A nyári hónapok egyik legszembetűnőbb és szemet gyönyörködtetőbb vadvirága a katángkóró (mezei katáng), amely ellenállhatatlanul magára vonzza a pillantásunkat sajátos kékes-lilás színeivel. Az érzékeny, kissé magának való, merev szárú és kevés levelű virágok érdekessége, hogy hőmérsékleti változásoktól és külső körülményektől függően változtatják a színüket.

Úton-útfélen találkozhatunk vele, méltóságot és figyelmet kér tőlünk a közepes magasságú, többfelé elágazó, számtalan, kéklő virágával. Ha rövid időn belül többször is megakad a szemünk rajta ‘véletlenül’, akkor minden bizonnyal üzen nekünk, van dolgunk vele.

A mezei katángot vagy katángkórót több mint 70 éve ismerte fel és bizonyította esszenciális, gyógyhatását egy angol orvos-kutató, dr. Edward Bach, akinek a nevéhez fűződik a mai Bach-virágterápia lényege és alapja. A 38 különböző virágkivonat 8. tagja a katángkóró (Chicory), melyet ‘az anyaság virágának’ is hívnak.

E virág szirmaiból nyert eszencia különleges és egyedi információkat hordoz és tartalmaz, melyekre olykor szinte minden embernek szüksége van az élete során. Nemcsak felnőtteknél, hanem már a kisebb gyermekeknél is megmutatkoznak azok a sajátos negatív érzelmi állapotok, amelyeket könnyen feloldja és orvosolja.

Minden testi szintű betegség pszichoszomatikus eredetű, tehát érzelmi síkokon és belső szinteken kell a problémák gyökerét keresni ahhoz, hogy a fizikai testünk is egészséges legyen.

 

 

A mezei katángból készült eszencia akkor is segít, amikor a  túlzott gondoskodási kényszer, az önsajnálat, a mártíromság érzelmi állapota megjelenik bennünk. A túlzott gondoskodás és aggodalmaskodás abban is megnyilvánulhat, hogy a mások boldogulása és ellátása tölti ki az életüket. Túlzottan önfeláldozóak vagyunk, és alárendeljük magunkat mások szükségletei kielégítésének. Az önfeláldozásnak pedig következménye van. Ha nem kapunk megbecsülést a tetteinkért, munkákért, ha nem kapunk ezért cserébe figyelmet, szeretetet… nos akkor jön az önsajnálat, mellyel be is zártuk az ördögi kört… És kezdődhet minden előről… Az önsajnálatból energiát nyerünk, mely energiát újra a mások jóllétének megteremtésére fordítunk… ahelyett, hogy elkezdenénk önmagunkkal foglalkozni végre. A minta nem más mint a nélkülözhetetlenség, a szükség van ránk program, mely megnyilvánulhat akár egy ember – mondjuk a párunk – , megmentésében is, de lehetnek akár világmegváltó, világ megmentő érzéseink is. A belső kód miatt túl sok feladatot vállalunk magukra, melyben egyszerűen elfogyunk. A mások által nem kért segítségünkért cserébe pedig igen ritkán kapunk megbecsülést, elismerést. Gyakran van olyan érzésünk, hogy nem szeretnek eléggé, emiatt még többet és még többet teszünk másokért… ahelyett hogy magunk felé fordulnánk, és megkérdeznénk önmagunktól: “Mit szeretnél, Drágám?”

 

Ha olyan helyen sétálunk, ahol nyílik katángkóró, távolabb a forgalmas utaktól, érdemes leszedni a számunkra legszebb és hívogató virágokból egyet-egyet, és a nyelv alá tenni 10-20 percre. Ezt többször ismételve hasonló eredményt érhetünk el, mint az eszenciával, persze a kész eszencia oldottabb és koncentráltabb rezgésemelést ad.

 

…minden dolgok Teremtője a Szeretet(energia), és minden, amit ismerünk, végtelen formagazdagságában e Szeretet(energia) megnyilvánulása – legyen szó bolygóról vagy kavicsról, csillagról vagy harmat cseppről, emberről vagy az élet bármely formájáról.

Számomra a Bach-virágterápia nem csupán egy módszer. Ez az életem. A földi természet… és az én belső természetem kapcsolódása.