…. nem mélyen érzem magam, hanem valahogy szanaszét…

Óriás zűrzavar és káosz… a tornádó körülöttem, én meg elveszve valahol az üres semmiben a közepén.

Nem rossz, csak néha kicsit zavaró és nagyon erősen kell fókuszálnom a Pillanatra, hogy ne vigyen magával az áradás.

Egyre erősebben, és gyorsabban közeledik… itt az idő… Érzem  🙂 Épp előkészítem magam a következő: készen állok! típusú élményre. Az együttállásra…

A nagy ugrás…. Már majdnem itt van. Valami óriási horderejű… 

Tökéletesen és tisztán érzem a két Rend közötti káoszt, a vihart, ami követ és megelőz minden letisztult időszakot. Ilyen tisztán még nem éltem meg káoszt. Erőt ad… maga az, hogy tudom mi van, mi történik velem, bennem, mindenhol… Nem félek, és nem érzem ennek az állapotnak azt a kényelmetlenségét, mely ezidáig kísérte ezen állapotaimat. Csak vagyok benne… és vele vagyok. Tudom, hogy mi történik… s engedem, hogy legyen.

Érzem, hogy valami nagyon történik. Érzem a jelenlétét. Mindenhol ott van  ugyanaz. Hatalmasban, nagyban, kicsiben, miniben… fél úton két világ között. Itt vagyok én most. Érzem… készülök… majdnem kész vagyok a legközelebbi kvantum ugrásra… fejest ugrok az újba… megint…

Érzem, ezt teszi a világ is körülöttünk, rajtunk keresztül kijuttatva a rezgéseket a Térbe.

Minden szinten Történik a Történet.

Ugyanaz a Történet.

S mi is Történünk a Történetben.

… és megérkeztem az elfogadásba…

Tudom, hogy megérkeztem Lelkem kapujába. Az Ego ismeretem kitágult akkorára, hogy beléphetek lelkem birodalmába. Innentől ez következik… saját Önvalóm terének megismerése és hangolása. Még esetlen és eszköztelen vagyok ebben a dimenzióban és nagy-nagy magányosságot érzékelek.

Már nincsenek és még nincsenek kapcsolódási pontjaim… ezt érzem.

… káosz van bennem… 

… rendben…

Minden Rendben.