Áthangolom a testem és érzelmi mintázataimat

“… Egyszerűen meggyógyítom magamban azt a részt, ami jelen körülményeimet teremtette, teremti….”

– Áthangolom a forráskódokat, beidegződött érzeteket, érzéketlenséget, reakciókat, megéléseket, ‘szükségleteket’, szokás- és hitrendszereket.

Új, és mégis régi… eredendő természetemnek megfelelő hozzáállásra hangolom a testem, érzelmi tereimet.

– Képessé teszem az emberi részemet arra, hogy megélhessem azt a bennem élő Egy Igazságot a férfi és nő szent egységéről, melyet 4 éves korom óta érzek, látok, tudok a szívemben:

Nő és férfi egy erő. Nem harcolni, hanem egymást kiteljesíteni vannak itt. Nem egymás ellen, hanem egymásnak.

Meggyógyítom az egységemet, s a bennem élő nő és férfi megtalálja újra azt, amit évezredek óta keresnek: Egy-Mást.

 

Karma csomó energetikája: Törés mintám

Ott, ahol a bennem élő egység megtört, s a világ számomra ketté vált. Én-részeim széthullottak, s azóta is ebben a szétszóródásban vannak. Ez a megtöredezettség jellemző lelkemre, a teljes energetikai rendszeremre, s ezáltal jelen életemre, s az ezen információkra épülő személyiségemre.

A törésminta jelen életemben női emberként megélt mintázatai:

Férfiaktól szenvedünk, szűklátókörűségtől szenvedünk. A férfi, mint megkérdőjelezhetetlen hatalom, neki való alárendeltség, kiszolgáltatottság. A “Miért kell minket bántani?” kérdés mantrája… s az áldozati perspektíva mint életforma. Ennek fájdalma és mögötte a tehetetlenségből fakadő düh. Az áldozati perspektíva ego-paradoxona, miszerint mindennek a férfiak az oka. A férfi elnyomás, mint létforma. Gyermekként, majd felnőttként, nőként, asszonyként. Az életem képei, melyek megtestesítették a törésminta teljes rendszerét, s annak részeként az önelnyomás programot a karma csomó önbüntetés-‘szükséglet’ forráskódjából.

generációs vonalamon mindkét oldalról genetikailag, érzelmileg és programozásilag is megkaptam erre az életre a férfi nemre mutogatás. Az ők hibáztatását saját áldozatiságomért. A minta egyszerű, mint a pofon: Férfiakkal szembeni tehetetlenség, kiszolgáltatottság, szenvedés, megkínzottság. Ez az információ igen erőteljesen manifesztálódott a családi vérvonalam dns szintjén is, melyet így én magam a véremben hordozok.

Ezt a történetet éltem az előző életemben is… nem találtam ki belőle. Ám ennek vége! Itt vagyok! … és látok. Immár látok, s azt választom, hogy meggyógyítom magamban a törés-mintázatot… Mert én Egész akarok lenni újra!

 

Előző élet energetikai kódolása

Férfiak szerepe az életemben: A patriarchatusi társadalom manifesztációja

A férfi szexuális szükséglete van. Jön. Követel. Használ. Jár neki. Tűrni. Már ez a tény bántja a lelkemet…, és a történet bántja a testemet, a lelkemet, az érzelmeimet. Nem kész akarva bántott. Neki ez volt az élet. Mindannyiunk számára ez volt az élet… akkor a 19. században.

Az előző élet mintázatainak hatásai, maradványai jelen vannak ezen életemben a kezdetek óta minden férfiakkal kapcsolatos élethelyzetben, mint alap perspektíva:

– alárendelődés, kiszolgáltatottság, kiszolgálás, szolgaság

– kihasználtság, elvesz és nem áramoltat vissza

– megalázottság, tűrés

– fizikai közeledésre adott első reakció: fizikai fájdalmak, ijedtség, rémület, elhúzódás, bezárulás a testemben. Alapvető érzelmi perspektíva: a férfi azért jön, hogy elvegyen valamit tőlem. Ez akadályozza a szabad választásból való önátadás örömének megélését.

– ezen alapvető érzelmi perspektíva következtében számos testi automatizmus: Kismedencei energia pangás, energiátlanság, szexualitással kapcsolatos ellenérzések, gyermek foganással kapcsolatos ellenérzések, folyamatos gyökérzárral élni, mely egy önvédelmi mechanizmus, de elvág az éltető földi energiáktól, hólyag problémák, lábam állandó keresztbe tevése, még akkor is, ha tudom mennyire káros a keringésre, és sokszor nem is esik jól egy idő után így ülni, mégis… valami nem enged…

 

A 6 évi munkámnak csodálatos eredményei vannak. Mindezen alap energetikák mindennapi megnyilvánulásai majdhogynem eltűntek, ami még jelen van, az megenyhült, meghalványult. Ám érzem a forrás kódok jelenlétét.

És érzem ezen kódok jelenlétét az emberiség kollektív tudat terében. Se előző, se jelen életben nem erőszakoltak annak a szó szoros értelmében, ám mégis hordozom magamban ennek az energetikai terhét. Ennek nagy része lehet a kollektív női tudati, tudatalatti tartalom, melyet én is hordozok nőként.

– megrendít minden megerőszakolásos, nők elleni erőszak látványa, hallása. Pár éve láttam az Asszonyok Kútja (2011) című sok szempontból csodálatos filmet. Már a moziban igen rosszul éreztem magam a bennem megindulő erőteljes feszülés miatt, s majd  miután kikerültem az utcára, visszafoghatatlanul kezdem el sikítozni és hörögni… Csak úgy áradt belőlem a fájdalom és a megkínzottság érzése. Artikulálatlanul tört elő belőlem sok ezer évnyi elnyomottság, meggyötörtség, megalázottság, s a végtelennek tűnő fájdalom-tenger…

– nők jogfosztottsága dühöt vált ki belőlem. Már csendesedett bennem ugyan az utóbbi években, de a mai napig kinyílik a bicska a zsebemben, amikor női jogfosztottsággal kapcsolatos történeteket hallok, legyen az a földi világunk bármely tájáról. Nagyon megindít, s bár nem az enyém a történet személy szerint, mégis a zsigereimben érzem. Mások története megrezgeti a bennem szunnyadó, sok ezer évnyi életidő alatt felhalmozódó szenvedés frekvenciákat.

 

A törés-minta ez életemben való manifesztálódása

Ahogyan gyerekként apám által, serdülőként és felnőtt nőként a bevonzott férfiak által valósult meg a karma csomó és az előző életekből származó szenvedés-, önbüntetés-‘szükségletek’  energetikája. Ebben az életben a férfiak nem szükségszerűen akartak nekem ártani. De a helyzetek meg kellett történjenek, hogy a testem,  elmém, és az érzelmi teremben manifesztálódjon a lélek terében hordozott karma információ, és az előző életek emléktere, mintázata, fájdalma, szenvedése. Tehát ebben az életben nem követtek el erőszakot rajtam, de a karma csomó energetikájának manifesztálódnia kellett: Az első ‘csók’-tól kezdve sok-sok éven keresztül számomra a szexuális része az életnek a megaláztatásról szólt. A nő tehetetlen, beletörődik abba, hogy ez az élet. Belül fáj, és nem érti, mert ő nem látja magától értetődőnek azt, hogy ilyen formán kelljen élni. Őrlődik a belső igazsága és a fizikai térben megtapasztalt “valóság” közti hatalmas szakadékban. Csak fáj belül és dühös. Dühös az életre, a világra, a férfira. A szexualitására jellemző az ön-megerőszakolás. Erőszakolni önmagunkat… mert azt hisszük, azt tanították, azt hordozzuk: ez a dolgunk, ennek így kell lennie… S nem látunk túl azon, hogy arra sem emlékszünk, hogy valamire emlékeznünk kellene. Nem látjuk, hogy a tudás hiánya az, ami valójában belekényszerít ebbe az alacsony minőségű életbe.

Az alap állapot: Nők a férfiak szolgálatában. Ez határozta meg minden kapcsolatomat sokáig… Ez az alap programozottságom határozta meg a párkapcsolati és szexuális életem milyenségét. Nem tudtam kifejezni magam, képviselni magam, érvényesíteni magam a kapcsolataimban. Sokáig akartam öntudatlanul betölteni azt a vákuumot, azt az üres teret, melyet apám hagyott maga után 2,5 éves koromtól. Mint, ahogy ez lenni szokott, egyik férfi sem tudta betölteni ezt a teret, de amíg az ember lát ki egy minta-rendszerből… az működik tovább.

Sértettség, mint létforma. A megalázottságból, alárendeltségből, fájdalmakból kialakuló sértettség táplálja az áldozati státuszt, és az alapvető védekező álláspontot minden kívülről jövő történés iránt. Minden ízemben kívánom a belső sértettségeim elengedését, sebhelyeimet áthangolását értékes tapasztalatokká, és kívánok kinyílni, megnyílni a világ felé… egy új élet irányába.

Lázadás: Én márpedig nem leszek nő, ha nőnek lenni ezt jelenti. Kb. 13 éves korom óta élt bennem ez az érzés. Olyan elfogadhatatlan női mintát láttam magam előtt (és valljuk be mindenhol magam körül), hogy megszületett bennem az ellenállás a női létem iránt. Ekkor kezdtem másolni a férfi mintáját. Ő az, aki a “nyerő”, aki a harcban a ‘nyertes’ szerepét kapja. Így lettem felnőtt ember, aki belül az elrejtett megtört, megalázott nő, kívül pedig az erőst játszó üzletasszony… aki nem más mint egy női ruhában járó férfi.

5 éve kezdetem el dolgozni a nővé válásomon. A testem beteg és fáradt volt a hazugságoktól, a hozzá nem értő és tudattalan érintésektől, közeledéstől, az elvárásoktól. Attól a mintázattól, ahogyan a nőként bántak velem… s én a másik oldalról mindezt megengedtem. Kimerült voltam a megélt történeteimtől, az általuk felhalmozott érzésvilágoktól, s ehhez hozzájárul az is mindezt tetőzve, hogy felelősségemet felvállalva belátom… mindezt én teremtettem önmagam számára.

Számomra elérkezett az idő, hogy ennek a korszaknak véget vessek, saját kezemmel, és megtisztítsam a terem a fájdalomtól, viszolygástól, a megalázottság érzésétől, a megfelelni akarástól, kötelességtudattól, szenvedés lenyomatoktól, ellenállástól, kihasználtság érzettől, meggyötörtségtől, ürességtől.

Kívánom megélni a női lét szépségeit, és a párkapcsolati kapcsolódás magas szintű verzióját. Kívánom a belső egységemet vissza, s kívánom, hogy belső teljességem elhozza számomra azt az életet, melyet szívemből kívánok magamnak. Ezért dolgozom. A sejt szintű áthangolások, feloldások munkájának ez a célja.

 

A mai tükröm

Meggyógyítom magamban azt a rész, amely teremti ezt a végső áttörésre sarkalló tükröt…

A jelenlegi tükröm által felém sugárzott üzenetek láttatják, hogy a karma csomó, annak törés-mintázata és az ezekből származó következmény energetikák tudnak még teremteni a teremben.

Elvárások energetikája – Megfelelni akarás kódok

Mások hibáztatása – Túl sok felelősség felvállalása

Ellenfél energetika: még mindig mélyen valahol fennálló szükséglet: a párkapcsolat = harc, cirkusz (szülői, nagyszülői mintából)

Tűrés energetika: A túlzott empátiából és megértésből táplálkozó energetikám.

Önérzet hiánya, stabil önértékelés hiánya: Előzékeny, hatalmas szívű, együtt érző, megértő, önzetlen ember vagyok, akinek alap természete a jóság, a mások megsegítése, felkarolása, felemelése. Ilyen vagyok. Ez nekem jól esik. Ám egy ilyen embernek meg kell tanulnia kezelni mindezt. Mert a mai világ és a benne élő átlag emberek azt hiszik, hogy az előzékeny, udvarias, gyengéd, jószándékú ember gyenge… és kihasználják. Kiteszem a szívem lelkem… és cserébe nem kapok semmit… Ami aztán nagyon fáj, és bele esem az áldozati szerepbe: Miért kell ennek így lennie… hisz olyan egyszerű lenne csak keringetni az energiát. Adok-Kapok. Örök körforgás. Meg kell tanulnom azt is, hogy minden ember csak és kizárólag úgy tud viselkedni és másokhoz hozzá állni, ahogy ő tud… azon a tudati és fejlettségi szinten. Mást remélni, várni felkészületlenségre utal. Meg kell tanulnom ebben a világban lenni. Lenni, aki vagyok… úgy, hogy ki tudjak állni magamért, meg tudjam védeni magam.

Befogadási, elfogadási, kapni tudás nehézségei: Embrió és csecsemő, majd kisgyermekkori élményekből fakad a programozottság: felém nem áramlik energia… nem alakult ki a fogadási képességem. Ezt kell fejlesztenem, hogy a valóban kölcsönös energia áramlás meg tudjon érkezni az életembe.

Ennek másik oldalaként a folyamatos egyoldalú adás meghozta a következményét: belefáradtam. Elveszett az adásra inspiráló energetika a szívemből. Kimerültnek és kizsákmányoltnak érzem magam… nem feledve saját felelősségem… Mindezt önmagamnak teremtettem.

 

Innen szép felállni. A munka nagy részét már az utóbbi években megtettem.

Most jöhet a legmélyebb szinteken való régészkedés…

… Forrás-kódok készüljetek! Jövök!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük