Számomra nagyon hasznos volt, hogy Eckhart Tolle A Most Hatalma a Gyakorlatban c. könyvét és Tarthang Tulku Dinamikus nyugalom című könyvét egyszerre forgattam, csak úgy lazán. Természetesen mindkettő ugyanarról szól, mert mint tudjuk az Igazság Egy. Viszont mi emberek sokfélék  vagyunk, mindenki saját nézőpontokkal. Mostanában nagyon élvezem, hogy egyre otthonosabban mozgok a Valóság terében, és egyre szélesebb az új otthonom. Nagyon jó érzés több ember nézőpontjait egyszerre érzékelni ugyanarról. Néha maga az ébreszt rá a saját élményemre, hogy megtalálom az átjárhatóságot két másik ember élménye között.

Ez nagyon tuti.

Élvezem, hogy teremtek!

Teremtem Önmagam.

 

A mai nap felismerései…

KÉNYELEM: mint ego csapda, mely megtartására az ego a fizikai szint elutasítása című módszert alkalmazza

Természetesen, mint minden csapda, ez is egy paradoxon.

 

Úgy érzem, azért szenvedek és vergődök az életemben, mert kínlódok a fizikai sík fogságában. Ezerrel vágyom az elhagyására, ám már tusom, hogy paradox módon a szabadulás kulcsát maga ez a sík tartalmazza. Ezt abból tudom, mert épp csak sikerült elengednem azokat a láncokat, amik szorosan tekeredtek a Létezésem köré. Már látom, ez az a pont, amikor a hagyma legbelső rétegeit hántja le az ember. Az ego személyiség rétegei alatt az alapkarakter tisztán láthatóvá válik, és rövidebb, hosszabb idő elteltével, mikor az utolsó héjat kezdjük lehúzni, látjuk meg, hogy még mindig egy dobozban vagyunk, és további hagyma héj rétegek tárulnak fel előttünk. Attól függetlenül, hogy már a megelőző felébredés szinteken minden esetben elhagytunk egy-egy dobozt, és volt alkalmunk megtapasztalni a végtelenséget. Úgy érzem ennek a doboznak a szétszedése jelenti az anyagi világhoz való kényszeres kötöttség, és az ettől való menekülési vágy béklyóinak elengedését.

Egész lényem repülni kíván, amióta élem ezt a földi életet. Sokszor nagyon egyszerűnek tűnik… és aztán… nem értem, miért… nem megy. Ma megláttam ezt a teret:

A fizikai szint elfogadása teszi lehetővé… a repülést…

Lehet, hogy a fellegekbe vágyom, mert ott vagyok Otthon… de csak úgy juthatok oda, ha az anyagi szinten megteszem a megfelelő lépéseket!!!  És ehhez fizikai szintű módszerre van szükségem. Hogy oda juthassak, ahova vágyom, a fizikai szinteken szükséges trenírozni Magamat. Gyakorolni a fizikai szintű ellazulást mind a 3 testre, és azok összhangjára vonatkozóan. Amikor a merevség, mint ellenállás oldódik, akkor kell elkezdeni erősíteni a fizikai, az érzelmi és a gondolati testeimet. Mert kifogásokat lehet találni, az ego nagyon jó ebben, a külső környezettel takarózni, áldozati érzést táplálni. Megmagyarázni is meg lehet bármit, az ego mindenhol és mindenkor tud önigazolást összetákolni, és takarózni is lehet mindenféle külső körülmény meglétével, vagy nem létével. Betakarózhatok a vágyaimba, és álmodozhatok a fellegekről, ám míg a fizikai szinten a kényelmesség, a passzivitás megmarad, a szárnyalás csupán álom marad.

Minden egy pillanaton múlik. Azon az egy pillanaton, amikor az elhatározás megszületik.

“Tedd bele azt az egy hozzávalót, amit csak Te tudsz, és az összes többit megkapod hozzá.

Gyakorolj!” – hallom az Univerzum Hangját…

A kulcs a fizikai szinten van: a fizikai szinten való cselekvés, a gyakorlás. Érdekes.

Ezek a kulcsok mindig egy elutasítás, tagadás fal mögött rejtőznek, és a fal megsemmisítéséhez az elfogadás a varázs szó.