Sokféle tudatalatti önvédelmi ego-mechanizmus létezik…

… míg más kiabál, nekem felgyűlik az arcüregemben a nyálka – ‘védő pajzsot’ szimbolizálva -, bedugul az orrom – kapuk bezárva -, és pattanásokat növesztek az arcomra, mintegy harci díszként – hogy attól jól elijedjen mindenki, s meg se próbáljon bántani 🙂

5 éve hordozom magamon ezt a harci díszt. Vörösen vibrálva az arcomon… Sokat foglalkoztam vele, s meg lett a ‘jutalma’. Megleltem azt, hogy mikor, miért s milyen céllal fejlesztette ki a szervezetem a jelet… s mi az üzenet…

A pattanások megjelenése = megszégyenülés konfliktus. A germán új medicina rendszere egyértelműen látja. Megnéztem a Szerv Atlaszt, és az ott olvasottak megindították bennem a belső folyamataimat. Elmélyültem egy újabb tapasztalásomba… melyre az arcomon megjelenő vörös foltok és pattanások hívták fel a figyelmemet.

“ÖNVÉDELEM”

Faggyú termelés megerősödik, hogy lecsússzanak az ütések (boxolók vazelinnel kenik az arcukat, hogy lecsússzanak az ütések). A bőr kifényesedik és síkos lesz.

Bántva, sértegetve, csúfolva, megszégyenítve érzés.

A konfliktus előidézője: alacsony önbecsülés, önérzet. Nem vagyunk biztosak Magunkban. 

Tehát olyan állapotban vagyunk, hogy bárki, bármilyen marhaságot állít rólunk, az betalál.  Olyan alacsony szinten van az önérzetünk és önbecsülésünk, az önmagunkban érzett stabilitásunk, hogy bárki meg tud ingatni bennünket önmagunkban.

… És lepörög előttem életem utolsó 5 éve… mert szép dolog az engedés-elfogadás gyakorlás… de mi van akkor, ha átesünk a ló túloldalára, és teljesen elúszik az, amit úgy hívunk önérzet és önbecsülés. Amikor elfelejtjük meghúzni a határainkat, s bárkinek megengedjük, hogy a szívünkbe gázoljon. Arra is rálátást nyertem, hogy mit jelent a tudatosság álcájával felöltöztetett túlzott önuralom és fegyelem… melyben elmerülve igen sokat gyakorlatoztam az utóbbi években.

Hogy miért? Mert nem tudok mást. Mert ez a minta-rendszer működik bennem.

Gyermekkori kiszolgáltatott és mély sérelmeket elszenvedett állapot után kamasz koromban megtörtént velem az, ami sokunkkal. Elhatároztam, hogy innentől kezdve engem aztán senki nem macerál, senki ne mondja meg nekem, hogy mit és hogyan tegyek. Ennek a döntésemnek csúcspontjaként fiatal felnőtt koromban olyan végletesen elcsúsztam a férfias, masculin jellegű energiák irányába, hogy majdhogynem eltűnt belőlem a nő. Erre az időszakra válaszként 30 éves koromban elérkezett az, amit úgy hívunk: fordul a kocka. És a lélek egyensúlyom, fejlődésem érdekében átcsapódtam a ló túloldalára. Meg kellett tapasztalnom azt is, hogy mit jelent a feminin, Yin energiák végletében leledzeni. Mostanra felismertem. Ennek a feminin energia végletben való állapotomnak a következmény rendszere az az élet, amiben most élek… s aminek a megváltoztatására az idő épp elérkezett. 

Dahlke így ír a pattanásokról a Betegség mint szimbólum c. ‘lélek-szótárában’:

Pattanás:

A mélyen rejlő problémák felszínre törnek, jól látható helyre. Vulkáneffektus: a (bőr)felszínen láthatóvá válnak a mélyben dolgozó feszültségek, amelyek kitörni készülnek; a pattanásokon keresztül (szimbolikus) üzenet tör a felszínre.

A mélyben rejlő, feldolgozatlan problémáknak önszántunkból figyelmet kell szentelni; a felmerülő gondokat és a belső feszültségeket hagyni kell kitörni, és nyíltan szembe kell nézni velük. Megnyitni a tudat határait és megkérdőjelezni a normákat…

Bőrkiütés:

Testi szint: bőr (határ, érintés, kapcsolat, érzékenység).
Tüneti szint: félelemmel teli védekezés az újjal szemben; lelkünk mélyéről jövő, határokat robbantó kitörés; belső világunk a tudat szintjére törekszik; az elfojtott, visszatartott dolgok át akarják törni az elnyomás falát, hogy láthatóvá (tudatossá) válhassanak; saját határaink belülről történő kinyitása; határaink már nem állják meg a helyüket; a kitörés gyakran tudatalattink tisztátalan, sötét, árnyékos oldalainak megnyilvánulása.
Feldolgozás: „pakoljunk ki”, “játsszunk nyílt kártyákkal”; a határ menti tudatos és tudattalan konfliktusokkal nézzünk szembe: „üssük ki a problémát a nyeregből”, mielőtt az ütne ki a bőrünkön; lazítsuk fel határainkat (belülről); hagyjuk a régóta elfojtott dolgokat felszínre törni, és tudatosítsuk jelentőségüket; vizsgáljuk meg a saját, illetve a felvett határok és normák létjogosultságát; fordítsunk figyelmet „árnyékos oldalunkra”: mi az, ami „feltör” és „kiüt”.

Feloldás: tudatosítsuk agressziónkat, és vezessük le („üssük ki az ellenfelet”, és védjük meg a bőrünket); nyissuk meg határainkat, korlátjainkat, szabadítsuk fel tudatalattinkat. 

Bőrgyulladás:
Testi szint: bőr (határ, kapcsolat, gyengédség).
Tüneti szint: „határ menti” konfliktusok; az érintkezéssel kapcsolatos összeütközések.
Feldolgozás: határaink bátor és nyílt védelme (olyan betegségek esetében, amelyek duzzanatokhoz vagy a bőr megvastagodásához vezetnek); nyíltan és határozottan tágítani határainkat (olyan betegségek esetén, amelyek a bőr felhasadásához, berepedezéséhez vagy más módon történő kinyílásához vezetnek).

Feloldás: nyílt harc a határok megvédéséért (lezárásáért) vagy azok felnyitásáért; „menteni az irhánkat”, de elsősorban lelki, nem pedig testi szinten.

 

Hát… köszönöm szépen. Köszönöm ezeknek a gyönyörű embereknek, a munkásságuknak, és az általuk csatornázott holisztikus rendszereknek, a könyveknek, hogy segítenek. Elindult bennem valami… érzem…

Azt már tudom, hogy így tovább  márpedig NEM…

Lehet azért a jobb oldalon látványos az arcom kipirosodása, mert az utóbbi évben nőiségemben sértegetnek? Én meg tűröm, és engedem? A sértegetés volumene és intenzitása az utóbbi hónapokban csökkenni kezdett… valami mély felismerés derengeni kezdett. Megindult bennem a belső érzékelés a témában. Azt is látom, hogy a mai napig betalálnak a dolgok, de már tudatos vagyok minderre… és nagyon figyelek…

Kivilágosodott a játszma. Látom, mi történik… de még nem tudok másképp lenni benne… csak figyelem… megfigyelem magam.

A téma már tisztán látható: folyamatosan a női normálisságom megkérdőjelezése van jelen.

Hiányosságaim ecsetelése, majd megsértődés azon, hogy nem az elvárásoknak megfelelően viselkedem majd a büntetés. Képes voltam hónapokig elhinni, hogy mindennek én vagyok a hibása, mindennek én vagyok az oka,…. mert ilyen vagyok, meg olyan… és ilyen meg olyan nem vagyok… Azt is képes voltam elfogadni és szeretettel megérteni, hogy az ő érzései szerint joggal sérteget. Joggal, hiszen úgy érzi, hogy az életünk tele van ellene elkövetett galád tettekkel.

Először egy beszélgetés során éreztem át azt az oltári remegést, ami feltört belőlem… valahonnan belülről. A beszélgetés barátnők között a szexualitásról szólt. A sejtjeimet is megrázó röhögés akkor tört elő belőlem, amikor ráismertem arra, hogy képes voltam 2 éven keresztül elhinni, hogy azért olyan a szexuális életünk, amilyen… mert én vagyok  olyan, amilyen, és én nem vagyok olyan amilyen nem. Elhittem. Elhittem, hogy csak miattam van minden. Elhittem. A bennem élő nő elhitte. Az emberi részem elhitte. Az a részem, mely épp azt az állapotot éli, melyet Yin pólus véglet tapasztalásnak hívok. És ezzel egyidejűleg ott van belül az az Én, aki Tudom Magam… Érzem Magam. Lélek és Szellem terekben járatos Létező…aki minden lát, érzékel, és hozzáférése van Univerzális Tudás terekhez. Mindez egyszerre vagyok… Az elszenvedő ember, az önérzet nélküli nő, és az a lélek, aki mindezt látja, és Tudja, hogy most ennek kell lennie. Tudja, hogy ezen a tapasztaláson keresztül kell mennie. Látja az emberi részét, aki képes volt hagyni éveken keresztül, hogy egy másik ember elhitesse vele, hogy ő minden baj forrása, és ő tehet mindenről. Látom már a mintát. Az emberi részemben futó hitrendszert. S látom a kollektív tereket is… Hogyan is lehettem volna ebben másképp? … A világ jelenleg ilyen… és én is ezt a hitrendszert ‘örököltem’. Hát… ez fut bennem. Ez a minta rendszer mozgatja a női felemet s annak működését. Létjogosultságot ad a norma rendszerem annak, hogy elhiggyem egy másik ember azért feszült, mert én valamilyen vagyok. És ebből értetődően annak is én vagyok az oka, hogy ha feszültségét rajtam vezeti le.

Arra is ráébredtem, hogy a szexualitásommal ugyan semmi baj nincs. Se a fizikai mechanizmusokkal a szervezetemben, se a hozzáállásomban. Ráláttam arra is, hogy nem más történik, mint hogy az utóbbi hónapokban rátaláltam arra az emberi és női jogomra, hogy úgy történjenek ezek a dolgok az életemben, ahogy nekem jó. Ahogy nekem is jó. Sikerült elengednem a megfelelni akarást, és bűntudatból cselekvést… És rátaláltam arra is, hogy milyen a szokásoktól és az örökölt normáktól függetlenül élni. Már nincs hatással rám az az érzet, amiben nevelkedtem:  “hát mindenki így csinálja… ez az élet kislányom…”

Abban a pillanatban, ahogy előtört belőlem az irgalmatlan röhögés… könnyes szemmel egyszerűen ki tudtam mondani: “Azért szeretkezünk annyit, és akkor, amikor és ahogyan… mert csak akkor tud úgy megtörténni, ahogy nekem is jó. Szellem, lélek, ember, érzelem, és fizikai test szinten, egyszerre, minden, egyben… Nem vagyok frigid, meg jéggé fagyott ……, ahogy megkaptam évekig… csak én vagyok 🙂 Magasan fejlett lélek, tudatos ember… akinek nem mindegy. Nem mindegy, mert a szexualitás nem sport és nem stressz kezelő eszköz… hanem két lélek, két ember egyesülésének csodája. Nem más érkezett el éltemben először, mint a szabad akaratom tudatos megélése a szexualitás terén. És, ha erre 3 havonta 2 napig van megfelelő partnerem, akkor addig és annyiszor történik meg. Már látom magamat tisztán, lefejtve magamról minden rámhányt bírálatot, elengedve az elmém terében öntudatlanul futtatott párkapcsolati minta rendszert… Én nem sportolok az ágyban és nem hajhászom a testi kielégülés okozta feszültségoldást sem, és az Egy-ség élmény után sem kajtatok, amit a 3 másodperces orgazmus nyújt öntudatlan emberek számára… mert minderre nekem nincs szükségem. Nem szűk-ség-es. Vannak feszültségoldó módszereim, az Egység élmény majd folyamatosan jelen van a létemben… Számomra a szerelemben való egyesülést jelenti az, amikor két ember fizikai szinten megérkezik egymásba. És nem vagyok tárgy, hogy használjanak, nem vagyok vágykielégítő egység, nem vagyok feszültségoldó pirula, nem kell megoldanom senki más gondját, és nem nekem kell azért felelősséget vállalnom, hogy a férfi ember a házban jól érezze magát… Ez nem az én dolgom. És nem vagyok birtok sem… Számomra a fizikai szinten megélt szerelem egy plusz, amit az ember azzal és akkor ‘csinál’, amikor ennek a szent dolognak minden feltétele adott… a megfelelő partner… a megfelelő állapotban…

Érzem a  felelősség leheletét az arcomon. A fel nem vállaltét… Amikor mindig mindenért más a felelős… akkor is, ha az épp egy tárgy… vagy mostanában majd minden esetben, én…

Én a másik oldalon… érzem a felelősség súlyát…. a túlvállaltét… ahogy a bűntudat programomból fakadóan, mindent magamra veszek… Istenem hol van ennek a forrása? … Készen vagyok… Mutatkozzon meg…

Sehány éves korom óta a világ számomra úgy működik, hogy bármi történik, én azon nyomban magamban kezdem keresni az okot… Az elme szintjén, az emberi teremben, még mindig működik az az ősrégi hitrendszer, hogy ha valami balul üt ki, annak felelősségét magamra veszem. Pedig gyerekkorom óta tudom és érzem a tudatos teremben, hogy az icipici kis Zsuzsika semmi jónak nem az elrontója 🙂 … de egy másik szinten megkérdőjelezhetetlenül fut a megkérdőjelezhetetlen…

Bizonyára erőteljes hatással van rám, hogy elkezdtem szedni a tölgy eszenciát.

Tölgy minőség eszenciálisan kibillent megjelenése a teremben: Magamra veszem más nehézségeit. Hisz látom, és megértem. Hát, nézzünk már oda. Szegény pára, itt szenved mellettem. Semmiből nem tart kicsit alá nyúlni és segíteni rajta… hisz én látom, nekem ez semmiség… És mindezt helyette…

Amikor a tölgy minőség egyensúlyban van: Rádöbbenünk, hogy Atlasz egy balfasz, hogy fél, hogy leesik a Föld. Amikor rádöbbenünk, hogy minden csak Van. A föld is csak Van. Úgy van, ahogyan neki lennie kell. Amikor rádöbbenünk, hogy az a hatalmas erő és energia, az végtelen tér, és a végtelen tudatosság – valamint a mentsük meg a Földet belső motivációs jelmondat – amivel sokan manapság élünk… nem arra való, hogy tartsuk a Földet. Hanem arra való, hogy végtelen hosszú karjainkkal öleljük, és szeressük, és végtelen energiánkat sugározzuk bele e térbe.