Lótuszvirág Létem

by , on
jan 15, 2012

 

Pár nappal ezelőtti kérdésem vesz körül most.

Itt vagyok?

Hol vagyok?

… Ma újra itt Vagyok. Itt, ahonnan a belső Igazságom tud válaszolni erre a kérdésre…

A kérdésre a válasz:

Igen is és nem is. Itt vagyok, és leszek is… csak másképp 🙂

Az a Világ, ahol Élek, tartalmazza azt, ahol eddig, 32 évig éltem. Az a leszűkített valóság része annak a Valóságnak, ahol most Vagyok. A Lótuszvirág számára az elmúlt 32 év élettere a zavaros víz és az iszap volt. A mostani kitágult a víz fölé is. A gyökerem az iszapban van, és az évek alatt megnőtt száram, a vízben. A Tudatosságom a víz felett, az Éterben, a Térben… mindezt magába foglalva, körül ölelve.

A földi Élet teljességét Élem. Szívom a szükséges tápanyagokat a földből, és a fizikai síkú létezésem teréből. Érzem honnan jöttem. Érzem a gyökereimet. Részemmé vált a száram minden sejtje, mely azért teremtődött, hogy egyszer olyan hosszú legyen, és erős, hogy eljuthassak a felszínre. Igen, a száram is a részem. Sok helyen megérdesedett, kérgesedett, megvastagodott, és régebben sok helyen görbe is volt, és volt benne jópár kanyar is, ami jelezte, hogy nem mindig volt tiszta… merre is kell mennem. Igen a gyökereim és a száram, minden tulajdonságával, jellemzőjével a részem.

A részem! Nem Én vagyok. A részem. És, a víz fölött is Vagyok. Most. Létezem a Pillanatban. A Pillanatban, ami időtlen, és Végtelen. Magam alatt hagyva az anyagot, az időt. Tudatában vagyok, hogy a gyökerem az anyagban, a száram az időben él, és ezzel egy időben az arcomat a Nap felé fordítom, érzem a melegét, a mindent kitöltő fényét, és óriási szippantok a friss, szabad levegőből.

Többet nem megyek vissza az iszapba, se a vízbe. Fejem, tudatom többé nem ott él… És… innen már nem is lehet visszafelé menni… persze nem is szeretnék. A Pillanat Időtlen, Végtelen terében Élem a Létezésem.

És igen, mindezt földi Életnek hívom. Mert tudatában vagyok, hogy hol Vagyok. Tudatában vagyok a gyökereimnek, tudatában vagyok annak a közegnek, ahonnan ered az Életem itt a Földön. Tudatában vagyok a fizikai síknak. Tudatában vagyok a száram minden porcikájának, bennem van az idő. Az az idő, amikor a száram növekedésnek indult, nőtt, elágazott, visszafordult, és újra nekieredt, hogy megtalálja, hogy elérje azt, amit mindvégig keresett, s amiről csak csak azóta tudja, hogy mi is az, amióta megtalálta… a víz felszín fölötti terekben…

Érzékelem az anyagot, és kedvem is lelem a nézésében. Gyönyörű a Föld. Egy Tökéletes Teremtés szemünk gyönyörködtetésére.

Érzékelem az időt, és benne a millió szárat. Érzékelem a rengeteg embert, akik azt hiszik, hogy szárak, és teljes erőbedobással élik a szárak mindennapi életét.

Mindezt valahogyan felülről. Úgy tudom megfogalmazni, hogy mindeközben érzem és tudom, hogy egy ennél sokkal tágabb Világból való vagyok. Bemegyek az időbe, és néha a zavaros vízbe is, de tudom, hogy csak elintézni vagyok abban a térben, mert dolgom van ott.

Annyira vagyok az anyag és az idő terében

  • amennyire a földi részeimnek szükségük van rá. Táplálom az anyagi testemet, hogy sokáig velem legyen, barátom, hű társam ebben az életemben. Gondozom a gyökereimet, mert tudatában vagyok annak, hogy a földi élet-szakaszomban ők azok, akik az itt létemet biztosítják.
  • csodálom az anyag terét, amikor elmerülök a természet gyönyörűségében
  • érzékelem az embereket magam körül, amikor fizikai testemben köztük vagyok

És néha előfordul, hogy alant a zavarosban, valaki belegabalyodik a száramba – mert hiszen az én száram is ott van. A sok-sok oldalhajtásomat mind-mind elhagytam már, leváltak. Csupán egy, erős, egyenes szárral kötődöm a talajhoz. Elhagytam, önszántamból elengedtem minden olyan szár részemet, ami már nem kell nekem. Csak a fő szálat őrzöm, és Élek általa. Nem ragaszkodom se az iszaphoz – az anyagi világhoz -, sem a zavaros vízhez – az időhöz. A Föld tápláló erejéhez fűz gyökerem, és a Fényben Él a Lényegem 🙂 A kettő közötti szál az anyagon és az időn keresztül, maga a folyamat, az eddigi életem, mely a jelenlegi földi Lényem része.

És van, amikor valaki nagyon belegabalyodik, és akár össze is kuszálhatja azt a részem, ami a fizikai világ terében él, és még az is előfordul, hogy annyira belegabalyodik, hogy lehúz. Vannak olyan történetek – számosságuk napról napra kevesebb és kevesebb -, mely esetekben, nem elég erős a Tudatom Energiája, hogy a Pillanatból érzékeljem azt, aki belém gabalyodott, és a Teremet megtartva érjek el hozzá.

Ebben az áthangolódási élet ciklusomban van, amikor még az idő sodrását, és a zavaros sűrűségét is érzékelem. Ekkor jön az, ami most az Életem: GYAKORLOK. Gyakorlok Én Lenni. Gyakorlom, hogy a Pillanatban Létezzek… és a zavar alant marad, az idő alant marad… és Itt Vagyok a Pillanatban.

GYAKORLOK! JAP!

Igen, Itt Vagyok. Csak másképp. Mert az a Világ, amelyben Én Élek, sokkal nagyobb annál, ahol a legtöbb ember él. Sokkal nagyobb annál, ahol az előző 32 évemet töltöttem, sokkal nagyobb annál, amit a körülöttem élő emberek elméje be tud fogadni, el tud képzelni, engedni tud, hogy valóságos legyen.

Itt Vagyok. Annyira Vagyok Jelen, amennyire eddig soha.

Csak másképp…

Nem merülök alá. Mostanában meg sem merítkezem az anyagi világ sűrű tereiben. Tudom, hogy a részem, és ezeknek a részeimnek hagyom, hogy meglegyen nekik amire szükségük van ahhoz, hogy Én – azaz mi hárman – Létezhessünk. De nem bonyolódom bele a zavaros vizekbe, csak látom. Nem kavarok bele, nem gerjesztek újabb örvényeket a szerepvállalásommal, nem mozgok benne, hogy még jobban összezavarjam a sodrását. Nem veszek részt abban a folyamatban, ahogyan emberek önmaguk élet szálaikat kuszálják minden gondolatukkal, és ezekből késztetett cselekedeteikkel. Nem veszek részt abban, ahogyan az emberek összeakasztják a szálaikat egymással, és abban sem kívánok szereplő lenni, ahogyan ez az egész kóc halmaz egyre inkább görcsösül, és halad a teljes gombóc felé.

Ezt teszik az emberek, amíg az idő zavarában, szárként élnek, és azt értelmezik az életnek, a világnak. Innen jöttem Én is. És innen nézve, ahol Vagyok, tudom, hogy azoknak az embereknek, akik itt Vannak a felszín fölött, a feladatuk nem az, hogy elmerüljenek újra ebben a sűrűben, és a zavarosban halásszanak nyitott emberekre.

Tudom, hogy a feladatom az, hogy Létezzem a zavaroson kívül, tudatosítva annak létét, és gyakoroljak. Gyakoroljak, hogy egyre fényesebben tudjak ragyogni, hogy a fényem egyre mélyebbre és mélyebbre le tudjon hatolni, ezzel egyre több és több ember számára megadva azt az iránymutatást, hogy merre van a felfelé.

Tudom, hogy a valódi segítség az, hogy Én is egy olyan Nappá válok, mint már vannak sokan körülöttem – itt fenn, a víz felett -, és sugárzom, sugárzom, tágulok, és napról napra egyre csak tágulok. Erősödik a fényem, és meg tudom világítani a Tudás csíráját akár a kis magokban is, akik az iszapban fekszenek még.

Azzal, hogy belesugárzom magam a világba, belekerülnek a rezgéseim, apró részecskéim, és azon dolgoznak, hogy a szilárd anyagot belülről elkezdjék rezegtetni, és ez a belső vibrálás teret hozzon létre az anyagban. Teret, ahol látni lehet a Mindent, Teret, ahol Él a Lehetőség a Bármire.

Nem Én megyek vissza abba a világba, ahol dolgom van, a rezgéseimet sugárzom bele, hogy apró ‘élőlényekként’ megtalálhatók legyen azok számára, aki keresnek. Akik nyitottak, befogadják a kis ‘rezgő lényt’, ezáltal a Fényt, amit áraszt az a pici részecske. Így az meg tudja világítani bennük mindazt, ami mindig is ott volt… …. mert minden virágmag a felszínen termett, s onnan hullott alá a mélybe… hogy új életét megkezdje…

Hálás Vagyok azokért a Virágokért, akik Fénye nekem segített a felszín felé vezető Úton. Hálás Vagyok, hogy tették, amit tenniük kell, sugároztak, szórták a Fény Részecskéiket, hogy nyitott Szívembe betalálhassanak.

Hálás Vagyok, hogy a fénylő, sugárzó Virágok között Lehetek, és mindent megteszek annak érdekében, hogy sok millió ember számára lehessek esély…

… A Fény, ami belőlem árad megannyi vizek felé…

Itt Van Minden. Itt Van a Minden. Itt van a Tudás, az Indíttatás, az Eszköz, és a Lehetőség. Itt Van a Tér, mely lehetővé teszi a tiszta közlést, a valódi kapcsolódást más emberekhez. A Tér, mely csatornává alakul, ha sorsomat beteljesítendő sugárzom Önmagam. Közvetítő vagyok. A Tér csatornáján keresztül hozom el a Pillanat Végtelen és Időtlen Világát az emberekhez. Itt Vagyok, a Mindennel, itt, ahol a Minden Egy. S lótusz virág Énemmel innen táplálkozva éteri élelemmel, ragyogom, vibrálom a Fényt… vissza a víz zavarába, ahol az idő sodrásában elveszett emberek milliói keringenek. Sugárzom e korlátos világba, a Végtelen esszenciáját, hogy megláthassa a fényt az, aki meg akarja látni, hogy hitében erősítsem azokat, akik érzik, hogy valahol valami fény félének lennie kell, és kísérjem azokat, akik már döntöttek, elszánták magukat, és felteszik életüket arra, hogy megtalálják azt, amit ősidők óta keresnek…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük