Thaiföldön megtanultam kenyeret sütni… végtelenül egyszerű módon.
És most elérkezett az ideje, hogy még az eddiginél is jobb és egészségesebb kenyeret süssek. Megjelent az életemben a kovász. A Káptalantóti piacon járva megakadt a szemem egy férfin, akiről kiderült, hogy csodás kenyereket süt. Csodás ajándékként kaptam tőle szárított rozskovászt… ez lesz innentől kezdve a csoda-kenyereim alapja 🙂
Viszont nem lennék én én, ha nem az első dolgom lett volna utána nézni, hogy tényleg olyan sok macerával jár-e a kovászos kenyér sütése. S láss csodát! Hála a világhálónak, megtaláltam azt a módszert, ami még nekem is jó érzésű mennyiségű energiát és időt igényel tőlem, hogy hódolhassak kenyér sütő megihletődésemnek.
A recept csodálatos. Erre számos családtag, barát és ismerős a tanúm… önmagamon kívül persze 🙂
A kovász az egyik legalapvetőbb élelmünk kellene hogy legyen egészségünk megőrzésében. Ám sajnos a mai ember étrendjében vaj mi keveset szerepel. Pedig kovászolni lehet mindent mi szem szájnak ingere. Szeretem a kovászos uborkát, a céklát és a káposztát is. Miután megettük a zöldséget, a levét szörpnek szoktam meginni. Nagyon szeretem.
Az új kenyér bekerült az életünkbe, hála a Jóistennek, ezzel is segítve azt, ami a legértékesebb, az egész-ségünket. Ételünk a gyógyszerünk, mellyel jól-létünket őrizhetjük.
Amit a kovászról tudni kell:
De ha valami ennyire jól működik, miért volt szükség változtatásra? A kovászos eljáráshoz idő kell, szervezés és odafigyelés. A második világháború idején a hadsereg ellátásához nem volt idő arra, hogy a kenyér napok alatt készüljön el. A gyártók dolgát megkönnyítve, előálltak a tudósok egy gyorsabb alternatívával, így jött létre a kereskedelmi élesztő.
Amit az élesztőről tudni kell:
Az élesztőről és egyéb gyors eljárásokról érdemes tudni, hogy amit energetikai szinten kispórolunk a természetes folyamatból (idő-energia), azt valahol máshol kell megfizetnünk. A természetes folyamatok felgyorsításának következményeként a gyorsan elkészülő kenyér emésztésére kell befizetnünk a kispórolt energiát.
A kovász nemcsak a hagyományos kenyérkészítés legfőbb alapanyaga, hanem a magyar népi gyógyászat egyik fontos gyógyszere volt.
A kovászt vízzel felengedve langyos helyen erjesztve gyógyító italt készíthetünk belőle. Ezt a levet felhasználhatjuk levesek savanyításához, de magában, hűsítő italnak is ihatjuk. A természetes erjedés során keletkezett savanykás lé jót tesz a gyomornak, és gyönyörű hatással van a teljes bélrendszerre, a bélflóra állapotára, s ezáltal az immunrendszerünkre. A kovász-levet használhatjuk bizonyos tisztító-kúrák részeként is. Ezt a savanykás kovász-italt Erdélyben ciberének nevezik, ami készülhet bármely gabona lisztjéből, korpájából. Becsinált leveseket, ragu leveseket – mint például a csorbát – nem ecettel, vagy citrommal, hanem ezzel a fermentált lével savanyítják ma is sokan.
Design by Nimbus.