Az itt és most-tól ENGEDEM, HOGY TÖRTÉNJEN. Mert ez az utam. Mindenképpen megtörténik… érzem…
Az előző lélek korszakom lezárult, az új megkezdődött. A kiteljesedésem korszakának hajnalán örömmel nézek elébe… mindannak, ami megtölti az elkövetkező idő-tereket. Átléptem a kölcsönösség korszakába… ahol minden és mindenki jól jár… én is. Az Élet Védelmezője és Őrzője, aki a Földre érkeztem, ebben az életben megtanulom az embernek levést, az emberként jelen levést földi módon… hogy teljességével megérkezhessen a Földre az a csoda, az az Erő, ami vagyok. A földi környezetet, körülményeket, helyi specialitásokat megismerve, azokat megtanulva, és ráhangolódva, innentől kezdve teljes Szellemi Lény Jelenlétem megtestesül a Földön, és teljes lényemmel tehetem azt, amiért ide érkeződtem. Gyógyítom a Föld terét a Jelen-Létemmel.
És utolsó kivetítést is elengedve rátaláltam az érzetre valóságára, miszerint nőként a történetem, mely körülöttem íródik, egyszerűen annak a történetnek a leképződése, mely mélyen bennem játszódik… Földre érkezésem időpontja óta. A felelősség ezen szálát is mélyen magamba fogadva, visszanyertem azt az erőt, mellyel e világra hozom az életet, melyet belső tereimben mindig is éltem. Rátaláltam a kulcsra: a bennem élő férfi és a bennem élő nő történetére.
A bennem élő férfi nyom. A benne élő férfi hajszol. Erőszakol, erőltet, túlerőltet, megfeszíti az erőt… beleavatkozik, benyomul, elural. Arrogáns, akar, dolgozik, hajt. A bennem élő nő egyszerűen feladta az erejét és semmit sem tett. Engedte, hogy mindez megtörténjen és eltűnt. A bennem élő férfi eluralta a bennem élő nő terét. A bennem élő nő pedig föladta azt. Így éltem 38 évig, követve a földi kollektív tudat-terek mintázatait. Ez a mintázat a dolgom. Ezen dolgozom. Elsősorban önmagamban… saját boldogulásomért. Így veszek részt a Föld és az emberiség kollektív terében… saját teremmel… a Föld boldogulásáért. Szellem, lélek és ember teremben egyszerre munkálkodom azon, hogy a bennem élő férfi megérkezzen a belátás és a visszahúzódás tudatosságába, a bennem élő nő pedig megérkezzen saját, önazonos erő-terébe… újra. Így hatalmas idő-tereken átívelő történetünkben végre megkaphatják azt, amire vágynak… egymást… és az egybeolvadásuk által létrejövő Eredendő Teret. Így én is megkaphatom azt, amire vágyom: A Szerelmet. Itt a Földön. Emberként. Ebben az életben. A bennem élő férfi és a bennem élő nő egymásra találásával, a belső történet kivetül az emberi életembe és megteremtődik a kölcsönösség Erő és Erő között… és így elérkezik az a férfi, immáron testet öltve, akivel mindezt megélhetem… A valód Szerelemben való Egy-esülést, amikor az Egy, itt a Földön, két-arcúságában ünnepli önmagát. Az emberként megélt Szerelem gyönyörű szimbóluma számomra az Isteni Egység Földön való létezésének.
Az Élet-Fa növekszik bennem. Az Élet-Asszony ébred bennem.
A bennem élő férfi alázatot tanult. Tiszteletet, megbecsülést, figyelmességet és belátást. Felismerte az önként kissé visszább húzódás szükségességét és előnyeit. Megteremtődött a Grál Lovagom.
A bennem élő nő ősbizalmat tanult. Önbizalmat, öntudatot, önérzetet, önképviseletet, a határok megszabásának szükségességét miközben határtalan marad. Újra aktiválódott a kapcsolata az érzékenységével és érzékelésével, a lágy erővel. Emlékszik, hogy ő maga a Grál kelyhe… Emlékszik…
Egyszerre vagyok a Grál kelyhe és annak lovagja, aki a tenyerén hordozza őt, minden ízében megtisztelve. Közel a belső Égi-nász… elérkezőben. Minden meg van már hozzá bennem. A két felem összeér. Már látják egymást, kapcsolódnak. Újra ismerkednek… Nagyon-nagyon rég vártak erre… mindketten. Az a szerelem, melyet kicsi korom óta hordozok a testemben érzetként, víziókként, térként.
Ahogy a két sólyom szárnyal a végtelen égben… ahogy ugyanabban az áramlatban emelkednek. Nem együtt repülnek fizikailag, nem egymás mellett, nem egyszerre… nem kézen fogva mennek. Mindketten saját terükben, saját ütemükben, ritmusukban, de ugyanarra az áramlatra ráfeküdve ívelnek felfelé körbe-körbe… Bár fizikailag nem együtt repülnek, ám a röptükön látni lehet, érezni lehet, hogy együtt vannak. Érezni lehet a kötődést, érezni lehet a táncot, a közös jelenlétet, az egymásra figyelést, a közös vibrálást. Így táncolnak hosszasan egyre feljebb és feljebb…
Nőiség történetem előzményei: Felnövök önmagamhoz… nőként!
Nőiség történetem folytatása: Képek az életemről
Design by Nimbus.