Könnyű meglátni a történetben szereplő másik embert… de néha nagyon nehéz megérteni, hogy a mi oldalunkon is teremtés folyik. Oké rendben, hogy valaki rád akaszkodott, de a te teredben mi ad lehetőséget annak, hogy az a másik ezt megtehesse?

És eszembe jutott a theta healing egyik legerősebb mondata:  Kérdezd meg magadtól, mi az a ‘perverz’ öröm (nyereség) amit kapsz belőle?

És ekkor eszembe jutott a film: Az óceánjáró zongorista legendája. És éreztem azt a hatalmas erőt, mely az ‘egyetlen valóságunkból’ sugárzik az emberi részünk minden pillanatába. Hogy milyen szűk kis tér ez… mint az a hajó a zongoristának… és milyen rettenthetetlen erős kényszer… mely meghatározza az egész embert… és annak az embernek az egész világ mindenségét.

És jöttek a szavak:

“Rabszolgának születtél. Energetikai rabszolgának…. mint a mátrixban az emberek, Duracell elemnek… Ez az alap helyzet teremtette meg a személyed számára a világodat. A világot. A te világod úgy néz ki, hogy te vagy és mások belőled élnek. Ez a van. Az Univerzum működési rendszere… számodra.  A te hitrendszered. Hány élőlény él úgy körülötted, hogy a te energiáidat használja? A tiszta lélek könnyen kapcsolódik a Forráshoz, végtelen energiát képes átáramoltatni a tere… és az általa elhozott tiszta kapcsolódásokon keresztül át is vándorol más emberek terébe… Ez történhet az ismert ego energia rabló módszereken keresztül, de történhet öntudatlanul működtetett egyszerű átáramoltatással is. Ez az alaphelyzet alakította ki az első pillanattól kezdve az ‘egyetlen valóságodat’, a kondicionált világodat,… mely szerint a te létezésed mások létezéséért van. A te teredben összegyűlő, teremtődő energia egyetlen célja a mások táplálása, éltetése. Ez a van számodra. Az egész emberi lényed, az elméd, a tested, az érzelmi rendszered, minden erre a sémára épült ki… már az életed legelején egy ilyen világba érkeztél, melyben ilyen feltételek, és törvények működtek…

A lélek és a szellem által vezetve már apró gyermek korodban tettél kísérleteket arra, hogy felébredjél ebből a világból, és lerázd magadról azt, ami ennyire nyom. Tudtad, hogy minderre te magad vállalkoztál, mert lélekként úgy érezted, ez a dolgod, és hogy menni fog… Azt is tudtad, már ez életed legelején, hogy ennek a világnak ideje véget vetned. Erősen, és nagy energiákkal rajta voltál a terveden, amely szerint úgy gondoltad hogy elég erős leszel ahhoz, hogy a ‘rabszolgaságból’ kitörj. Ám ahogy az évek múltak, és a régen meglévő minta rendszerednek megfelelően a mindennapi tréning adagot kaptad és kaptad, egyre nagyobb erőt képviselt a teredben az elme, és mindaz, ami programozva lett bele.”

Jöttek a képek és a szavak az életemből… Minden ugyanazt mutatja. Ahogy kezdek tudatosan ráébredni erre a mechanizmusra.

A Bach-virágterápia képeivel illusztrálva azt mondhatjuk, hogy a Tölgy minőségem – melynek egyensúlyán mostanában dolgozom – folyamatosan ‘úgy intézi’, hogy bekerüljünk egy Vine indái közé. Vine angolul egyébként nem csak szőlőt jelent. A vine élősködő növényt jelent, mint a borostyán, vagy az erdőkben élő egyéb fára mászó fajok. A szőlő is egy közülük. Az illusztráció szerint a csodálatosan erős, gyönyörű Tölgy éli az életét, s valahogy bevonzza a virgonc élősködő növényeket. A tölgy magára veszi a feladatot, hogy teret, életet szolgáltasson az élősködőnek, amikor látja, hogy a másiknak nem megy valami jól a sora…  Pár év múltán már nem is látja, hogy valaha ez egy feladat volt csupán. Egy felajánlás, segítség, partneri hozzáállás, együttműködő attitűd (a lélek tiszta létezéséből fakadóan)… A szolgaság az életévé válik. Az életformájává. A munkamegosztás: ő szolgáltat, a másik használja. Már nem tud gyönyörű, életre való tölgy lenni, akinek születése egy hatalmas erővel rendelkező, csodálatos fa ígéretét hordozta magában…  hanem ennek csupán az egyre szárazabb és szárazabb árnyéka…

Ez a története annak a személynek, akiként most emberként itt ebben a térben élek… abban a fajta világban, ahol az ő energiáját mindenki használhatja… mert hát ez ő.

Ebből a történetből látható, a történet másik teremtőjének a szerepe, és a része a történetből… valamint látszik az elmében futó ‘egyetlen valóság’ fenntartásának szükséglete is. Ez a történet a legelejétől egy önfeladó, önfeláldozó energiaforrást teremtett, melynek fenntartása a személyem túlélésének elengedhetetlen feltétele. Az ego a fejemben ebből érzi, hogy élek. Az identitásomnak része. Csak akkor élek, ha valaki éppen belőlem lakmározik, vagy épp etetem. Szükség van rám. Fontos szerepet töltök be.  Segítek. A hitrendszerem szerint ez a rám kiosztott része a világmindenségnek. És ez az ‘egyetlen valóságom’ szerint a létezésem feltétele… az univerzumban való helyem és szerepem. Ebből a szükségletből fakadóan gyűjtöttem magam köré életem során mindazokat az embereket, akik ennek a szükségletnek a másik felét biztosították számomra… Emberek, akik pont egy ilyen energia forrásra éheztek… mindig kellet legyenek… hogy az én identitásom létezése fennmaradhasson, s a hitrendszer újra és újra megerősítésre leljen.

És látom, amit látnom kell: A mai napig így élek. Mindig teremtődik valami, amibe szétoszthatom magamat és az általam csatornázott energiákat… És, hogy mit hoz számomra ez a típusú élet? Azt, hogy személy szerint én sehol nem vagyok. Szétfolyik minden energiám. A programozott működésem miatt sokszor még annyi energia sem marad a testemben, hogy a fizikai funkcióim rendben működjenek. Nincs energia az emberi létezésemhez, a testem mozgatásához, a fizikai életenergia megteremtéséhez. Nincs energia a személy szerinti saját életemhez, a saját vágyaim betöltéséhez. Minden energia kifolyik a teremből… és eloszlik a körülöttem lévő terekben…

Gyönyörűen látható a csodálatos, tiszta attitűd az eredetnél, ahogy a lélek felajánlja a segítségét egy más lényeknek… és tisztán látszik az is, ahogy ez a tiszta attitűd mivé válik az ego terében… ahol minden elme-programunk a tiszta, lélek szintű tulajdonságaink alapján, azok egy igen érdekes szemléletű lemásolása során keletkezik.

Na, hát ez a kérdés. Képes egy ilyen mélyen programozott ‘rabszolga’ más életformában létezni? Van esély arra, hogy egy ilyen mindent átfogó működési elvet levetvén, megtanuljak egy másik fajta létezési formát?

Vagy a megoldás egyszerűen csak a tudatos megélése annak, ami van? … mindannak ami voltam, amivé váltam, ami lettem, és ami vagyok most? … az emberi részemben… emberként…

Szerintem ez egy választás. És nincs rossz válasz. Minden út Haza vezet. Mi döntjük el, hogy melyiket választjuk. Lélekként fejlődhetek tovább ‘rabszolgaként’ is. Azáltal, hogy mindezt tudatosan élem meg a saját szabad akaratomból fakadó választásom szerint. Megtapasztalni mindazt, amit egy ilyen élet hoz. Megtapasztalni önmagam egy ilyen életben.

Vagy azt választom, hogy ebből elég volt. És mivel létezik egy másfajta élet a szívemben, akkor inkább azt szeretném élni…

Ehhez a választáshoz viszont sürgősen eszközökre lesz szükségem. Mert érzem, Tudom, hogy  itt a tudatosság önmagában nem elég. A tudatosság elég ahhoz, hogy a mást válasszam… de 36 évesen ez nem elég ahhoz, hogy az életemet ezentúl másképp is tudjam élni.

És ez nagyon furcsa. Most látom csak, hogy ott tartok most, ahol a legtöbb ember elkezdi ezt az egész lélek-fejlődéses dolgot. A legtöbb ember újraprogramozással kezdi… Onnan, ahonnan én látok rá minderre, látszik, hogy ez csak egy nagyon szűk része az egész folyamatnak… Én eddig azért nem fogtam ebbe bele, mert éreztem, hogy nem igazi… hogy egy igen hosszan tartó csapdává válhat az ember számára az, ha elkezdi a számára nem tetsző programjait átírni az épp aktuális személyiségének tetszőkre… Mióta foglalkozom önmagammal látom, hogy ennél sokkal többről, nagyobb dologról van szó… mintsem kicserélni a nekünk nem tetsző gondolati/érzelmi mintákat, és helyére tenni olyanokat, amik kívánatosak számunkra…

Ezt a mai napig is így érzem…

…. ám mindaz után, amit már megtettem és megéltem… azzal a kitágult világ szemlélettel, amellyel a több évnyi tudatos munka után létezem… visszafelé menve… a végtelen felől a parányi felé… úgy érzem, ez jön most… Pont MOST.

Én meghoztam a döntésemet. 2012 február 16-án. Tudom, hogy nem azért döntöttem úgy, hogy maradok a földi térben, az emberi létben, hogy ugyanazzal a gondolati és érzelmi mintázattal éljek le egy emberöltőt. Abban a pillanatban, 3 éve, olyan tiszta volt a kép arról, hogy miért is maradok.

Ém csak most, a napokban válik mindez teljesen magától értetődővé. Az utóbbi hónapokban annyira foglalkoztatott ez a téma. Az elme terének áthangolása. Még mindig fél-igazságnak tartok minden ilyesmit… abban a formában, ahogy a legtöbb ember míveli… de mostanra kivilágosodott, hogy itt is, ebben is, mint mindenben…. a lényeg mindig a hogyan-ban van és nem a mit teszek-ben. Az Igazság nem azon múlik, hogy mit csinál az ember, hanem azon, hogy azt hogyan teszi. Azon a módon, ahogy ezeket az eszközöket mára már tudni fogom alkalmazni a saját teremben… igen… ez a következő lépés…

Nem más, mint átprogramozom magamat. Egyszerű. A már megtalált tudatosságom fényében tudom, hogy ez a tér csupán egy ici-pici kis részem. Az elmém tere, a benne futó ego-rendszerem mára már jó barátok, az élet-társaim. És hálás vagyok mindezért. Hálás vagyok az elmém létéért, azért, hogy oly hosszú ideig egyedül vitte a porondot, majd azért, hogy az utóbbi években megérkezett tudatos lélek-jelenlétemet elfogadta, és barátommá, társammá lett ebben a lélek-fejlődés-folyamatban. Hálás vagyok neki mindazért a tapasztalásért, mi azzá tett, amik most vagyunk… Hálás vagyok az elmém terének, s mindeközben érzékelem, hogy ez a részem mily apró… teljes teremben, mily parányi részt képez…

… és egy laza csuklómozdulattal csettintek, és tudomására hozom az univerzumnak, hogy ennek az emberi életnek a hátralevő évtizedeit, egy jelenlegi választásomnak megfelelő emberként kívánom leélni… nem azok a programok által teremtve, amiket életem első éveiben kaptam kondicionálásként. Nem elfelejtve és kitörölve mindazt, ami eddig voltam… csupán tudatosan másik életet választva…

Az lehetek, aki akarok lenni. Megválaszthatom az arányokat, az intenzitásokat, és válogathatok, akár szentimentális alapokon nyugodva, hogy mi marad, és min változtatok. Érzem a szabad akarat, és az isteni teremtő erő jogosultságát arra, hogy most e ponton, ne engedjek, és kövesek… hanem belenyúljak az univerzális kocsonyába, és megrázzam azt… Itt vannak a módszerek, és a segítő kéz is… hogy ebből a quantum térből ki tudjak vetődni. Tisztán érzem, hogy abban az életben, amit mi élünk itt (Európában, nyugati civilizációs kondicionálással, és életvitellel, igényekkel, érzelmi rendszerrel, kívánságokkal az élni kívánt élet tekintetében)… nem a Buddhista út az, ami megfelelő. Igen, a tiszta tudatos rálátás minderre… elengedhetetlen volt számomra is… De itt ebben az életformában nem megoldható a gondolatnélküliség, mely egyszersmind helyére teszi az elme folyamatait. Ezzel az élettel, amit itt élünk, együtt jár a gondolkodás… és emiatt szükségszerű az emberi részünket meghatározó programok újratöltése. Annak megfelelően, hogy milyen életet szeretnénk élni… a régi helyett…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük