Ma szó szerint pofára estem reggel jógázás közben. Egyszerűen megborultam. Megborultam és zokogásban törtem ki, mikor megértettem. Megérkezett a tudatos tudatom terébe… MARADOK. Maradok, mert lélek szinten így döntöttem. Egy pillanat volt az egész… ahogyan elérkezett. Egy pillanat, de ennek a pillanatnak a tere végtelen volt, s órákig voltam benne.

Láttam, ahogy előző életemben feladtam. És előtte is. Feladtam, mert nem volt rálátásom… Láttam, ahogy nem volt elég erőm. Már nem volt erő, tovább küzdeni. Láttam magamat hosszú, keserve betegségben meghalni. Önnön magam pusztítottam el itt a Földön emberként, hogy lélekként haza mehessek végre pihenni.

Ugyanabban a pillanatban idő-teret váltva, láttam magam ebben az életben 41 éves korom előtt kicsivel… nagy betegségben meghalni. Most is ezt a régi mintát követve, ahogy beteljesedik lelkem vágya: “Csak el innen.”

Hogy miért? Majd rájövök… Csak azt tudom, hogy a lelkem menekül innen. Menekül a Földről, az emberi létezésből. Menekül a mindennapok gyötrelméből, a kietlen, száraz, igazságtalan, lelketlen létezésből.

És láttam magamat ott abban a pillanatban, ahogyan zokogok a jóga matracon. Láttam és éreztem, hogy a zokogásnak egy célja van: kirázni magamból mindazt, ami már nem vagyok. Rázkódtam és rázkódtam, remegtek a sejtjeim. Remegett minden részem… távozott a teremből mindaz, ami már nem kell…

Láttam magamat szellemi létezőként gyémánt színben átlátszóként, s láttam lelkem szféráinak szivárvány színeit. Láttam magam. Éreztem magam. S tudtam, hogy ami most történt nagy dolog. Mindent átívelő s velejemig  hatoló. Láttam, ahogy az életem pályája megmozdul, ahogy a korai halálom halványodik, s láttam azt az életet, melynek lehetősége helyére lép. Tisztán, csillogón… Minden sejtemben valós módon. Átáramlottak rajtam az érzések, s a képek szemeim előtt tisztán peregtek. Éreztem magamat egy olyan állapotban, ahogyan eddig csak néha és csak legeslegbelül tudtam. Láttam magamat, ahogyan ezt az állapotot élem… a férfival… a családdal. Éreztem a Szerelmet, azt, az Isteni Igazságból táplálkozót, s éreztem azt, hogy mindez a valóságommá tud válni.

Azért…

… mert úgy döntöttem maradok.

 

Eldöntöttem maradok

Teszem, amiért itt vagyok

Eggyé válok a földi életemmel

Ez életben sikerülni fog

Mesterré leszek áldozatból

Gyakorlok

Pillanat veled vagyok

… mert a Pillanatban itt van

Isten

Bőség

Öröm

Szerelem

Ember vagyok

Lélek vagyok

Szellem vagyok

Hallhatatlan létező

Az örökkévaló parányi része

Örömmel és lelkesedéssel veszem fel reggelenként a földi köntösömet!

Ez a köntös lágy selyem… simogat…

Ez a köntös gyönyörű és színes… sugárzik fénye a földi térbe…

Megengedem, hogy változzon.

Érzem, ahogyan a tér megmozdul. Hatalmas erőkkel történik az átrendeződés. Érzem az energiákat, és azt is, hogy…

Ebben az életben megcsináltam!