Voltak idők, amikor nőként az eredendő univerzális ritmussal, s annak földi ‘helytertójával’ a Holddal való kapcsolódásunk alapvető eleme és pillére volt életünknek. Emlékezve, élve azt a legősibb női tudást, mely szerint

A nő Isten fénysugara, mely összeköti az eget és a földet.

A Holddal való kapcsolódásunk természetes volt, úgy ahogyan az a tudás is, hogy a Hold nem más, mint egy adó-vevő, mely az Isteni terek rezgéseit, frekvenciáit, ritmusát közvetíti a földi világ terébe. S az is természetes volt számunkra, hogy tudtuk, hogy a földi világ természete ugyanezt az eredendő kozmikus, Isteni ritmust követi, s nyilvánítja meg folyamataiban. S az is természetes volt számunk, hogy a természet részeként mi is ebben a ritmusban éltünk.

Ez a mi utunk. Ide visszatérni.

Mai nőként… emlékezni, változni, s tenni.

Elsőként saját életünkben. Saját otthonunkban. Saját vérzésünkkel. Saját nőiségünk terében. Emlékezni és hangolódni… arra az állapotra, melyben tisztán és egyértelműen látjuk, hogy saját vérzésünkkel való kapcsolódásunk tiszteletre méltó, megszentelt ünnep, alapvetően és minden szempontból normális tevékenysége a nőnek.

 

Eltekintve az utóbbi pár száz év történelmétől, a nők mindig is szoros és közvetlen kapcsolatban voltak saját vérzésükkel. Ezeket az időszakokat, visszavonultan, belső világukkal kapcsolódva élték meg. Használva a hold-ciklus energiáit, befelé, önmaguk felé irányították figyelmüket. A legtöbb kultúrában – még a törés-történet sarkalatos pontjai előtti időszakokban – a nők a vérzés napjait egymással kapcsolódva élték meg. A nők természetükből fakadón egy ritmusra – a természet ritmusára menstruáltak – s a sötét Hold idejét együtt töltötték, s nőiségük dolgaival foglalkoztak.

Saját életünkben, az itt és mostban sokat tehetünk azért, hogy testünk, szervezetünk, elménk újra rátaláljon az eredendő ritmusra, s a természetes érzésvilágra vérzésünkkel kapcsolatban. Tudjuk, hogy

Amire figyelmünket irányítjuk, az nő, fejlődik.

Figyeljünk hát oda saját testünk működésére, s ajándékozzuk meg őt figyelmünk energiájával. Készüljünk, hangolódjunk, áramoljunk a bennünk megáradó vizekkel, s szenteljünk időt és figyelmet ezen részeinknek. Ez nem kell, hogy jelentsen teljes elvonulást a világtól (hacsak nem vágyod ezt). És nem kell, hogy jelentsen erőltetett kíméletességet sem, vagy a ‘minden alól való felmentést’, mert olyan rosszul vagy, hogy mozdulni sem bírsz. Ennek az időszaknak a lényeg alapvetően az kellene, hogy legyen, hogy figyelmedet önmagad felé irányítod. Egyszerűen tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mivel szeretnéd tölteni azokat a napokat. Mi esne jól?… úgy őszintén… És amennyire lehetőséged van, engedd meg azt magadnak. De ne ess bele a ‘jaj de nehéz most nekem’ csapdába, ne  ezért csökkentsd a külvilágban végzett tevékenységeidet. Azért dönts úgy, hogy befelé fókuszálod figyelmedet, mert úgy érzed, erre vágysz. Ezek a napok az önmagadban való elmélyülés, az önmagaddal való utazás legtisztább állapotai lehetnek. Ilyen értelemben havonta egy pár napos magán rituálénak az idejét teremthetjük meg… saját magunk számára. Természetesen ezt a saját élet-rendünkbe beillesztve. A havi vérzés időszakában megmerítkezhetünk, mint egy rendszeresen ismétlődő tisztító-kúrában is. Testünkben ez történik. Szervezetünk energetikai megtisztítása. Ezt a folyamatot figyelmünkkel támogathatjuk, s ha jól esik tarthatunk könnyed, böjtöt is. Csak puhán és lágyan… Minden lehetséges, ami jól esik… Figyelünk a testünkre, s elérkezik az idő, hogy meghalljuk jelzéseit. Ehhez megkapunk minden energetikai támogatást a természettől, és saját női rendszerünktől. Csak választanunk kell az újbóli kapcsolódást, s fókuszálnunk figyelmünket belső világunkra. Ebben a belső kapcsolódásban pedig megindul az emlékezés folyamata, mely mesél időkről, és tudásokról… s egyszersmind megtisztít minket három ezer év porától.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük