Ma reggel futás közben olyan történt velem, ami ez életben talán még sohasem. Kibicsaklott a bokám.

Ahogy hazaértem bekentem a bokám Traumeel kenőccsel, és bevettem egy tablettát is, hogy elősegítsem a testem regenerálódását. Állott vizes borogatással a lábamon felkerestem Dahlke Betegség mint Szimbólum lélek-szótárát, hogy elmerüljek a reggeli történés lelki hátterében, s meglássam az üzenetet.

Megbotlik – Megütötte a bokáját

Figyeljünk, hogy hova tesszük a lábunkat, érkezzünk meg a „helyünkre”, és merüljünk el benne; verjünk gyökeret, tanuljunk meg helyben maradni.

„Kiszállni a mókuskerékből”, vagyis az élet már megszokott körforgásából; új utakon járni önszántunkból. Meglépni, amit meg ‘kell’ szabad akaratunkból, ahelyett hogy ellenállásunkkal rákényszerítjük a szinkronicitás rendszerét, hogy erőteljes behatásokkal tereljen bennünket új utakra. 

Itt az ideje új utak építésének, ahelyett hogy újra meg újra eltévednénk a már ‘jól bevált’ régi minták erdejében. „Kitáncolni a sorból”, „kirúgni a hámból”, „a lovak közé csapni”, ahelyett hogy „botladoznánk” … a régi minták által fenntartott ‘valóság’ megtöredezett terében.

Feloldás: csendesedjünk le, szakítsunk magunknak időt a gondolkodásra, hogy a dolgaink ne a külső, hanem a belső útjainkon haladhassanak előre…” Hallgassunk lelkünk hangjára, mely bátorságot ad, s tisztán látást az új utak megtalálásához.

… lelkünk ‘akarata’ szerint….

… bátran beleállni a változásba.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük