak működésbeli eltéréseket mutató kórképet, a spasztikus colont vagy irritábilis bél szindrómát, másodikként pedig a gyulladásos betegségeket (a szintén növekvő mértékben előforduló daganatok ez utóbbiakból alakulhatnak ki, és kezelésük elsősorban nem a természetgyógyászat feladata!).

Az IBS az egész bélcsatornát érintő bélmozgászavar, amelyet változó erősségű, jórészt alhasi görcsös fájdalom kísér. Hasmenés és székrekedés felváltva fordulhat elő, olyan érzéssel, mintha a belek nem ürültek volna ki rendesen. Ehhez járul még nagymértékű puffadás, szélképződés, amelynek kieresztése megkönnyebbülést hoz. A betegek egy részénél nyugtalanság, pánikhajlam, depresszió vagy testérzékelési zavarok mutathatóak ki. Stressz, érzelmi felindulás vagy – főként betegségtől való – félelem kiválthatja a tünetegyüttest. Lehet azonban, hogy a két, „központi”-nak titulált allergénre, a búzalisztre vagy a tehéntejre, esetleg nagymértékű gyümölcs-zöldség fogyasztásra, tea- vagy kávéfogyasztásra, gerincoszlop-elmozdulásra, esetleg bélgombák (pl. Cancida albicans) elszaporodására váltódnak ki a tünetek. Megkülönböztetnek székrekedés- és hasmenés-domináns típust. Az előbbinél a székrekedés mellett változó helyen hasi fájdalmak lehetnek, amely görcsös, időszakos és étkezéskor jelentkezhet. A székelés és a szellentés a fájdalmakat csökkenti. A hasmenés-domináns típusnál felkelés után reggel vagy étkezés után jelentkezik a sürgető székelés, fájdalommal, puffadással, esetleg inkontinenciával (a beteg nem tudja tartani a székletét). Ezeknél a betegeknél elsődleges a kiváltó stressztényező megtalálása és a meditációval, távol-keleti légzés- és mozgásterápiákkal való harmonikus lelkület létrehozása. (Természetesen a komoly elváltozások, elsősorban a fekélyes vastagbélgyulladás és a rosszindulatú daganatok kizárása után!) A spasztikus típusnál akupunktúrával, a hasmenéses típusnál moxi-buszcióval gyorsan jó eredményeket érhetünk el. Nagyon sokfajta rostkészítmény áll ma már rendelkezésünkre, amelyek főleg a szorulásos típusban segíthetnek. Az alsó gerincszakasz helyreigazítása, az ottani kisízületi blokkok oldása sokszor szükséges lehet a kiropraktika módszereivel, de kiváló hatású a kineziológiai stresszoldás is.

 

A Chron-betegség kiválóan kezelhető akupunktúrával, lézerpunktúrával, biorezonanciával, illetve homeopátiás szerekkel

A homeopátia rendkívül hasznos segítséget adhat ezekben az esetekben. Az alkati szerek közül elsősorban az Arsenicum album, a Nux vomica, a Pulsatilla, a China és a Carbo vegatabilis jön szóba. A gyakran változó hasmenés és székszorulás Argentum nitricum alkalmazását veti fel. A Colocynthis olyan görcsös, nyilalló, rohamszerű hasi fájdalmak esetén alkalmazható, amelyek nyomásra, melegre, összegörnyedésre javulnak. A Magnezium phosphoricum hasonló indikációval adható, csak ilyenkor nem találkozunk idegi kiváltó okokkal.

A nagyfokú gázosság mellett fellépő, alternáló hasmenés-székrekedés szere az Argentum nitricum. Sokszor kiváló hatású – megfelelő tünetkép alapján – az Ignatia, a Lycopodium, a Thuja vagy a Sulfur is.

A gyulladásos jellegű, rendkívül elterjedt krónikus, az egyetemi orvoslás által ismételten ismeretlen eredetűnek kikiáltott és rendkívül korlátozottan, csak tünetileg kezelhető két gyulladásos kórkép a Chron-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás, a colitis ulcerosa.

A Chron-betegség (enteritis regionalis) leggyakrabban a jobb alhasban jelentkező fájdalommal, teltségérzéssel, lázzal, étvágytalansággal, krónikus hasmenéssel járó tünetegyüttes. Sokszor ismeretlen eredetű ízületi gyulladások, vérszegénység, növekedésbeli elmaradás az egyetlen tünet, de gyakori az is, hogy vakbélgyanú miatt elvégzett műtét kapcsán derül fény a betegségre. A gyulladásos bélbetegség miatt kórházban ápoltak kb. egyharmadánál ezenkívül fekélyes szájnyálkahártya-gyulladás, bőrgennyedés, szaruhártya-gyulladás, ízületi gyulladás, végbél körüli sipoly és tályog is fellép. Az esetek 35%-ában csak az éhbél (az ileum) érintett, 45%-ában az éhbél és a felszálló vastagbél együttesen, kb. 20%-ában pedig csak a vastagbél (ilyenkor szinte lehetetlen elkülöníteni a fekélyes vastagbélgyulladástól). Esetenként a vékonybél egész hosszában, néha a nyombélben, a gyomorban vagy akár a nyelőcsőben is előfordulnak atípusos gyulladásos elváltozások. A nyálkahártyák specifikus, ún. utcakőrajzolatot adnak, és közöttük teljesen ép nyálkahártya-területek, „skip-areák” láthatóak az endoszkópos képen.

 

A hagyományos kínai orvoslás szuperfinom diagnosztikai rendszerében precízen meghatározott, hogy melyik tápcsatornarészen miért alakul ki kóros elváltozás, jin-jang diszharmónia. Ennek eredményeképpen a kezelés is okozati és hatásos lehet.

Az egyetemi orvoslásban – mivel az okot itt sem ismerik – csak tüneti terápia létezik, amely az acetilcholin-végződések blokkolásából, gyulladásgátlókból, kortikoszteroidokból és immunszupresszív szerekből áll. Az „eredmény” az állandó gyógyszerszedés melletti visszaesések, az érintett bélszakasz sebészi eltávolítása. A hivatalos statisztikák szerint a műtét után a kiújulás 70%-os az első év után, 85%-os a harmadik év után!

 

Érdekes megfigyelés, hogy az A és AB vércsoportú egyének Chron-betegsége mögött inkább fellelhető a pszichoszociális stresszháttér, vagyis nekik sokkal inkább kellene a meditáció és a távol-keleti harmonizációs technikák felé fordulniuk. A 0 vércsoportúak hajlamosak inkább a fekélyes vastagbélgyulladás felé vezetni problémáikat, ami esetleg összefüggésben lehet véralvadási tényezőik károsodásának nagyobb arányával.

A Chron-betegség kiválóan kezelhető akupunktúrával, lézerpunktúrával, biorezonanciával, illetve homeopátiás szerekkel. Ez utóbbiak közül kiemelhető az Argentum nitricum, az Antimonium crudum, a China, az Acidum phosphoricum és az Acidum nitricum.

 

A bélrendszer harmadik nagy betegségcsoportja, amely a fejlettnek nevezett országokban a népesség 4-5%-át érinti és terjedése folyamatos, az a fekélyes vastagbélgyulladás, a colitis ulcerosa. Ez a vastagbél nyálkahártyájának krónikus gyulladással és kifekélyesedéssel járó elváltozása, amelyet legtöbbször véres hasmenés és természetesen fokozatosan leromló általános állapot jellemez. A „nyugati” orvosi rendszer ebben a betegségben sem tudott semmilyen kórokot kimutatni, így természetesen itt sincs oki kezelésre módja. Egyébként érdemes megjegyeznünk, hogy a már csecsemőkorban elkezdett masszív antibiotikus kezelések következtében sok embertársunknak kiirtódik a normál bélflórája, ami tartós immungyengeséghez vezet. Ezt elsősorban az a vastagbél sínyli meg, amely immunrendszerünk többségével rendelkezik a falában és környezetében elhelyezkedő nyirokmirigyek révén. Jellemző, hogy az egyetemes orvoslásban külön betegségként aposztrofálják az antibiotikus kezelések után fellépő vastagbélgyulladást, az ún. „antibiotikum-asz-szociált kolitiszt”.

A betegség sokszor alattomosan kezdődik fokozott székelési ingerrel, enyhe alhasi görcsökkel, véres-nyákos széklettel. A hasmenéses periódusok tünetmentes szakokkal váltakozhatnak, sőt a szigmabél és a végbél fekélyes elváltozásai esetében a széklet is normális vagy szorulásos lehet. Megelőzheti a betegség kialakulását valamilyen egyéb bélfertőzés is. Néha akut rohamokban jelentkezik a hasmenés, lázzal, görcsökkel, erős hasmenéssel, naponta 8-10-szer is! A beteg rendkívül sok fehérjét, vért veszít és fokozatos leromlás áldozata lesz. Az alkalmazott kezelések (Sulfasalazin, Salofalk, Salazopyrin, kortikoszteroidok stb.) mindig csak ideiglenes javulást hoznak az immunrendszer fokozatos gyengülése és a hormonrendszer fokozatos egyensúlyvesztése mellett. Az esetek egy részében a bélfal elgyengülése, átmaródása, a többi esetben a folyamat agresszív terjedése miatt kell teljes vagy részleges vastagbélkiirtást végezni. Mivel a rosszindulatú elfajulás komoly veszélye miatt az épnek látszó végbélszakaszt sem szabad soha meghagyni, így ez végleges hasfali bélnyílás elviselésére kényszeríti a beteget.

 

A colitis ulcerosa hátterében csaknem mindig pszichés problémák állnak. Ezek az emberek nem merik vállalni önmagukat, s bár genetikai faktorok is hátráltathatják őket, az érzelmi stresszek kezelésében, főleg a gyász, a munkahelyi, családi sérelmek elviselésében igen rossz hatásfokkal működnek. Ennek értelmében a relaxációs, meditációs technikák elsajátítása és rendszeres gyakorlása elsődleges fontosságú a colitiszes betegek számára. Ugyancsak elengedhetetlen az étrend személyre szabott megváltoztatása. Elkerülendő a húsételek fogyasztása – legalábbis az akut szakban –, a tehéntej, túró, tejföl, a finomított cukrok, a kávé, a fekete tea és az alkohol. Előnyben kell részesíteni a magas rosttartalmú készítményeket és ételeket (búza- és zabkorpa-tönkölybúzás kenyér, barna- vagy vadrizs stb.). A bélflóra helyreállítására a joghurtok és acidophyllus-készítmények javasolhatóak.

 

Mivel a fekélyes vastagbélgyulladás az általános állapotromláson kívül 1–2%-ban rosszindulatú elfajuláshoz vezet hosszabb fennállás után, érdemes a nagyon hatásos komplex funkcióharmonizáló terápiákhoz folyamodnunk. A biorezonanciás, mágnesmező-terápiás, lézer- vagy tűakupunktúrás kezelés és az étrend átállítása mellett rendkívül sok segítséget kaphatunk a homeopátiás készítményektől. Amennyiben az anamnézisben ilyen szerepel, az akupunktúrás pontokba adott nozódák (középfül-, arcüreggyulladás, kanyaró stb.) drámai javulást idézhetnek elő. Alkattól függően a Sulfur, a Nux vomica, az Arsenicum album adható. Gondos anamnézisfelvétellel keresendő meg a legalkalmasabb szer, amely tapasztalataim szerint lehet a Veratrum album, a Cantharis, a Colocynthis, a Thallium acerúticum, a Mercurius corrosivus, a China, a Pyrogenium, az Arnica, a Nitricum acidum vagy a Phosphorus is. A természetgyógyászat egyik közkeletű mondása úgy hangzik, hogy „a halál a vastagbélben lakozik”. Ezt úgy kell módosítanunk, hogy a halál a tudatunkban, érzelmeinkben, stresszkezelő képességeinkben lakozik, szegény vastagbél nem tehet arról, milyen negatív impulzusokkal, életellenes étrenddel bombázzuk! Elkerülendők: húsételek, tehéntej, túró, tejföl, finomított cukrok, kávé, fekete tea, alkohol

 

Dr. Dean Ornish amerikai kardiológus, aki a pszichés tényezők és a különféle rákfajták összefüggéseinek kutatásában szerzett nagy érdemeket, „Szeretet és életben maradás” című könyvében a következő, nem eléggé megszívlelhető mondatokat írja:

„A szeretet, a meghittség megléte vagy hiánya dönti el az egészség vagy betegség kérdését. Ez határozza meg, hogy szomorú vagy örömteli-e az életünk, ezen múlik, hogy szenvedünk-e vagy gyógyulunk. Nem ismerek az orvostudományban még egy olyan tényezőt – beleértve az étrendet, a dohányzást, a testmozgást, a stresszt, a genetikát, a drogokat, a sebészi beavatkozásokat –, amely nagyobb hatást gyakorolna az élet minőségére, a betegségek előfordulására, a korai halálozásra.”

 

A buddhista tanítás szerint a szenvedés alapvető három oka: tudatlanság, a feneketlen vágy és a gyűlölet. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyoznunk a betegségek megelőzése és gyógyítása terén, hogy a spirituális-szellemi-lelki fejlődésre fordított energiák azok, amelyek százszorosan megtérülnek e rövid életünkben, nemcsak a bélrendszerünkkel, hanem valamennyi szervünkkel, valamint élő, emberi környezetünkkel megteremtett harmóniát is eredményezve.

A cikk Dr. Simoncsics Péter gyönyörű munkája