Asszertív kommunikáció

by
, on
Már 20, 2017

Ahogy folyamatban van az újra önmagamra találás időszaka, érkeznek el hozzám a számomra optimális segítők és eszközök. Ahogy eddig is, most is. A szinkronicitás rendezi körém mindazt… ami a Legjobb nekem…

Asszertív kommunikációt tanulok 🙂

Életmentő eszközként érkezett el hozzám ez a látásmód, mely hatalmas segítség most számomra, életem eddigi legnagyobb kihívásában. Életbe vágóan fontos, hogy az önvisszatartó, ön-elfojtó minta rendszerem oldásának folyamatában megáradjanak belőlem a szavak újra, s képes legyen kifejezni azt, ami bennem van…. s tegyem ezt azzal a belső bizonyossággal, hogy az én életem az enyém, s ugyanolyan jogom van azt szabadon élni, mint bárki másnak.

S tegyem ezt úgy, hogy tudatosan megélem, és új eszköztárammal kezelem azokat a kommunikációs helyzeteket, melyek két ember között zajlanak… más és más nézőpontokkal.

Én-kifejezést tanulok 🙂

 

Az asszertív megnyilvánulások két minőséget tartalmaznak magukban:

  • Őszintén kinyilvánítja érzéseinket, vágyainkat, szükségleteinket,
  • mindezt úgy, hogy közben a másik érzéseit, vágyait, szükségleteit is meghallgatjuk és tiszteletben tartjuk.

Az asszertivitás (önérvényesítés, önkifejezés) egy olyan tudatos viselkedés forma, amelyben az ember kialakítja magában azt a tudatos belső erőt, rendet, stabilitást, melynek segítségével az egyenrangúság alapelvén képviselni tudja magát a kapcsolataiban, érvényesíteni tudja magát a kommunikációjában. Mindezt olyan formán, hogy a többi résztvevő jelenlétét ugyanilyen formán kezeli.

A három másik kommunikációs stílus amikor épp nem asszertívek vagyunk:

Passzivitás: Aki passzívan viselkedik, saját érzéseit és vágyait nem fejezi ki.

Agresszivitás: Aki agresszíven viselkedik, az a másik vágyait és szükségleteit nem veszi figyelembe.

Passzív-agresszió: A passzív-agresszív viselkedés az érzések és vágyak nem egyenes, sokszor manipulatív módon történő kifejezését jelenti. Kerülőút lehet például egy szarkasztikus megjegyzés, egy orr alatt elmormolt káromkodás, vagy épp a hallgatás, melyet igen látványos arckifejezések, testhordozás (testbeszéd) kísér.

 

„Senki sem tud kisebbrendűségi érzést kelteni benned a beleegyezésed nélkül!”

(E. Roosevelt)

 

… avagy a behódoló viselkedés:

Azok, akik általában behódolóan viselkednek, nem veszik figyelembe saját szükségleteiket és jogaikat. Ezt sokféleképpen történhet.

Sok ember, aki alapvetően engedékeny, előzékeny, figyelemes, nem fejezi ki őszintén érzelmeit, szükségleteit, értékeit és problémáit sem. Másoknak lehetővé teszik, hogy megsérthessék intimszférájukat, megtagadhassák jogaikat és figyelmen kívül hagyhassák szükségleteiket. Ezek az emberek ritkán közlik vágyaikat, pedig sok esetben ez minden, amire szükségük volna, ha szeretnék azokat elérni. Van, amikor a behódoló személyek kifejezik ugyan szükségleteiket, de olyan mentegetőzően és bátortalanul, hogy nem veszik őket komolyan. Sokszor azt hiszik, világosan beszélnek, amikor kimondják üzenetüket, de tudattalanul, akaratlanul és számukra láthatatlan módon oly mértékig kódolják mondanivalójukat, hogy a másik ember nem is értheti, mit akarnak mondani. Ez a fajta jelenlét szokássá válik,s ennek a mintának következményeképp megtelik az ember élet olyanokkal, aki ennek e mintának a másik oldalára oda passzolnak. Ezen minta szokás-, majd hitrendszerré válik, s az ember egy olyan világban találja magát, ahol már nem emlékszik saját jogára, mellyel igényeit, kéréseit, szükségleteit kifejezhetné, vagy  intim szféráját megvédhetné. E minta végletes állapotában vannak emberek, akik szinte megrögzötten arra bátorítanak másokat, hogy kihasználják őket. Teszik mindent öntudatlanul. Olyan dolgokat kínálnak fel, ami kapcsolataikat rendkívül egyoldalúvá teszi, ily módon is biztosítva azt a mintát, hogy mások meg fogják sérteni jogaikat és figyelmen kívül fogják hagyni igényeiket.

A behódoló mintát futtató személy híján van az önbecsülésnek, önértékelése a padlón hever. Az önszeretet hiányában híján van minden önmagával kapcsolatos megbecsülésnek. Manapság ez a minta igen elterjedt. Úgy tűnik, az alárendelt viselkedés életformája lett a mai lakosság java részének. Csakúgy, ahogy a spirituális világban manapság mozgó emberek nagy többsége sem ejtene ki a száján egy szót sem, hogy saját jogait megvédje, vagy szükségleteinek érvényt szerezzen. Ez a minta rendszer magától értetődő következmény rendszere az elmúlt évezredek vaskori mintázat-rendszerének… s itt az idő, az ebből való felébredésnek. Jó embernek lenni nem azt jelenti, hogy az ember feladja magát!

 

Önmagunk elfojtása helyett választhatjuk az asszertív viselkedés mintázatát

Az asszertív személy olyan módszereket alkalmaz, melyek lehetővé teszik, hogy megtartsa önbecsülését, kifejezze vágyait, és szükségleteinek kielégítésének igényét is. Jelenlétének minősége lehetővé teszi, hogy megvédje jogait és intim szféráját anélkül, hogy más embereket kihasználna vagy fölöttük uralkodna. Az igazi asszertivitás egyfajta létezési mód a világban, mely megerősíti saját, egyéni belső értékünket és méltóságunkat, miközben megerősíti és segít fenntartani a mások értékét is.

Az asszertív mintát megélő ember kiáll saját jogaiért és közvetlenül, tisztán juttatja kifejezésre saját, személyes igényeit, értékeit, problémáit és gondolatait is. Miközben pedig saját igényeinek érvényt szerez, nem sérti meg mások jogait, illetve nem lép be mások intim szférájába. De minden esetben a szituációtól függően beleteszi magát a térbe, és szóvá teszi belső történéseit és állapotát.

 

Az én-kifejezés egyik legeredményesebb módja a három részből álló asszertív üzenet:

  • a megváltoztatandó viselkedés ítéletet nélküli, semleges energetikájú leírása,
  • érzelmeink megnyilvánítása,
  • és a másik viselkedése által ránk gyakorolt, konkrét és megfogható hatás tisztázása.

 

Ha valaki behatol életterünkbe, és azt akarjuk, hogy távozzon onnan, asszertív üzenetet küldünk, hogy megváltoztassuk a másik viselkedését, aki betolakodott személyes terünkbe. Ha valaki behatol az intim szférámba, és ez számomra káros, a legjobb az, ha oly módon konfrontálódom vele, hogy a viselkedésmódja megváltozzék, és ő tiszteletben tartsa az én életterem jogos határait. A viselkedésem mintája nem manipulatív,  és nem offenzív, nem jelent a másik ember felé irányítást. Viszont minden esetben jogom van az önmagam megvédéséhez rendelkezésre álló, hatékony és humánus kommunikációs eszközöket igénybe venni, és megerősíteni határaimat.

És itt jön a számomra leglényegesebb:

A hatékony asszertivitást a határozottság jellemzi.

Dominancia nélküli… de erőteljes határozottság, mely energetika erőteljesen védelmezi saját életterünket, és határozottan visszautasítja, a behatoló vislekedését és annak hatásait.

Ám nem megy ennél tovább, tehát nem lép át a másik ember terébe. Megáll saját határainak emgvédésénél. Ezért van az, hogy a három részből álló asszertív üzenet nem tartalmaz semmiféle megoldást. A másikon múlik, hogy kitalálja, hogyan tudja legjobban elhagyni a területemet, melyért épp kiálltam. Ezeknek az üzeneteknek a címzettje így maga találhatja ki, hogy mit tegyen, s olyan probléma megoldással jelentkezhet, ami egyrészről megőrzi önbecsülését, másrészről pedig eleget tesz az én igényeimnek is.

 

Ahhoz, hogy asszertív üzenetünk hatékony legyen, testbeszédünk és a verbális mondanivalónk harmóniában kell legyen, így erősítve egymást. Az asszertív testnyelv legfontosabb elemei:

  • Testtartás. Forduljunk teljesen a másik felé. Álljunk vagy üljünk egyenesen, a másikkal egy szinten. Ha ő áll, álljunk fel. Tartsunk kellő távolságot, de legyünk elég közel ahhoz, hogy a kapcsolat, a figyelem élő legyen. Tartsuk egyenesen fejünket, és tekintetünket. Lábunk szilárdan legyen a talajon (még akkor is, ha ülünk). Tartsuk meg mindvégig „nyitott” testhelyzetünket, karunkat és lábunkat ne fonjuk össze vagy tegyük keresztbe. Az optimális elhelyezkedés az, amikor egymás mellett állunk, kissé egymás felé fordulva, de nem teljesen egymással szemben.
  • Szemkontaktus: Nézzünk egyenesen a másik szemébe, amikor igényünknek akarunk érvényt szerezni. Ez is segít közölni a tényt, hogy komolyan gondoljuk, amit mondunk. Célunk nem az, hogy a másikat szúrós tekintettel legyőzzük, ám ha komolyan, erőteljesen a másik szemébe nézünk úgy, hogy néha alkalmanként félrepillantunk, az segít közölni célunk intenzív voltát anélkül, hogy agresszívak lennénk, vagy annak éreznének bennünket.
  • Arckifejezés: Arckifejezésünk egyezzen meg üzenetünkkel. Az emberek gyakran mosolyognak, vagy éppen idegesen nevetnek, ha a másikkal közlik, hogy dühösek valami miatt, amit velük csinált. Ez viszont kettős üzenetet eredményez, ahol a mosoly és/vagy nevetés egyenesen aláássa a verbális üzenetet. Sokan nem is tudnak róla, hogy ilyen alkalmakkor mosolyognak. Ha tükör előtt gyakorolunk, segíthet abban, hogy felismerjük, használunk-e olyan arckifejezést, ami alááshatja asszertív üzeneteinket.
  • Gesztusaink. Vannak, akik ilyenkor merevek és szoborszerűek. Fizikai merevségük csak rontja igényeik érvényesítését. Az üzenet, melyet kellő gesztikulálással hangsúlyozunk, további hangsúlyt kap. Vannak azonban gesztusok, melyek aláássák az igények érvényre juttatását. Különösen kifejező gesztusok vagy bármiféle gesztus túlzott alkalmazása valószínű, hogy elvesz az üzenet erejéből. Ilyen lehet az asztal csapkodása és a mutatóujjunkkal a másikra való mutogatás is, mely legtöbb esetben fokozza a másik defenzivitását. Másrészt a vállvonogatás, beszéd közben szánk valamilyen módon való eltakarása, a fészkelődés, az ékszerekkel való babrálás, egyik lábunkról a másikra álldogálás, a járkálás jelentős mértékben csökkenti az asszertív üzenet hatását.
  • Hang: A suttogó, monoton vagy kántáló hang ritkán győzi meg a másikat, hogy hagyja el territóriumunkat. A hangerő, a helyes hangsúlyozás alapvetően meghatározza az üzenetet. Ha nem tudunk természetes hangon beszélni ilyen kihívásokat tartalmazó helyezetekben, akkor gyakoroljunk. Pl.: “Tegnap pizzát ettem ebédre.” Majd egyből utána: “Amikor szavaimba vágsz, úgy érzem nem kapok elég teret, és ez fullasztóan hat rám.”
  • Levegővétel: Az, hogy legyen elegendő levegőnk, nagyon fontos a hatékony asszertivitás szempontjából. Ha kevés levegő van a tüdőnkben, mellkasunk kisebb átmérőjű és kevésbé látszunk magabiztosnak. Ugyanakkor, a tüdőnkben lévő kevesebb levegő kevesebb energiát eredményez – nekünk pedig minden energiánkra szükségünk van az asszertivitáshoz. A kevés levegő fokozott szorongáshoz vezethet, mely máris leblokkolja az asszertív teljesítményt. Ha az emberek szorongani kezdenek, márpedig ilyen esetben legtöbben azt teszik, hajlamosak rá, hogy visszatartsák lélegzetüket, vagy megjelenhet a hiperventilláció is (felszínes, gyors légzés). Sokaknál az asszertív testnyelv óriási mértékben fokozódik, amikor megtanulják, hogyan helyezzék el szilárdan lábukat a talajon, miként tartózkodjanak a görnyedt testtartástól (ami még a légzést is nehezíti), és miként töltsék meg tüdejüket ilyen megnyilvánulások előtt levegővel.
  • Csendben maradni: Rövid, asszertív üzenetünknek a megfelelő testnyelvvel való együttes elküldése után álljunk meg! Maradjunk csendben! Hallgatásunk teszi lehetővé, hogy a másik elgondolkodjon azon, amit mondtunk neki, majd elmondja, mit gondol az elhangzottakról. A másik első reakciója rendszerint defenzív. Néha a másik ürügyeket hoz fel, néha támad, néha visszavonul. A defenzív reagálást várhatjuk leginkább, melyre stabilitásunkkal készüljünk fel.

Miközben az asszertív testbeszédünk hatással van a másikra, hatással van mi magunkra is. Azzal, hogy a vállamat, hátamat egyenesen tartom, talpaimat szilárdan a talajon nyugtatom, tüdőmet pedig levegővel töltöm fel, több belső asszertív erőforrásra teszek szert. Máris hajlamos vagyok rá, hogy kevésbé szorongjak, viszont annál magabiztosabb lehessek.

 


//////////////