“- Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”? 

– Olyasmi, amit az emberek nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. 

– Kapcsolatokat teremteni? 

– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra… ” (Antoine De Saint-Exupéry: A Kisherceg)

 

Felelősség vállalás magáért a kapcsolatért?

… Amikor egy ember azt választja, hogy kapcsolatban él, abban a pillanatban megjelenik a kapcsolatért és a minden benne lévőért vállalandó felelősség. Minden választásunk magával vonja annak felelősségét. A legszemléletesebb példa erre egy gyermek vállalása. A választásunkkal járó felelősség addig van jelen, amíg a gyermek él… A párkapcsolatért, a közös együtt-térért vállalt felelősség is addig van jelen, ameddig a kapcsolat él. Nem lehet csak úgy félre tenni… mert épp nagyon el vagyunk foglalva valami mással… vagy lehet, de akkor az a kapcsolatban maradandó következményekkel jár. A kapcsolat addig él, amíg abban jelen van mindkét fél. Jelen van benne és számára. Ezt jelenti a kapcsolatért vállalt felelősség. Az együtt-ért vállalt felelősség… mely abban a pillanatban megjelenik, ahogy egy ember azt választja, hogy felvesz egy kapcsolatot az életébe… Itt az idő, hogy az ember újra emlékezzen a kapcsolatért vállalt felelősségre… mert ahogyan sem az étel, sem a tiszta ruha, sem az otthon melege… a jó párkapcsolat sem magától van… Azért vállalni kell a felelősséget. Tenni kell érte. Jelen lenni számára. Figyelni rá. Gondoskodni róla…

Épp erről hallottam beszélni Bedő Imrét a Férfiak Klubja vezetőjét… Táplálék a Lelkemnek… Szer-Elem a szívemnek… A kollektív tér hangolódik… Hála Istennek… a férfi oldal is készül az újra Egy-esülésre…

 

A kollektív tudat-tér hangolódik…

… hogy az eddig gyermeket játszó férfi meglássa, felvegye a jelen lévő felelősségeket önmagáért és a tetteiért, vagy azok hiányáért…

… és a nő kilépjen a kényszeres anyáskodásból, és megengedje, hogy a férfi felnőjön és bízzon benne, hogy magához veszi saját felelősségeit…

… mert a nőnek azokat a felelősségeket kell tudnia elengedni… melyeket a férfinak fel kell tudnia venni…

… és bízzunk benne, hogy ez tud összhangban működni, hogy az elengedett felelősségek ne heverjenek ott gazdátlanul a földön… és az a valami, aminek a felelősségei a földön hevernek… ne lépjen az enyészet, a lassan elhalás útjára…

… mert ezt jelenti TARTANI valamit… felelősséget vállalni érte. Fenntartani. Gondját viselni. Figyelni rá. Szeretni. Látni. Jelen lenni számára… mert ettől élő. Ettől ÉL minden…

… és bízzunk benne, hogy a felelősség leadás és a másik fél részéről való felvétel tud összhangban működni, hogy a harc, a küzdés ne kapjon tovább helyet… ami megjelenik akkor, ha az összhang nem érkezik el. Amikor a férfi készen van felvállalni a felelősségeket, de a nő nem tudja neki megadni a szükséges bizalmat és nem engedi át azokat a felelősségeket, melyek már nem hozzá tartoznak… vagy soha nem is voltak az övéi…

 

Itt az ideje, hogy mindkét fél részéről elengedjük a sértettségeket, s a múlt fájdalmaiba mélyülés helyett a jelen semleges terében megtegyük azt, amit itt és most megtehetünk… Jelen választásunknak megfelelően…

FELELŐSSÉGVÁLLALÁS ÉS BELÁTÁS az egyik részről…

ENGEDÉS ÉS BIZALOM a másik részről…

Ez a recept a kollektív terek gyógyulásához… hogy mind a férfi, mind a nő megkaphassa azt, amire vágyik… Egy-Más-t… egy Élő Együtt-térben… Egy Élő pár-kapcsolatban. Öt dimenziós Szerelem térben…

Emlékezzünk!

” – Az idő, amit a rózsádra ‘vesztegettél’: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra ‘vesztegettem’… az teszi fontossá – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a Rózsádért…

– Felelős vagyok a Rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse…”

(Antoine De Saint-Exupéry: A Kisherceg)

 

Vállalni a felelősséget mindazért, amit teszünk… és vállalni a felelősséget mindazért is, amit nem teszünk meg… a tett hiányáért.

Felelőtlenség:

Amikor egy ember azt hiszi, hogy ha ő nem teszi bele magát valamibe, attól még az van… magától… Rálátás hiányában nem érzékeli, hogy ebben a földi térben minden valaki által teremtődik… ez esetben valaki más által. Ez a létállapot alapvetően egy gyermek perspektíva. Erre mondja azt az ember: Felhőtlen gyerekkor, amikor még más vigyázza az ember jól-létét. Ez rendben van, amíg gyerekek vagyunk… viszont az a dolgunk, hogy felnőjünk. Felnőjünk felnőtt önmagunkhoz a párkapcsolati képesség-tár terén is. Felnőttnek lenni annyit jelent ismerem magam és felelősséget vállalok önmagamért, és a teremtéseimért.

Tiszteletlenség: 

A kapcsolat nem kényünk kedvünkre van jelen. Nem csak akkor van jelen a lénye, amikor épp arra szottyan kedvünk, vagy épp magasan szárnyal felhőtlen égi terekben. Akkor is ott van, ha épp fáradtak vagyunk, vagy épp mélyrepülésben van. A kapcsolat együtt-lénye élőlény, akár egy gyermek. Azzal az egyéni választásunkkal, hogy akarjuk, hogy legyen. A választással, hogy belelépünk… egy élőlényért kezdünk felelősséget vállalni. Ami nem egy eszköz, amin van kikapcsoló gomb, vagy stand by üzemmód… A kapcsolat egy élőlény, nem egy telefon… Tiszteletteljes jelenlétünk kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy igazán és valóban jó kapcsolat-térben tudjunk élni emberként. S ennek létéhez energetikailag szükséges a kölcsönösség a maga szabad energia áramlásával.