Érzem a teret, érzem magamat, mikor az Otthon Térből elindultam. Érzem a motiváló erőket mozogni bennem, s érzem azt a lelkes mehetnéket… vágytam a tapasztalásra. Azt is érzem, hogy akkor, ott abban a térben mindez Rendjén volt. Az út ‘hosszú’ volt, s a következő tér-élményem az, hogy a rózsaszín fényben úszó Szíriuszon ‘nézelődöm’. ‘Sok időt töltöttem ott’. Megkaptam mindent, amit a tapasztalási mező utáni vágy-rendszerem számomra hívott… míg ‘egy nap’… megláttam Gaia-t… Istenem! Első látásra Szerelem… így éreztem… ahogy néztem ezt a csodálatos Szellemi Létezőt… megtestesülve… Csodáltam a tisztaságát, csodáltam a fényét, csodáltam a lelkének gyönyörűségét… s megláttam a szívét. S ez a szív magával ragadta akkor fény-testem magját, s egy kozmikus pillanat alatt döntöttem úgy, hogy ‘még távolabbra utazom az Otthon tértől’… s meglátogatom az anyag világát. Tisztán éreztem a Szerelmet, a színtiszta isteni kapcsolódás érzését, mely azonnal összekötött bennünket… Szellemi Létezőket. Hát így esett, hogy ‘leestem’, ahogy mondják, bukott angyal lettem. Önszántamból, a Szerelem rezgésével lelkem magjában, lemondva akkori 5. dimenziós állapotomról… ‘leugrottam’. Lejöttem egészen a 3D-ig, hogy megtapasztaljam ezt a létezési formát, a zöld millió árnyalatát, és a Szerelmet, ami  nem más, mint Isten Föld terű megnyilvánulása.

Így töltöttem itt életidőket SzerElemben, Gyönyörűségben. Mígnem elérkezett az a pillanat, amikor a következő lelkes és kalandra kész döntésemet meghoztam. A Föld ciklusa elhagyta az aranykori frekvenciákat, és nekünk választanunk kellett. Haza megyünk, vagy maradunk. Az én választásom sokad magammal az volt, hogy nem térek vissza sem a Szíriuszra sem az Otthon térbe, a 7/6-os dimenzió frekvenciáira. Úgy döntöttem, hogy maradok a Szerelmemmel s együtt megyünk bele a vaskori frekvenciák mélységébe. Ez egy kozmikus házasság, isteni fényben. Együtt… ‘jóban’… ‘rosszban’. Úgy döntöttem, hogy beleteszem magam a földi rendszerbe, és a fejlődésbe… hogy ezzel hatással legyek erre a térre, hogy csatornázzam és sugározzam a rezgés információt, mely az Egy-be vezet. Ez a több, mint tízezer évnyi életidő jónak tűnt ahhoz is, hogy a saját rezgésszintem csökkenésének megélésével, emberiesedésemmel megtapasztaljam e világ emberi létformájának minden aspektusát. A kaland elindult, hogy kitanuljam ezt a világot és az emberi lét csínját-bínját. Most már érzem, sikerült… tudom azt kívülről-betéve… Megéltem, megtapasztaltam minden aspektusát, minden bugyrát. Ehhez kellet ez a korszak, hogy elvágva magam minden angyali erőmtől és tudásomtól megtapasztalhassam azt, hogy milyen embernek lenni. Most, hogy tartalmazom mindezen információt saját teremben, most már tudni fogom, a belső világom és megéléseim tükrében, hogy hogyan legyek szolgálatára ennek a világnak… immáron a földi frekvenciák emelkedésével angyali erőimet lassacskán visszavéve… 

Jelenlegi mantrám: 

Alázatos méltóság

Méltóságos alázat

 

Alázattal a hatalmamban

Méltósággal a szolgálatban

… és belátással a botlásokban… 🙂

 

A Földön élő egyik legtapasztaltabb ‘kínai orvos’ vagyok. Az ókori kínában az ott élő orvosok csak azokat a betegségeket gyógyíthatták, melyeken keresztül mentek, tehát saját tapasztalással, belső megéléssel rendelkeztek. A mai napig is emberként azt a személyt tartjuk hitelesnek, aki nem csak beszélni tud valamiről, vagy olvasott már róla, hanem ő maga ment keresztül a tapasztaláson. Lélekként az utóbbi tízezer évben meg kellett tapasztalnom minden állapotot, ami az ember számára elérhető e földön. Ezek a mintázatok az enyémmé váltak, a bőrömön tapasztaltam őket, tudásukat hordozom a morfogenetikus mezőmben. És érzem magamban azt, hogy mit is jelent hitelesnek lenni… Így tudok a leghatékonyabb módszerekkel az embereknek segíteni… mert már voltam ott, mert belülről ismerem az életet, és az emberi állapotokat. Velem van újra angyali tereimből a legmagasabb szintű empátia (beleérzés) képessége, mely igen hatékony diagnózis módszer. S velem van minden emberi, lelki és szellemi szintű tapasztalati tér tudás-tára… saját megélt életeimből.

Emlékszem magamra azokból az életekből, amikor még mindezen idők előtt léteztem a földi terekben. Átérzem… mélységesen átérzem… hogy mit nyertem. Mit nyertem az ezüst, bronz és vaskori életeimmel. A földre érkezvén minden igyekezetemmel és jószándékommal sem tudtam megérteni az embereket, így segíteni nekik is vajh mi keveset tudtam. Hisz nem volt tapasztalásom arról, hogy mit jelent erőtlennek lenni, tudás nélkül lenni, elme térben szűkölködni, elválasztottnak, külön-levőnek érzékelni magam, s ezáltal félni, fájni, szenvedni. Azon életeimben láttam a szenvedést, de nem tudtam átérezni. Mindent megtettem másokért, de állapotaikat nem tudtam átérezni. Tettem a dolgomat, mely lényemből fakadt, de nem azért, mert az érzéseim erre késztettek volna… nem is voltak érzéseim… akkor még nem voltak… Mára viszont megfogant bennem minden létező emberi aspektus és a hozzá tartozó gondolatok és érzések is. Ma már nem csak látom, érzékelem és tudom azt, hogy mi történik egy emberrel, hanem érzem is. Érzem az emberi részemmel. S bennem – mint legtöbbünkben -, az utóbbi 3 ezer év tapasztalati tereiből bennem maradt információk nagy többsége a fájdalomról, a szenvedésről, a megkínzottságról és a töredezettségről szól.

‘Szanatóriumban’ voltam ezen életem előtt. Ezekkel a szavakkal tudom illetni azt a teret, ahol készültem erre az életre. A 7/6-os szférában megmerítkezve, új ihletet vettem magamhoz az eredendő Én-ből. Emlékeztetve magam arra ki is vagyok Én eredendően… hogy ebből táplálkozva tudjak menni tovább. Összehangoltam a földi tudatosságomat az eredendő Én-nel. Erre azért volt szükség, mert a Földi karmikus térben eltöltött több ezer évnyi történés hatalmas arányban határozta meg a terem minőségét. A gordiuszi csomóvá növekedett földre megérkezős, megszokós, mélységeket megtapasztalós terek körei rajtam is megtették a hatásukat… mint minden lelken. Ebbe az életbe jól felkészülten, nagy pihenő után, friss lélek-zetvétellel érkeztem, megszervezve magamnak mindent, ami segít engem abban, hogy most itt ülhessek, és ezekről a terekről írhassak. Itt vagyok… újra tiszta tudattal. Megjártam azokat a köröket, megszereztem a tapasztalásokat, itt voltam Gaia-val a földi éjszakában… s most jöhet a más, az új… jöhet a magasabb frekvenciákra való áthangolódás. S mindeközben teszem a dolgom, mely Lényemből fakad… gyógyítok…. könnyítek és emelek… ahogy kedves ismerősöm Anikó mondja: “Már azzal is gyógyítasz, ahogyan a kenyeret kéred a boltban…”