Angyali archetipus

Az Isteni Forrás Tudatosság egyik minősége. Egy ‘szín’, egy frekvencia a Mindenség Jellemének terében. Egy tér, egy állapot, melynek rezgés frekvenciája Egy-szerű, az Egy Mindenség rezgését hordozza, ám már valamilyen szinten elválasztódott az Isteni Egység terétől. Angyali létezőknek nevezem azon Isten részecskéket, lényeket az Univerzális Egészben, melyek ebből a térből származnak, vagy ebben a térben léteznek. Azok a létezők, akik az Egy frekvenciáján léteznek, de már kiváltak és a sűrűsödés útjára léptek… szabad akaratuknak megfelelően. 

Az angyalok alig elválasztódott Isteni Létezők, akik rendelkeznek individualitással, ám alig jelentenek önálló egységet, alig válnak el a Forrás-Tudatosság Egy Terétől. Tudatosságuk tiszta fénye feléri a Teremtés egészének szerkezetét, minden összefüggését, mozzanatát. Végtelen tisztaságú lények, akik részesei az Isteni idea teremtésének. Mondhatjuk, hogy a Forrás Teremtő Idea-szikráinak bábaasszonyai. A Teremtő Ideák megszületnek a Forrásból és az angyalok azok, akik ennek a teremtésnek a kezei, lábai, szavai, üzenetei, szárnyai, ölelései. A teremtés mozdulatai… mert a Forrás maga mozdulatlan. Általuk nyilvánul meg az Egy minden teréből megszülető Idea, árad ki, és jut el a megvalósulás tereibe. Majd ebbe a térbe tér vissza és vonódik ki újra a mozgás létformájából, s tér vissza az Egy Mindenség mozdulatlan tereibe.

Születés és halál teremtő kezei. Ők az Isteni Rend őrzői. Az angyalok élik az Isteni Elmével legközvetlenebb összeköttetést, és mindezt végtelen odaadással, ráhagyatkozással, engedelmességgel teszik. A legfelsőbb Bölcsesség, Rend és RendSzer tudói és annak szolgálói. Végtelen örömmel és tisztelettel léteznek, hisz közvetlen kapcsolatban élnek a Teremtő végtelen szeretetével és abszolút bölcsességével. Az Egység állapot alapvető létezési formájuk, bárhova is utazzanak a multiverzális térben. Istenben élés. Létezésük és sorsuk alapja az Isteni Tudatosság. Az Isteni Terv minden szikrájának és azok összességének érzékelése, a múlt, a jelen és a jövő találkozásaiban rejlő zsenialitás, bölcsesség és végtelen tökéletesség, maga a Kegyelem átélése. A Tökéletességre való rálátás ébreszti az angyal-lelkekben a szolgálat vágyát, amit Kegyelemnek élnek meg. Lélek-öröm táplálja az elkötelezettségüket, mely az Isteni térrel való egy-ütt-rezgésükből táplálkozik. A Forráshoz olyan közel vannak, hogy a Teremtő Egy-gyel egyezik az akaratuk. Az Egy-ensúly fenntartói. A születés, a változás, a halál erőinek megnyilvánítói, hogy a Rend fennmaradjon.

A Sors gyógyítói. Az Isteni összefüggéseket és perspektívát közvetítve segíthetnek az embereknek elfogadni és megérteni a sorsukat. Rámutatnak arra, hogy minden, ami velük történik általuk és értük van. semmiképpen nem ellenük… Képesek megnyugtatni az emberek háborgó lelkeit, és megvilágítani számukra az Isteni Rend létének aspektusait. Szolgálatuk létezésük alap mozgató rugója: őszinte felajánlkozás, teljes odaadás, áldozatkészség, felelősségtudat, és feltétel nélküli megbízhatóság. Tevékenységük mélyen gyógyító. Felismerések útján megértetik a sors mozgatórugóit, így az ember lehetőséget kap a teljes Megváltásra. Univerzális emlékezők és emlékeztetők… amint elkezdik élni a eredendő sorsukat.

Képes látni és olvasni a múlt, jelen és jövő tereiben emberi és galaktikus szinteken is. Hírnök, közvetítő, Univerzális üzenet hordozója. Író, mediális író, zenész, aki az angyali szférák tudatosságáról vágyik mesélni a zene hangjaival. Mélyen őrző, csendes emlékező-tér. Az Isteni hírnök, aki eljő, hogy átadja az égi üzenetet. Küldetése maga a szolgálat. Szolgáló – lélek. Szívében hite feltétel nélküli tiszta izzásával. Minden életet megnyilvánító csillag és bolygó terében megjelennek az angyalok, hogy e térbe elhozzák az eredendő Isteni Rend, és Teremtés rezgéseit. Gondozzák, vigyázzák, kísérjék a teret és a történéseit, fejlődését. Megvalósító Isten-álom őrzők. Isteni Jelenlét angyalai = hírnökei, hordozói. Feladatuk a sűrűbb dimenziójú terek összekapcsolása az Isteni Birodalmakkal, s azok frekvenciáinak csatornázása a földi létsík tereibe. Az Isteni Akarat hordozói A Világegyetem egyensúlyát felügyelik. Lelkükben hordozzák az Univerzális Kollektív Rendszert, annak törvényeit. Emberként erős igényük van arra, hogy e Rend szerint működjön a világ. Fájdalmasan érinti őket, ha ezen törvényeket áthágva embertársaik ezen törvényeket semmibe veszik, megkárosítva és fájdalmat okozva ezzel maguknak és másoknak. Megkárosítva a Föld gyönyörű terének, szellemének egészségét, s ezzel ártva önnön maguknak. Minden esetben az Igazság az ő mércéjük. Az az Univerzális Igazság-frekvencia, mellyel kiterjedt lényük folyamatos kapcsolódásban rezeg. Emberként szeretnének jók lenni, és azt is szeretnék, hogy a világ jobb és jobb legyen. Tudják, hogy ehhez az embereknek maguknak kell jobbá válniuk. Tudják, hogy ez a változás csak belső munkával érhető el. Rosszul érinti őket a hazugság, a hamisság. Jellemző rájuk a magány, mert az emberek nem viselik el a felőlük sugárzó kritikát, ítéletet, a folyamatos leleplező lépéseket, az Igazságra való felhívást. Az emberek nagy többsége nem viseli el a Tudást, mely árad belőlük, árad minden szavukból. S sokan a jelenlétüket sem kívánják, mert áthatóan sugárzik belőlük jelenlétük tanú-sága, a mindent átható rálátásukkal. A mindent látó szem. Az angyali létező érzékeli a Mindenség Eredendő Rendjét, az eredendő és állandó mozgásban lévő Egy-ensúlyt és azt, ha az emberi lény áthágja ezeket. Érzékeli azt, ha megbillen az egyensúly bizonyos síkokon. Észreveszik azokat, akik igaztalanul élnek, cselekszenek, kommunikálnak. Belső ösztönös indíttatásuk által úgy érzi, hogy dolga és kötelessége hogy mindezt tükrözze feléjük, és felhívja a figyelmet az Igazságra.

A földön élő emberként az angyali létező beszűkült, alsó oktávon rezgő megnyilvánulásai a következők lehetnek: felsőbbrendűség, tévedhetetlenség, szubjektív ítélkezés. Ma a Földön ezt a lét-minőséget tisztán, eredendő tisztaságában, a legmagasabb oktávját élve nem könnyű képviselni. Az elmúlt évezredek terhei, mintázatai és következmény-rendszerei mindannyiunk terében ott vannak, s fejtik ki hatásukat mindennapjainkra. Aki ennek a szférának a küldötte, meg kell tanulnia az Isteni Törvényekkel valóban bölcsen bánni. ÚJRA. Jelen életünkben el kell jutnunk oda, hogy felül tudjunk emelkedni a terünkben hordozott tengernyi sértettség, fájdalom, szenvedés, megkínzottság, elgyötörtség, megalázottság, töredezettség és magány érzéseken, valamint az ezen tapasztalások következtében bennünk kialakult elhatárolódási, magas fokú és folyamatosan működő önvédelmi mechanizmusokon. S ugyanígy kell tudnunk úrrá lenni a lényünkön eluralkodó energiátlanságon, fáradtságon, kimerültségen, erőtlenségen is. Elfogadva mindazt, amit megéltünk, mindazt, amit ezáltal terünkben jelenleg tartalmazunk. El kell kezdenünk megtisztítani magunkat, áthangolásokkal, elengedésekkel felkönnyíteni a terünket, majd felszabadítani lényünket a lefojtó, visszafogó, töredezetté tevő, elhatároló hitrendszereinktől, hogy újra erőre és energiára lelhessünk. S ha visszaadjuk magunknak eredendő képességeinkhez a hozzáférést, megjelenik bennünk újra az Erő, s újra megnyílnak számunkra azok az átjárók, melyek teljes lényünk minden szférájához, s annak erő és tudás tartalmához elvezetnek. S felül kell tudnunk emelkedni ekkor a bennünk hatalmas lángokkal újra éledő lelkesedésen is, mely hatalmas erőkkel késztet bennünket arra, hogy a visszakapott erőnket, tudásunkat most rögtön, de azonnal teljes erőbedobással a földi világ és az emberek megmentésébe invesztáljuk. Meg kell futnunk ezeket a köröket, újra magunkra ébredve. Meg kell futnunk az angyali szféráink és az emberi létünk tereiben egyaránt. Ugyanis, amíg nem tudjuk minőségeinket kellően magas oktávon élni, önmagunkat kárhoztatjuk további szenvedésre. Ha nem bírjuk megállni, hogy bizonyos helyzetekben leleplezzük a hamisságot, vagy szóvá tegyük az igazságtalanságot, folyamatosan konfliktus helyzeteket teremtünk, melyben amiatt szenvedünk, hogy nem értenek bennünket, nem látnak, nem hallanak bennünket… pedig mi csak a Legjobbat közvetítjük… A legtöbbünk jelenlegi sorsa az elmagányosodás. Bizalmunkat, hitünket vesztettük az emberekben és e világban. Sokunk megjárta a kozmikus magány minden bugyrát, ahol megtapasztalhattuk azt, hogy milyen az, amikor teljesen elvesztettük hitünket abban, hogy ez a világ jó, hogy létezik tisztesség, jóság és ezek az emberi létezők valódi értékei.

Számunkra jelen életünk sorsában a legnagyobb gyógyító a KEGY-elem. Önmagunk megtisztításával újra bejárásunk lehet ős-eredeti Otthon tereink szféráiba, ahol tartózkodva gyógyulhatunk a Kegyelem frekvenciáinak rezgés tartományában. Azt viszont fontos tudnunk és ébernek lennünk rá, hogy tudatosan használjuk e utazásokat pihenésre, hangolódásra, gyógyulásra… s ne váljon meneküléssé, s ne okozza földi létsíkjaink elhanyagolását. Az utóbbi években én ezt is megjártam.

Megtisztulási folyamatunkban előre lépve, tudatosságunk kiterjesztésével két valóságot tudunk élni egy-idejűséggel. Élünk a sűrűtlen valóságok időtlen tereiben és közben élünk a földi idő-térben történő hétköznapi életünkben. Sokunkban okoz napi szintű kihívást ennek a párhuzamos létnek a megélése. A véges és a végtelen létsíkjaink összeegyeztetése. Éveken keresztül treníroztam a vaskori mintázatokat, hitrendszereket, kondicionálást hordozó elmémet, hogy elfogadja, és kezelni tudja ezt az állapotot, mely sokszor az őrület (elme-állapotának) határait súrolja. Hosszan gyakoroltam a bizalmat és hitet abban, hogy ennek így kell lennie, s hogy félelem és rettegés nélkül tudja az elmém kezelni ezeket az állapotokat. Mára létformámmá vált, tudatosan kezelem. Ki-be járok az idő tereibe, majd időzök az időtlen terek végtelenjében. Az arányokat tanulom, tapasztalom, gyakorlom manapság. Nem tagadom, még mindig sokkal könnyebben megy kivonódni az időn túli terek sűrűtlenségébe, mint visszafelé jövet összesűríteni magamat, a teremet, a tudatosságomat… s beleállni egy hétköznapi tevékenységbe. Gyakorlom ezen váltásokat, és gyakorlom az elfogadását annak, hogy mindez ÖRÖMMEL is megélhető.

Az angyalok végtelenül tiszta, odaadó, önzetlen létezők, akiknek feladata, hogy az embert összekapcsolja mindig a saját sorsába önmaga által beírt legmagasabb Isteni szándékkal, lehetőséggel, hogy legteljesebb önmaga lehessen. A angyal létezésének földi célja nem az, hogy megmentsen embereket önmaguktól, vagy épp számukra nehéz tapasztalásoktól (baleset, halál, bukás, katasztrófa, kataklizma…) Az a feladata, hogy ezekben a drámai, traumatikus, nehéz helyzetekben – ami azért érkezett el számára, mert arra lélek fejlődéséhez szüksége van -, segítsen neki, hogy a drámai élmény sokkjában, traumájában össze tudjon kapcsolódni a Legfelsőbb Énjével és annak szándékával. Az angyal dolga nem az, hogy megóvja az embert a fájdalomtól, szenvedéstől. Hisz a legtöbb embernek erre van szüksége a tanuláshoz. Az angyal dolga a kísérés. A mélyen együttérző tanúskodás. Az odaadó gondoskodás, törődés, a nehéz helyzetek Isteni jelenlétben való fürösztése.

Érzem, Tudom. Így van mindez Rendjén.

Tisztulok. Emlékezem. Utazom. Visszatanulok…