Csodákkal és gyönyörűségekkel teli a tél mélységesen mély tere. Megmártózunk benne… Elmerülünk benne. Tesszük ezt eredendő természetünkből fakadóan… mint ahogyan a természet maga is teszi…

Amikor egy nő engedi, hogy a tél megérintse testét, lelkét, akkor a tér hívására belső világaiba húzódik. Megmerítkezik a legmélyebb tereiben, s utazásai során végtelen felfedezéseket tesz. Teszi mindezt belső hívásra, női bölcsességének hangjára. Teszi mindezt azért, mert Tudja mi a dolga… S elengedi maga mellett a szónokokat, akik arról győzködik, hogy ugyanazt kellene tegye, mint mindenki más. Rohanni és rohanni… egy felszínes világban. Hogy szavakat találjon, azt mondja, hogy pihen… ám annál sokkal többet tesz. Megmerítkezik a régiben, elengedi azt, ami már nem kell, s egy új világot teremt magában. Elpusztít mindent, aminek mennie kell, és táplálja azt, aminek növekednie kell… majd a tavasz elérkeztével. Új világok, új Univerzumok teremtője a nő… s ehhez a legnagyobb segítséget az évkör során a mély tél időszakában kaphat.

Januárban és februárban, a tél legmélyén, a természet teljes elcsendesültségében pihen. Önmagában, önmagával van, pihen és regenerálódik. Az üzenet tiszta. Csak engednünk kell látni A téli táj megfagyott fehérsége tökéletes környezetet kínál nekünk is, hogy mi, emberek, ugyanezt tegyük. A téli időszak energetikája segít MAGunk felé fordulni. MAGunkba nézni, MAGunkba fordulva önMAGunkkal lenni. Megélhetjük azt, amit úgy is hívhatunk MAGÁN(Y)OSSÁG… a szó legtökéletesebb értelmében. A Magány eme formája nem egyenlő az együttlét hiányával. Nem a társaság hiánya ez, hanem az az állapot amikor végre szabadon kapcsolatot teremthetünk a lelkünkkel. Meghallhatjuk üzenetét, barangolhatunk érzelmeink világában, vagy megpihenhetünk csendjében, hogy feltöltődjünk. Áldás ez az állapot mindazok számára akik nem félnek tőle. Öröm és feltöltődés azok számára, akik nem ijednek meg a saját társaságuktól és nem akarják magukat mindenáron elfoglalni, hogy eltereljék figyelmüket önmagukról. Mert aki soha nincs egyedül, annak nincs lehetősége megismerni Önmagát, nincs lehetősége meghallani belső hangját.

A magány állapota segít feldolgozni és helyére tenni az életünk kisebb vagy nagyobb történéseit, vagy elengedni  ezeket ahelyett, hogy cipelnénk őket tovább. Segít belemélyedni gondolatainkba és csillapítani elménk csatározását. Teret ad érzéseink felfedezéséhez, és ahhoz, hogy elmélázzunk egyes tulajdonságainkon, melyek akadályozhatnak céljaink elérésében. Lehetőséget ad arra, hogy tanulságokat vonjunk le, melyek segítenek bennünket abban, hogy ne kövessük el mindig ugyanazt a hibát. És inspirál arra, hogy esetleg eltűnődjünk azon, hogy vajon a számunkra helyes úton vagyunk-e. Erőt ad ahhoz, hogy feltegyük a kérdéseket és megtaláljuk rájuk személyes válaszainkat…

A magány lehetőség a pihenésre, feltöltődésre, a megújulásra. Még az Együttlétnek is szüksége van pihenésre, hogy felfrissüljön, változatossá legyen. Mert magány nélkül  a talaj sem marad sokáig termékeny. Kimerül, élettelenné és meddővé válik. Minden élőnek, legyen az ember, növény vagy állat, szüksége van a magány pihentető, regeneráló hosszabb – rövidebb időszakaira.

Erre a belső önmagunkkal való létre hív minket a tél legbensőségesebb időszaka. Erővel, energiával és örömmel telik meg annak az asszonynak az élete, aki hallgat e hívó hangra, s megengedi ezt magának.