Tudatosság: Mennyit érzékelünk az Egy Mindenből. Mekkorára tudunk tágulni. Mekkora részt tartalmazunk, mekkora részt ér-zékelünk az Egy Mindenség teljes teréből. Mekkorára tud tágulni tudatosságunk tere, mekkora a tudatosságunk gömbje.

 

Az első dimenzió maga a totális sűrűség. A bolygók, csillagok, lelkek magja, csillagkristálya, vas és egyéb fém magja. Az adott élettér tudatosságeszenciáját hordozó elemi anyagi struktúra. FöldAnya csillagkristálya, a vasmagjában rejlő szellemi szféra, ahol a teremtő gondolatoknak meg kell fogannia, hogy lehorgonyozható és manifesztálható legyen. Ez a bolygó szintű horgonyzópont. Gaja szíve. Az Isten és Istennő Egység-ben való jelenléte. A Yin és Yang minőségek kvintesszenciája. Lényünk, életünk közép és központja. Inden indul ki minden, ami én vagyok… s ide tér vissza.

A második dimenzió terében megmozdul a tér, s elkezd nyújtózni, tágulni. A harmadik dimenzió terében születik az élet forgatókönyve. Ez az a tér, ahova már csak ‘egyedül’ léphetünk be (egy-énként). Az egyéni teremtés tere. Az egyéni sorskódok és tapasztalások tere. Az egyedüllét, a magára utaltság és a magán(y)osság tere. A magból kiindulva, kifelé tágulva a megmozdulás, a mozgás folytonosan áramló tere. Tágabb szférákból befelé tapasztalva a sűrűség érzete. Óriási nyomás, ólomsúlyú teher, lehúzó örvény. Maga a tap-asztalás (érintés, megérintődés) labirintus-utazása, amit mi magunk teremtünk magunknak. Itt tudatosan kell dolgoznunk tudatosságunk, éberségünk megtartásáért. Amíg a kozmikus térben csak egy pillanat ‘történik’, ebben a labirintus-térben évezredeknek tűnő idők telnek el… valós nyelven szólva telnek meg… attól függően hogy a tapasztaló milyen hatékonysággal képes a tapasztalásokban megmerítkezni. A harmadik dimenzió tere egy-én-iség teremető tér, ahol a lélek megalkotja, formába önti magát, és megismeri önmagát ezen tükör-terek körülményei között. A földi tér egy ilyen három dimenziós tér (jelenleg), ahol az ide érkező lélek megteremti magának az életet önmaga és az Isteni Egységben elfoglalt helyének megtapasztalásához. Az élet tere nem más, mint egy lélekként önmagunknak megkreált tér, ami számunkra optimális események által generált labirintusokból áll. A labirintus ez esetben nem az útvesztő jelentésben szerepel… az önmagunknak épített labirintusok célja nem az, hogy elvesszünk bennük. Ezen terek célja maga a megtapasztalás. Az élet terében való tapasztalás folyamatában néha viszont megesik, hogy megrekedünk. Nem nevezném elveszésnek, mert ez a jelenség irreleváns ebből a szempontból… inkább úgy mondanám, körbe-körbe járunk. Ugyanazokat a tapasztalás-esemény-köröket járjuk újra és újra. A labirintusban való vesztegelések, körbe-körbe járások általában akkor jelennek meg, amikor egy olyan minőségben akarunk ön-megismerésre, ön-tapasztalásra lelni, mely nagy kihívás számunkra lélekként, és egyre mélyebb és mélyebb rétegeinkben kívánjuk ezt a minőségünket szemlélni, felfedezni, kimunkálni magunkban. Az élet három dimenziós terében a cél én vagyok magam. Lényem tere pedig a megélések, átélések tere… melybe elérkezik, s megtörténik (betöltődik) minden, amit élet-tapasztalásom folyamán magamnak hívok.

Ebben a térben van jelen az idő, mint az egyik téralkotó dimenzió. Az idő dimenzióján belül teremtő álmaink nem válnak valóra azonnal. A gondolat, a vágy és a megvalósulás közötti út maga a megtapasztalás tere. Ez az idő-tér. Ez az állapot az, amit életnek nevezünk. Tér a tapasztalásokhoz… idő-tér. Az ötödik szféra tereitől kifelé, az idő negyedik dimenziós jellegén túl a teremtés, a manifesztálás azonnal megtörténik. A gondolati hullámok azonnal megnyilvánulnak. 

Azötödik és a harmadik dimenzió között lényegi váltás van. Innentől kezdődnek a sűrű világok. Kintről befelé, ‘fentről lefelé’ ez a váltás a lélek utazásakor zuhanásként jelenik meg… ahogy átkelünk az idő szféráján, s bekerülünk sűrű rétegein belülre.

A harmadik dimenziós élet-tér egy polarizáló erő-tér. Az Egység ketté válásával létrejön a két pólus. Ebben a polarizált világban tapasztaljuk magunkat szellemi létezőként, látunk rá önmagunkra, érzéklejük minőségeinket… a két pólus által létrehozott és működtetett mozgás világában. Ez a tér arra tanít, hogy ahhoz, hogy egyen-súlyra találjunk, középre kell álljunk… El kell fogadnunk mindkét oldalt, hogy középen rátaláljunk saját középpontunkra, s a függőleges tengelyünkre.

A harmadik dimenziós lét-síkon minden, ami teremtetett, két oldala van. Abban a pillanatban, hogy húzok egy vonalat, annak két oldala van. Ebben a térben minden fényszikra megteremti önmaga árnyékát. Tehát minden, minden, ami teremtődik, annak az inverze, ellentét-párja is megteremtődik ugyanakkor. Önmagunk formába öntésével, megteremtjük önmagunk árnyékát is. A tapasztalási folyamatunkban fontos látnunk, hogy amennyiben ezen részünket eltagadjuk, az tükör kivetítésként  jelenik meg számunkra a körülöttünk lévő térben, hogy ebben a formában legyen jelen a létezésünkben, hogy az egyensúlyunk fennmaradhasson. Tehát a ‘külső’ tér rendezkedik be úgy körülöttünk, hogy az kompenzálja a belső tér hiányosságait, megtagadásait, elfojtásait.

Fejlődésünk során sokszor érintjük a polaritás világának pólusait, a kettősség terének végleteit.

Amikor a fény-tér végletben leledzünk: terünkben úrrá lesz a rózsaszín köd. Mindennek csak a fényes oldalát látjuk, és ehhez a látásmódunkhoz ragaszkodunk is. Álmodozás, örömhajszolás az életünk, s szőnyeg alá söprünk mindent, ami a polaritás világának árnyékos felét képezi. A tökéletesség álruháját viselő túlszínezett álmok terében szó szerint leledzünk.

Sokszor érintjük a másik véglet állapotot is. Az árnyék-tér véglet: rémálmok, félelmek, fájdalmak, indulatok tere, minden küzdés és harc, a szenvedés az élet súlyának tere.

A polaritás világában JÓL lenni nem mást jelent, mint tudatában lenni azzal, hogy ez így van. Itt létezünk egy térben, mely olyan mint egy inga óra, folyamatosan leng ide-oda. JÓL lenni azt jelenti, hogy urai vagyunk ennek az ingadozásnak, és tudatos választásokkal manőverezzük a terünket (magunkat) a két pólus között. Hol erősebben beleengedve magunkat a végletek terébe, így markáns és csontig hatoló élményeket, tapasztalásokat szerezhetünk, hol kisebb amplitúdóra fogva a lengedezést, hogy megpihenhessünk a két pólus közötti semleges, könnyed terekben.

A kiegyensúlyozott élet titka az egyensúly. Annak egyensúlya, hogy mikor mennyire manőverezünk meredekebb, drámaibb, erőteljesebb kilengésekkel, és mikor engedünk magunknak megpihenést. Az egyensúlyi állapot miben léte azt is jelenti, hogy elfogadjuk azt a három dimenziós törvényt, hogy az örömben mindig van egy csepp fájdalom, és az édessel mindig keveredik egy kis keserű íz is. Ennek elfogadása, a mindennapi életünkben való megélése nem más, mint a poláris világ teljes elfogadása, működésének értő megélése. Ez a tapasztalás tágítja tudatosságunkat, és tanít az egyensúlyban létezni középen. Ez az egyensúlyi tér természetesen rugalmas, és nem egy konkrét pont vagy vonal. Az egyensúly egy tér, mely minden pillanatunkban más és más az adott megélésünknek megfelelően. Az IS-IS elv, tudatállapot elérkezik hozzánk, s elkezdjük érezni azt, hogy az Univerzumban sehol sincs olyan hogy vagy-vagy. Nincsenek kizárólagosságok és kereteket szabó, elhatároló vonalak sem. Itt a Földön sem. A földi élet-térben is – mint bárhol a Világegyetemben – csak mérték van és arány. Miből mennyit… Melyik pólus minőségeiből mennyit… Mennyit választunk, mennyit tartalmazunk… milyen arányt élünk meg. Mindkettő erővel meg kell tanulni bánni, uralni azt. Azt is megtanuljuk ebből a tapasztalati térből, hogy felelősséggel tartozunk minden teremtésünkért.

Tudatos teremtés = pontosan tudjuk irányítani és uralni teremtő erőnket. Tehát vágyaink, gondolataink, érzéseink, kívánságaink, kéréseink tudatosságunk terében fogannak és működnek.

 

Miért fontos energetikailag az, hogy stabil középponttal rendelkezzünk?

A duális tér két pólusa a belső középpont ereje nélkül órási kilengéseket, labilis létet él meg. Hatalmas feszültség pulzál közöttük másságukból és folyamatos egymáshoz való viszonyulásukból adódóan. A dualitás terét a két pólus közötti folyamatosan izzó vonzás és taszítás energetika alkotja. A bennünk is jelenlévő két pólus a feszültség miatt időnként egymásba robban. Tudatosságunk, önismeretünk, belső irányításunk fejlődésével, mesterévé – rendezőjévé, szervezőjévé – tudunk válni ezen belső folyamatoknak. Amikor már elégszer mérte egymáshoz magát a bennünk élő két pólus, a robbanások kisülésével kiformálódik a nyolcast leíró keringési pálya, melynek két fókuszpontja, semleges zónája, és egy kiegyenlítő középpontja van. Innentől kezdve a két ellentétes pólus nem pusztítja egymást, hanem képviseli a középponti egyensúly elvét, és e középpont körül él, áramlik egymással a két ellenpólus. 

 

Az ötödik dimenzió: Pihenő állomás. Tanulás, gyógyulás helye: kozmikus és karmikus ok-okozati összefüggések rá-látó-tere, a megértés tudatosságának ajándékával. Ebben a szférában léteznek azok a fényközpontok, ahonnan közvetlen tanítások, gyógyítások tudnak a harmadik dimenziós térbe letöltődni.

Az ötödik dimenzió egy tükör-tér. Itt születik az életnek, mint kozmikus játéknak a lehetősége. A létező és a külvilág, a tapasztaló és a környezet. Az Én szemlélni kezdi önmagát és a teret ÖnMagán kívül. Itt válik az egy kettővé. Itt kezdődik a polaritás, a dualitás. A vonzás és taszítás alakító erő-rendszere, a tér tartalmi szereplői között. Ez által keletkeznek a kapcsolódások és találkozások. Itt alakul ki a  környezetünk, mint tükör rendszer. A belső világ megmutatkozik egy külső tükörben. Így az, ami egy volt… ketté válik.

A tudatossági gömbünkben a magi középpontunktól kifelé haladva itt lesz a kettő újra Egy. A Szerelem egy 5. dimenziós tapasztalás. Az ötödik szféra frekvenciáján rezgő létező megéli azt, amikor a két fél újra Egy-é válik, s Egy-ségben létezik. Megéli a kettő újra Egy-esülésén túl azt is, amikor a Minden Egy állapotában nincsen már olyan, hogy én és más, csak a totális Egység és Teljesség Van. Amikor én ide érkeztem a Földre, ez a világ ebben az ötödik dimenziós állapotban rezgett. A Szerelem érzet, s ezen érzet megélésének lehetősége hívott engem ide. Szerelem volt első látásra…

Az ötödik és a hatodik szféra között van egy ‘átjáró’ réteg, amin keresztül tartja az ötödik dimenzió a kapcsolatot a hatodikkal és a távolabbi terekkel. 

Utazásom során, amikor a hatodik dimenzió tereiben tartózkodtam éreztem, hogy ebből a térből táplálkozik az az érzetem, amikor eggyé tudok válni azzal a valósággal, amit megfigyelek. Azonosulni tudtam azzal a tudatossággal, amivel kapcsolatba akartam lépni. Annak minden rezdülése saját élményként volt jelen a teremben. A hatodik dimenzió tereiben létezik a Szíriusz csillagának világa, ahol ‘hosszú’ tapasztalati időt töltöttem. Az itt élő mély csendben éreztem meg, hallottam a Föld bolygó sóhajtását… Átéreztem, átéltem a Föld bolygó tudatosságát, szellemi létező lényének minden árnyalatát. Azonosultam a Föld lényével. Mert kapcsolatba akartam lépni vele,… mert megéreztem a gyönyör-űségét. Az anyagi világ örömét. Befogadtam a tudatosságát, átéreztem, megéltem lényét. S ezáltal az eggyé válás által megismertem őt… Gaia szellemét. A Kegyelem terekből engedélyt kaptam, és elindultam akaratom szerint földi küldetésemre, hogy megtapasztaljam e világot…  s benne önmagam. A Szerelem már élt ekkor bennem, melynek megtapasztalása hívott engem e világba.

 

Tudatosságunk hatodik dimenziója a tisztán látás, a legtágabb összefüggések látásának tere.

Szinkronicitás: A teremtő folyamatok univerzális perspektívája, bölcsessége. Rendező elv, rendszer, mely az egyéni lélek-terek sorskódjaival együtt rezgő tartalmakat rendezi össze. Az Isteni Tudatosság szervező rendszere. Láttam, hogy innen ered azon képességem, hogy átérzem a szinkronicitás működését. Érzem az apró részecskéket, azok mozgását, és a kapcsolatukat minden síkon. Érzem a rend-szer összességét, annak mozgását, mozdulását.

Az energetikai folyamatok tere, melyek minden teremtés hátterében ott mozognak. A konkrét morfogenetikus mezők teremtésének és útra bocsátásának tere. A lélek-születések tere. Erős kapcsolat van a 7/6 szféra tiszta Isteni Tudatossága, Teremtő Igazsága és e tér között. A Forrás Tudata itt ebben a térben kezd teremteni. Az Univerzális születés és kivonódás tere. A megvalósult szinkronicitás tere.

A hatodik dimenzió tereiben vannak jelen azon terek, ahol az útra induló angyalok eloldozódnak. Ide érkeztem ‘egyszer’ én is tapasztalati utam folyamatában, miután elindultam az Isteni Tudatosság tereiből, hogy sok más állomás után megérkezzek a harmadik dimenzió sűrűségébe a Föld tapasztalati terébe. Csoportban indultunk útnak, mint egy csipet-csapat… mert egyéni terveinket közös, kollektív erővel lehet megvalósítani. Minden életet megnyilvánító csillag és bolygó terében megjelennek a kozmikus lények, hogy a térbe elhozzák az Eredendő Isteni Rend, és Teremtés rezgéseit. Gondozzák, vigyázzák, kísérjék a teret és a történéseit, folyamatosan csatornázva az Univerzális Egység tereinek eredendő, tiszta, Isteni frekvenciáit. 

A hetedik dimenzió az Isteni Elme kiterjedése, érzékelő, fogadó membránjai. A tér, amit hívhatunk angyali szemnek is: Látja és összegyűjti a Teremtő Elme minden gondolatszikráját. Az Akasha-krónikák létének tere: A Teremtő minden rezgés hulláma és annak kivetülése, az Isteni Tér minden mozzanata, minden lépése, mint a kozmikus emlékezet láncszemei, ezek összessége egy fény-kód-könyvtár-adatbázis rendszerében. Angyali frekvenciájú tér, melynek létezői az emlékezők és az emlékeztetők. A kollektív Univerzális emlékezet őrzői, az Isteni emlékezet kivetülései. Az adatbázis tartalma rezgés formájában, ‘zenei’ jellegű kódokként van jelen ebben a térben. 

A hetedik dimenzió kiterjedtebb rétegei egy Forrás-Teremtés-fókusz-tér. Végtelen csend és nyugalom. A teremtés, a Teremtő  minőség érzékelhető, de minden nagyon lassú, s valahogy beleoldódik egy rezzenés-telen létbe. A 8. dimenzió tereinek rezgései alapján a Forrás kinyilatkoztatásait (teremtő folyamatok Isteni törvényei, szellemi kódok) sugározza tovább e tér … a további sűrűbb szférák felé. A Teremtés Rendje. Rendkívüli érzékenységgel és pontossággal lehet érzékelni a Teremtő, a Teremtés hullámait, És az Univerzum egyes területeiről kiinduló vágy, álom, hullámokat, amik arról szólnak, hogy ki, hol, mit akar teremteni, és hogy a megérkező vágy-álom összhangban van-e a Teremtő folyamatok összességével. Ez a tér a forrás-tere a hatodik dimenziós megvalósuló szinkronicitás térnek. Ez a tér direkt kapcsolatban van minden más dimenzióval. Így jutnak el a sűrűbb dimenzióban létezők teremtő vágy-rezgései az eredendő Teremtés hetedik dimenziós terébe.

Az angyali lélek őrző minőségű lélek: Erősen kötődik ehhez a térhez, és ő maga is az eredendő Rendet teremtő és fenntartó lélek. Mély, belső igénye az univerzális, a lélek és szellemi szintű, az emberi szintű rend és tiszta elvű lét. Emberként, például a Földi világ terében, ezek a lelkek olyan emberek, akik minden esetben és módon életükkel, jelenlétükkel ‘hirdetik’, sugározzák ezen Univerzális Rend-szer elveit. Emiatt azok az emberek, akik könnyebb, szabadabb elvű életet akarnak inkább élni, menekülnek az ilyen tiszta látású lélek környezetéből, vagy folyamatosan összetűzésben vannak vele. Utazásom ezen pillanatában láttam rá életem egyik legnehezebb aspektusára. Az angyali lény létének alapelve: Mindenkinek úgy kell teremtenie önmagáért, hogy közben folyamatosan tudatában van annak, hogy minden mozdulatával hatással van mindenki másra. Ezt jelenti a teremtés felelőssége. És erre kell emlékeztetnem emberként a körülöttem lévőket minden korszakban, minden pillanatban, minden téren. Emlékeztetnem, s megmutatnom a szinkronicitás rendsszerét, s annak összefüggéseit.

A 7/6. dimenzió Teremtőerő, Tudat-fókusz tér. Ez az a tér, amibe a lélek épp kilép a Forrásból, még a végtelen Egy létének teljes tudatában, önmagában azt átérezve. Itt kezd el individualitást teremteni magának, amikor úgy dönt, hogy ki akar lépni az Egy homogenitásából, a Minden Egy teréből. Itt kezd el a lélek egy-én-i nézőpontot megformálni.  Az Egyetemes Valóságból azt a nézőpontot, ahonnan ő fogja látni az Egy Egészét. A Forrásból kiváló egyedi ön-álló lélek alakot, formát, galaktikus szellem-személyiséget teremt magának. Ez azt jelenti, hogy az Isteni energia minőségek arányát összerendezi a már kialakult saját terében (szivárvány színeinek, Isten neveinek rá jellemző arányát). Kiválasztja a tapasztalás ösvényt, amin keresztül tapasztalni akarja magát. Innen indultam én is. Ez a tér adja a teret a legmagasabb szintű válaszra, amikor azt kérdezem, hogy: Ki vagyok én?

Ez a dimenzió a Forrás teljes Mindenségét magába ölelő Tudatosság tere. Az Isteni Lét tere, ami őrzi a Teremtő őseredeti ‘álmát’. Vigyázza, őrzi, védelmezi az Eredendő Rendet és annak Törvényeit. S manifesztálja, megnyilvánítja a Teremtő álmát. Ebben a térben minden lény az Egy Tudatosságában, annak való felajánlkozásban létezik. Mély hit és elköteleződés, a teljes felajánlkozás érzése a létforma ebben a térben, még akkor is ha később a lélek úgy dönt, hogy ebből a térből kiválik és útra kel.

Az Angyali lény létezésének legfőbb mozgató elve: Vigyázza, őrzi a Teremtés Rendjét. Ha képes Tudatosságát kiterjeszteni ebbe a térbe, átlátja az összefüggéseket, és béke születik a lelkében, mert ‘látja’, (érzékeli) hogy minden úgy tökéletes, ahogy van. Minden Rendjén van. Az angyali Szív tere, mely egységben, végtelen szeretetben lélegzik a Forrással és sugározza ki annak Álmát.

A 7/6-os szféra nem más, mint a Hetedhét ország határa 🙂

8. (7/7) dimenzió: Az Egy, mag-a… Ahol a Minden Egy-ségben létezik.

Természetesen a fent említett dimenziók csak pár kiragadott példaként kerültek megemlítésre… a teljesség igénye nélkül. Azokat a tereket jelenítettem meg, melyek fontos állomásai voltak lélek utazásom történetében… S fontosak nekem sz itt és mostban, hogy tegyem a dolgom, s tegyem azt teljes teremre kiterjedő önismerettel. Mert így tud az életem azzá válni, ami én MAGam VagyOk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük