Olyan ismerős ez a tér… Rég nem láttam… de ahogy ebben az életemben is rám talált… érzem, hogy olyan régi módon új számomra.

A tér, melyben érzem, hogy megtartódom.

Mindeközben a legalsó és legfelső oktávokon átívelő, zúgó, morajló, egyik pillanatban falhoz csapó, másik pillanatban átívelő, utána partra vető, majd végtelen térbe emelő gigantikus hullámokon egyensúlyozok. Megtartódom… Mert belülről stabil vagyok. Tudok menni ezekkel a hullámokkal. Mit menni… Lovagolva rajtuk járom be életem aktuálisan elérkező történetének teljes spektrumát. Engedem, hogy a hullámok elvigyenek mindenhova, ahova mennem kell, ahova belátást, rálátást kell vinnem.Életem jelen története olyan gyakorló tereket hoz, amit álmomban sem gondoltam. Ön megmérettetés legfelső fokon…

… Megmaradni. Megtartódni. Gyakorolni az ébredő női önérzetem. Nézem őt, ahogy ordibál, szenved, hánykolódik. Gerjeszti a fájdalmat és zuhan egyre mélyebbre és mélyebbre… a történetben, melyet önmagának teremt… hogy igazolja mindazt, amiben hisz, hogy a világ, amiben él fenn maradhasson… most és mindörökké… és gerjeszti ezeket a hatalmas hullámokat… önmagának, nekünk… és nekem… hogy gyakorolhassam a lovaglást… A hullámok hátán megmaradást. Nagy kihívás ebben a történetben, hogy megtartsam magam, megtartsam  ébredő önérzetem, kiálljak magamért, és megvédjem magam. Nagy kihívás, hogy meghúzzam a határaimat, s elhatárolódjak a támadásoktól, melyet ő öntudatlan fájdalmában generál felém… kivetítve tehetetlenségét, eszköztelenségét, dühét, és fájdalmát… rám.

Erősödik bennem az érzés… velem van minden nap… hogy nem vagyok hajlandó tovább fenntartani valamit egyedül, amit valójában két embernek kellene tartania… Velem van az érzése annak, hogy megtettem, amit meg kellett, s most már érdemesnek és méltónak tartom magam arra, hogy egy egyenrangú, kölcsönös, tiszteleten és megbecsülésen alapuló kapcsolatban éljek.

Hálás vagyok azért, hogy régóta szunnyadó női énem újra kezd életre kelni, s hálás vagyok azért, hogy visszatért belém az élet. Hálás vagyok nővéreimnek, akiket mellém, körém állított az Isteni Rend, s hálás vagyok Pozsgai Nikolnak a hívásért… Hálás vagyok azért, hogy három hónapja van terem életem ezen részeinek megosztására. Hálás vagyok azért, hogy nővéri körünk egy pillanat alatt összeért, megnyíltak a terek, s emberi időben alig számítható hetek, hónapok alatt letöltődtek asszony létünk energiái, s felszabadult erőinkhez való hozzáférésünk. Hála értünk. Hála az együtt-ért. Hála a női kör megtartó erejéért…

Ezt a gyönyörű szörfdeszkát Andi nővéremtől kaptam…

… hogy segítsen engem a hullámlovaglás időszakában 🙂