Isten Teremtő Erejének két arca… A Romboló és az Építő. Egy folyamat két iránya.

Emberi életünkben manapság az Építő minőséget a jó, a Romboló minőséget a rossz kategóriába soroljuk. A polaritás, a dualizmus illúziója így hat elménkre. A ‘rossz’-nak ítélt Romboló minőségét az Egy-Minden-Teremtésnek, a fejünkben székelő ego-rendszerünk nem kívánja befogadni. Az Építőt befogadja, a Rombolót elutasítja, hisz a megsemmisülést látja csak benne… a szűk, materiális szemszögéből. S ahonnan ő szemléli ezeket a folyamatokat igaza is van 🙂 Az anyagi világban a halál valóban a megsemmisülést jelenti, ám még ezen a síkon is, ha tovább gördítjük a történet fonalát, láthatjuk, hogy amikor valami megsemmisül, keletkezik belőle valami más. Szakaszokban való gondolkodásunkat kissé gördülékenyebbé téve láthatjuk, hogy valóban helye van a világban Newton első törvényének, miszerint az energia nem vész el csak átalakul.

Az ego világában viszont a fekete-fehér, a vagy van vagy nincs, a mindennek van eleje és vége gondolatok uralják a teret. S a lét-fenntartó rendszerünk önnön hivatásának alapvető sajátosságaiból kifolyólag egyértelműen teszi le a voksát mindamellett, ami segíti munkáját, tehát fenntartja az életünk. Így ítéltetik meg általa minden, ami körülvesz bennünket a jó és a rossz oltárán. A mai ember érték-rendjében az építő folyamatok pozitív, a romboló folyamatok pedig a negatív címkét kapják. Ez az elme állapot azt eredményezi, hogy terünkben, szervezetünkben egyre csak gyűlik-gyűlik a sok-sok dolog… halomba. Az évek alatt hatalmas raktárakat, blokkokat építve. Mert a teljes energetikai folyamat, az Áramlás csupán befelé vezető minőségét vagyunk hajlandóak megélni. Elfogadni, azt ami kifelé, elfelé vinné tőlünk a dolgokat, azt nem engedjük. És  a bennünk feltornyosult dolgok, egyre jobban elválasztanak bennünket az Áramlattól, Istentől, az Egységtől… az Élettől. Megkövülünk a magunkban felhalmozott súlyoktól, s ebből lesz az életnek nevezett vegetáció, melyet ma legtöbben űznek… Hozzá kötözve, magunkat a körülöttünk lévő dolgokhoz, magunkban is gyűjtögetve mindenfélét, mert az elengedés ugyebár nem nagyon megy… Elnehezedünk, megrekedünk, beágyazódunk… s ebben az elnehezedett, túlterhelt állapotunkban észre sem vesszük, hogy ott áramlik körülöttünk a Lét Árama, melyben mi azért nem tudunk részt venni, hullámaira felszállni, mert nem vagyunk hajlandóak elengedni a minket elnehezítő tartalmakat.

Ilyen és ehhez hasonló paradigmák tartanak minket távol Istentől. Ha az Egység valamely minőségét nem kívánjuk befogadni, elfogadni, hogyan válhatnánk Eggyé Vele?

Pedig a földi világ, melyben mi is élünk a Romboló minőséggel született. Isten Önmaga akkori képét pusztította el, hogy létrejöhessen egy új állapot. Az Örökkévaló Mindenség elpusztította Önmaga Állandó Létét. Az Ősrobbanás megrázta és darabokra szedte az addigi Vanságot. Az Egy, darabjaira osztotta Magát. A világunk Isten Romboló minőségéből lett. A Mozdulatlan megmozdult, s mozgás minősége generálja az életet. Az Építési szakasz csak ezután következik. Az Egy felosztotta Magát. Apró részecskéi végtelen számú darabként keringenek. És a mozgással megjelenik a polaritás. A vonzás és taszítás minősége. Az a törvény, mely a széthullás óta folyamatosan ösztönzi az apró Isten-részeket az örök körforgásra.

Ciklusok, körök, körforgás. Az örök változás. Az egyetlen állandó… itt a Földi térben. A yin és a yang erők örök tánca… Így lesz a téből nyár, s majd újra tél. Így lesz az elszáradt virágból apró mag, mely újra földet ér, s egy új ciklusban új teremtményként újra él. Így lesz az elszáradt falevelekből gazdag termő talaj, melyben egy új tavasszal az új élet megeredhet.

Építő és Romboló erők örök körforgása. Növelő és Lebontó erők… ez a teljesség, az Egység… a Teremtő… a Teremtés… Az Egy Teremtés… EGYÜTT… Így teljes a kép 🙂

Látjuk ezt Univerzális terekben, galaxisok, csillagok életében. Látjuk ezt otthonunk a Föld életének terében.

S érdemes meglátnunk saját életünkben, annak folytonos folyamában… ahogyan egyik szakasz alakul át egy következőbe.

S érdemes megélnünk e ciklikus folyamat mindkét aspektusát szervezetünk terében is, hogy minden, ami beáramlik, egyszer távozhasson is belőlünk. Így teret adva a szabad áramlásnak… az örök körforgásban jelen lévő állandó változásnak. Gyakorolnunk kell az elengedést emberként, hogy a testünkben lerakódott méreganyagok távozni tudjanak, s mi felszabaduljunk, megkönnyebbedjünk, s újra át tudjon járni bennünket a szabad Áramlat.

 

Egységbe rendező mantra:

Gobinde Mukunde Udaare Apaare Hariang Kariang Nirname Akame

A mantra fordítása:

Fenntartó, Felszabadító, Megvilágosító, Végtelen, Pusztító, Építő, Név nélküli, Vágy nélküli

Ez a mantra rendelkezik azzal az erővel, fellazítja és segít elengedni régi, mélyen ülő blokkokat. Emellett segít tisztítani a tudatalatti elme tereit, egybe hangolja a két agyfélteke működését. Összerendezi, energiával, kegyelemmel tölti fel azt, aki zengeti.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük