Fájó egyedüllét…

… hol is kezdjem… tudom… a kollektív tereknél… s aztán megmerítkezek emberi életemben…

1. Hát persze! Hiszen onnan jöttem, ahol a Minden Van. Egyben, együtt, mindig, együtt, mindenki 🙂

Hát ehhez képest, ami itt van most a Földön… test, határok, keretek, súly… na és persze az energetikai elválasztottság az ego dobozok miatt… hideg, és nagyon éles, meg üres, és elszakadt…

2. … és valami még. Hisz én itt vagyok. De valahogy senki nincs itt rajtam kívül. Vannak körülöttem testek, meg szemek, meg szavak… tehát emberek, de valahogy senki nincs itt. Tudatosság, ami mindig velem volt… egyedül a tömegben. Édes Istenem, segíts engem!

Mindig és mindenhol egyedül éreztem magam. Mindenben. Bárhol voltam, bármikor, bármit csinálva, bárkikkel. Valahogy senki nem volt ott… igazán… hogy tudjon velem lenni. Ezt azóta látom teljesen tisztán, amióta elkezdtek körülöttem lenni emberek, akik képesk valóban együtt lenni. Ennek a hiányát és az ürességet éreztem eleddig mindig. A legelső emlékem, amire emlékszem 4 évesen az óvódában. A gyerekek rohangáltak körbe-körbe, én meg csak álltam, és éreztem, hogy igazán senki nincs ott. Már akkor nagyon fájt… a kozmikus magány. Jelenlét. Valódi sé teljes. Erre az érzésre vágytam mindig. A Tiszta Jelenlét. A Tudatosság… Egy másik ember, aki tud a tanúm lenni… az én Jelenlétem tanúja…mert képes mindabban jelen lenni, ahol én vagyok… együtt… kölcsönösen… egymásért…

3. Az emberi magányosság érzésben megtestesülő tény és állapot. Energia lények vagyunk. Része az Egy Mindennek… ami nem más, mint energia…. és érezhetjük is mindezt, ha az egonk nem lép közbe, és nem kezdi el kreálni az elválasztottság érzését… aminek következményeként év év után… meg is szűnik a Szeretet Energia áramlása szív és szív között. A mai világban legtöbben ebben növünk fel… Az elválasztottság ott van mindenhol… körülöttem… S sehol nem leltem azt, amit magamban hordoztam, a Fényt, amit teljes lényemmel éreztem már legapróbb gyermek korom óta… hát ez aztán a magányosság teteje 🙂

4. Onnan jöttem, ahonnan alig térnek le a 3D-be lelkek. A földi lélek-társasjáték táblán kevesen vagyunk itt onnan, ahonnan mi jöttünk… Mindig is mások voltunk… azok is leszünk… mert ezért jöttünk. Sehova sem passzoltam soha. Mindenhonnan kilógtam. Még akkor is, ha a felszínen mindent megtettem annak érdekében, hogy tartozzak valami csoporthoz, vagy közösséghez. Belül mindig is éreztem… én vagyok a fekete bárány… és nincs a körülöttem egy árva másik fekete bárány sem látható közelségben. Elvesztem a fehér bárányok világban…

5. Meg nem értettség. Segítség! Senki nem ért meg engem. Ez olyan rettenetes. A többiek… mindenki el tudja nekem mondani, hogy mi baja van… de ha arra kerül a sor… engem nem ért meg senki… amikor nekem lenne szükségem arra, hogy kibeszéljem a fájdalmaimat, vagy a felismeréseimet szeretném megosztani valakivel… Nem értenek, és emiatt egy percen belül nem is figyelnek rám…. és jön a rettenetes érzés: egyedül vagyok ebben a hatalmas világban és senkit sem érdeklek. Hát persze, hogy nem értenek! Hiszen mi olyanok vagyunk, amilyen ez a világ majd lesz… A körülöttünk lévők pedig olyanok, amilyen a világ most. Hát persze! Ezért nem értenek. Az egyedüllét érzésem nyilalló fájdalmas része a meg nem értettség. Na, ez aztán tényleg magányossá teszi az embert. S maga alá temet emberi lényem magánya. Egyszerűen nem passzolhatok sehova abban a világban, aminek a megváltoztatására érkeztem.

Óriás pioneer érzés, hatalmas vagyok…

… és egyszersmind nagyon magányos, összezuhanok…

Látom a rajzolatot, érzem a mintát. S érzem magamban az elmúlt 33 évet, s annak minden magányos pillanatát. Ezért olyan felemelően hatalmasan legjobb érzés az, ahogyan az utóbbi 1,5 évben kezdünk egymásra találni a többiekkel… mert azért vagyunk egy páran 🙂 S kapcsolódásaink során kiderül, hogy mindannyiunk ugyanazt élte meg eddig, s azért tudott beállni életünkben a változás – az egymásra találás -, mert elengedtük azt a hitrendszert, hogy nincs még egy olyan teremtett lélek ebben a világban, mint mi.

 

Tehát ez a kulcs. Minden kreált illúzió alapja. A szikra, amiből az egom rendszere táplálkozik…

…most már látlak…