Ezen életem központi élet-témája, élet-feladatom: Emlékezés. Én-keresés. Eredendő szellemi Én és a földi én összehangolás, lélek tér információs terének tisztítása, a lényem földi terekbe való újra érkeztetése, az egységem újra teremtése, kiteljesítése. Ön-megfogalmazás, Ön-érzet, Ön-formába öntés, Ön-megvalósítás. Ön-kiteljesítés.

Ehhez hívom be egymás után az élet labirintus tereit, melyek célja a részletes önelemzés. Ez szükséges az ön-megtaláláshoz, az én megtalálásához… lelkem újra formába öntéséhez. Az életem sorra hozza el  azokat a periódusokat – mint labirintus tereket a tükörvilágban – melyek önmagába szippantó örvényként érzékelhetőek, tele megmutatkozó paradigmákkal, zárt (önmagamra zárt) rendszerként. Ezek célja, hogy lépten-nyomon önmagam gondolati és érzelmi korlátaiba ütközzek, így megismerhessem a blokkokat, hitrendszereket, mintákat, melyek a mély rezgésű földi időkben a terem részeivé váltak… és egyszer csak túllépjek önmagamon, az addig érvényes ‘egyetlen valóságaimon’. Felül kellett múlnom önmagamat már sokadszor, hogy immáron több legyek, mint voltam, s egy kitágultabb tudatossággal bíró önmagamként tudjak jelen lenni. A tapasztalás bölcsességével gazdagabban…

Gyógyulok

Az egyik legfontosabb minőség, melyet önmagamban gyógyítok egy alapvető kozmikus minőség. Ez a minőség akkor válik érzékelhetővé, amikor egy kozmikus lény itt van az anyag világában, az érzések világában. Abba a térbe vezethető vissza, amikor a polaritás megteremtődött a szellemi létező terében. Az érzet nem más, mint a szakadás. Amikor az Egy ketté vált a dimenzió-utazó lélek-terében.

Ez az alap aspektus nem más, mint a: Az eredendő fájdalom érzése

Isten bennem létező jelenléte, az Egységállapot alap létformám. Érzékelem az Egység tereket s hordozom ezen kódokat. Létezésem kiindulási pontjai innen erednek. Ezzel párhuzamosan a földi világban élve emberként polarizált formában is létezem. A dualitás világában, ahol az Egy ketté vált formájában van jelen. A két Isteni fél folyamatos mozgása, egymásra való kölcsönhatása, taszítása vonzása nem más, mint az élet maga. Létem párhuzamos síkjai között jelenik meg a fájdalom, amikor emberi életem tereiben pl. egy másik ember önnön elszeparáltságának okán olyat tesz, olyat mond nekem, mely megingatja bennem a folyamatosan érzékelt egység terek valósságát. Olyan is van, hogy egy elme térben élő ember tettei pl. a természet földi lényének kárára egyszerűen árulásként, s a vele járó csalódásként jelenik meg az érzetvilágomban… erőteljesen. Elárulta az Egy-et. Elárulta  Istent… így elárult engem is… Nehéz ebben a térben az Igazság hordozójának lenni. Mert ez a tér tele van ‘Igaztalansággal’… az Egy Igazság ‘elárulásával’. Velem van a polarizáció, a szeparáció, és a törés érzése folyamatosan… s velem van ezen események ok-okozati következményeinek érzése is. Eredendő Lényem Tudja, hogy minden Isten, Minden Egy… még az, is, amikor meghazudtolják annak vanságát emberek bizonyos tetteikkel, melyek elme-szeparációs állapotukból erednek. S jelen vagyok lélekként, akinek tere csordultig van tele az elmúlt évezredek megéléseinek információs tartalmával e téren. S itt vagyok emberként, érző, érzékelő létezőként, akinek mindez fájni tud. Akiben ez a törés, és a töredezettség állapotának minden megnyilvánulása, s annak minden cselekedete felidézi azt a pillanatot, amikor az Egy-ből szellemi létezőként eredendő elszakadásom pillanatában kiváltam. Emberként érzem. Ember vagyok, tehát érzek.

Egy másik alapvető aspektus: A nem vagyok elég jó érzete

Az Egységérzet számomra létforma. Folyamatosan érzékelem a Tökéletes terek dimenzióját. Kapcsolódom ezekkel a terekkel, és hordozom kódjait… ezek a terek élnek bennem. Az Istenien Tökéletes… s közben halandó emberként, az előző korszakokban meggyötrődött, elnehezül lélekként is, érzékelem magamat. Érzékelem azt is, hogy mi a dolgom, s ehhez képest most épp hol tartok, és mire vagyok képes. Érzékelem azt is, hogy már megélt földi életekben más frekvenciájú létezésben mire voltam képes, mennyivel közelebb voltam rezgésben… ahhoz… ami Tökéletes. Érzem jelenlegi állapotomat, s egyszersmind eredendő lényem sajátosságait is. S érzem a létállapotok között húzódó hatalmas teret.

Mindez a sok információ váltja ki belőlem az érzést: Nem vagyok elég jó = nem vagyok tökéletes… Nem vagyok az, ami valójában vagyok… nem tudok az lenni… most nem… Ezen a frekvencián nem…

 

Gyógyulok és gyógyítom magam. Gyógyítom a lelkemet elfogadással és megértéssel. Utazom előző életek tereiben, s erősítem, tágítom elmém tereit is, hogy lássa ő is, miken mentem keresztül… s legfőképpen azt, hogy miért…

Utazom galaktikus terekben – mióta újra megnyíltak e kapuk -, hogy rálássak jelen lényemmel arra, honnan is erednek eme megkérdőjelezhetetlen alapérzetek. És elérkezem az érintetlen méltóság tereibe, ahol a kozmikus lények léteznek. Akik Isten szolgálói, az Isteni Tudatosság megnyilvánítói. JelenLétük Fénye Isten Fénye. Érzem azon tereket, ahol tudom még: ez a szolgálat nem fáj. Nem egyenlő azzal a szolgálattal, amit a földi terekben átéltem sokszor… szolgaként. Az angyali szolgálat Isteni kiváltság, maga a Kegyelem… 

És érzem, ahogy a mozdulással, a polarizálódással, a 7/6-os szférától egyre távolodva, sűrűsüdve, felejtve, nem marad meg más ebből, mint a megkérdőjelezhetetlen szolgálat érzése. S azt a frekvenciát is érzem, ahogyan ezt az érzetet az elmém tere kezelni, értelmezni tudja.

Jönnek a szavak, s állnak össze… Az élet az anyag világában nehéz. Sűrű = nehéz. Az angyali sors ebben a térben még ennél is nehezebb. Tiszta, sűrűség nélküli szférák létezői vagyunk, akik úgy döntöttek, hogy ide jönnek…

Érzem: Az Örök Szolgálat… Rajtam múlik, hogy TEHER-e, vagy ÜDVÖSSÉG…

A gyógyulásom kulcsa saját teremben található. S legfontosabb feladatom most ezen árnyékminőségeim vizsgálata a morfogenetikus teremben:

      • nem vagyok elég jó – vágyakozás az Egy Tökéletességére (Eredendő minőségemben való létezésre)
      • eredendő fájdalom – vágyakozás a Egyesülésre (Első polarizáció eredendő fájdalma)
      • kontroll-kényszer – vágyakozás a Teremtő hatalmára (Mert akkor az Isteni Rend tudna jelen lenni a teremben)
      • menekülés – vágyakozás a Szabadságra (Függetlenedés a földi tér kollektív tartalmaitól és annak rám gyakorolt hatásaitól)
      • belső lázadás, az örök szolgálat terhe (Nem akarok többé feltétel nélkül szolgálni, elegem van az engedelmességből, elfáradtam a jóságban, elfáradtam a mindent-látásban, elfáradtam a kozmikus magányban, elegem van abból, hogy ebben a világban szavam csupán pusztába kiáltott szó…)

JAP. Meditálok.

Gyakorlok

Éber vagyok és gyakorlok…

Emberként:

      • Tudatosan kezelem az Igazságtalanságot és az ebből felmerülő emberi érzéseimet
          • Elfogadom, hogy ez van. Ez a hely ilyen.
          • Elfogadom, hogy itt vagyok a Földön. Érzem az Igazságot, Igazul élek. Elfogadom, hogy nem mindenki ilyen. Elfogadom, hogy a legtöbb ember az elme terében, elválasztottság érzésében létezik, onnan kiindulva szemlélődik.
      • Elfogadom, hogy ebben a térben az Egység abban a formában létezik, amit úgy tudok leírni: több-ség. Tehát itt többen vagyunk. S mindenki más-kép(p). Önmagából indulva ki, jelen képességeinek birtokában.
      • Elfogadom, hogy ebben a térben szükséges érzékelnem a polaritást, a kettősséget… Párhuzamosan az Egységérzetemből fakadó ‘naivitásom’ (tisztaságom) mellett. Érzékelnem kell a kettősségét annak, hogy vagyok én és van más. S mivel itt a Földön nem Egy-ként érzékelik magukat a legtöbben, szükség van arra, hogy őket meg tudjam HAGYNI annak, amik… s szükség van arra a képességre, hogy meg tudjak MARADNI annak, ami én vagyok. Egy szóval = önvédelem. Szükségem van én-védelemre.

Önvédelmet kell tanulnom.

 

Gyakorlok:

  • Aktiválom kapcsolatomat kozmikus létező testvéreimmel az Univerzális terekben és a földi ember terekben egyaránt. Kérlek benneteket, angyal társaim, segítsetek engem….
  • Hívom, kérem a küldetésemhez optimális élet körülményeket, hogy kiteljesítsem lényemet, és beteljesítsem legmagasabb rendű sorsomat.
  • Éber vagyok a kozmikus és az emberi részem közti egyensúlyra. Az IS-IS létezést élem. Angyal IS. Ember IS. VagyOK az Itt és Mostban. Angyali szolgáló lélek ÉS emberi lény… ÉS még Nő is… együtt… egyszerre…
  • Gyakorlom az angyali JelenLét-Szolgálat és az emberi párkapcsolati terek egyensúlyát. Mert a párkapcsolat nem szolgálat, hanem emberi, kölcsönösségre alapuló kapcsolat.
  • Integrálom az emberi lényemet a tudatomba, az életembe. Együtt élünk… mi hárman… test, lélek, szellem…
  • Küldetésem az emberi sorsom kiteljesítésével tud teljesülni. O + O = OO (1+1 az én világomban nem 2-vel, hanem a végtelennel egyenlő)
  • A JelenLétem = Isteni Jelenlét. A Jelenlétemmel gyógyítok. 
  • Valódi Alázat: ami nem megalázkodás és nem önfeladás, önfeláldozódás. Méltóságteljes Alázat. Alázatos Méltóság. Alázattal a Hatalmamban – Méltósággal a szolgálatban. 
  • Hangolódom az Ősi küldetés-kódjaimra. Létemet, életeimet mozgató vezérelv, legfőbb cél, az Isteni akarat megnyilvánulása bennem, általam.
  • Az Isteni Törvények érzékelése mellé kérem az Isteni Törvények bölcsességét is, hogy bölcsen tudjak bánni velük a jelen világban, a jelen tudatállapotomban.
  • Gyógyulok és gyógyítok: KEGYELEM.
  • Dolgom: A szenvedésben létezőt visszaemelni az Angyali Fény-Szívbe, ahol megérezheti a Teremtő végtelen szeretetét, melyben visszanyerheti önmagával való tiszta kapcsolatát, az egész-ségét, a teljességét.
  • Legmagasabb oktáv megélése a gyakorlatban: Tudatosan kezelem: Kegyelem, könyörületesség, együttérzés, megbocsátás. Sorsom beteljesítéséhez emelkedés ezek tudatos használatában… a földi tér specifikációival.
  • Épp elég jó vagyok. Ön-megkérdőjelezés helyett Ön-Szeretet. Táplálom magam. Éltetem magam. Szeretem magam = bőségben élek… Megérdemlem a bőséget = nem vágom el magam vezeklés gyanánt az amúgy VAN bőségtől… Az önvád, a bűnbánat büntet: elvág az élettől, elvág az Egy-ség terétől.
  • Fogadalom, kötés, szerződés, szövetség feloldás. Minden, ami még köt a földi karmatikus térbe.
  • Erősítem lélek magom terét, stabilitását, erejét. A belső középpont megtalálásával nyílik ki a tér a tágulásra… kell egy viszonyítási pont. A földi kollektív emelkedéséhez szükséges az emberi középpontok megtalálása és erősítése. E köré tud rendeződni a globális tágulás.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük