Miért szeretek érintetlen természeti környezetben élni? Mert felszabadító. Átmos, feltölt és megindít bennem valamit… valamit, ami Életre-való… a lényemben. Megindulnak bennem az eredeti természetemből eredő áramlások. Megtelek SzerElemmel s ez emlékeztet ős-eredeti mi-volt-omra. A természet számomra otthon, mely körül ölel és áthat az általa hordozott tiszta ForrásEnergiával. Ez az Anya természete. Anya. Otthon. Forrás.

Isten Női arca. A természet gyönyörűsége. Állhatatos jelenléte. Körülölel, gondoskodik rólunk, táplál, fenntart. Isten Anyai minőségei… Megtestesülve, formát öltve… számunkra otthont adó, gyönyörű bolygó. Kék és zöld árnyalatban úszó csodálatos gyönyörűség. Színesen ragyogó, minden ízében és illatában csodákat elhozó…

Gaia.

… csak rá kell néznünk… s meglátjuk saját eredendő természetünk.

Hol vagy természet? Hol vagy természetesség? És hol van az én igaz természetem?

Elvesztem? Elveszítettem? Elhagytam?

… kérdezik tőlem sokan.

Vissza mennék… érzem ott jó nekem.

… mondják nekem sokan.

S kezükre teszem kezemet, tekintetem mélyen szemükbe engedem, szívüket, lelküket szavaimmal fürösztöm:

…  hogyan mehetnénk vissza, ha el sem jöttünk… hisz folyamatosan a része vagyunk, nem tudunk nem a része lenni…

Ami igaz, az igaz. A legtöbben mégis, elzárva élnek tőle. Benne élnek – mert részei az Egynek -, de falakkal veszik körbe magukat. A félelem falaival. Elhatárolódnak a nagyvárosok nehéz kőtömbjeivel, betonnal és vassal, az ego félelmeinek égig emelkedő falaival…

… na innen lehet ‘visszatérni’…

Jobban mondva megtérni, magunkhoz térni, visszatérni eredendő önmagunkhoz, megtérni önmagunkhoz, s fejet hajtani önmagunk előtt.

… megtérni az önkéntes száműzetésből… s megadni magunkat eredendő természetünknek.

A Paradicsom közepén élünk emberként. Annak szerves részeiként. S a mai világban a legtöbben a Paradicsomi édenkert közepén épített égig érő  falú börtönökben… és azon belül apró saját maguk által kreált csöpp cellákban… elszeparáltan… Így élnek ma az emberek.

Illúzió falak… Beton falak…

S e mögött a falak mögött halványul az élet természetes fénye. Halványul ereje. Amikor az ember eltér a természettől, eredendő saját természetétől, teste egy idő után jeleket küld felé. Ébredj ember! Ébredj magadra!

S ha az ember ezeket a szavakat meg nem hallja megárad a tünet-folyam, amit mai nevén betegségnek nevezünk. Ez a betegség-halmaz tartalmaz minden olyan üzenetet, melyek megmutatják lényünk fájdalmait:

• a szeretetlenség betegségei
• a valódi lélek-kapcsolódás hiányából eredő betegségek
• a magány betegségei
• a megtört szív betegségek
• a szabad áramlás hiányából fakadó betegségek
• a túlzott kényelmi-berendezkedésől fakadó betegségek
• a bezártság betegségei
• a túlműködő ego és önvédelmi rendszerek miatt fennálló betegségek
• … és ezek végtelenségbe nyúló sorai

Élek a természetben, és benne, vele együtt élem saját eredendő természetem…

… S kívánom minden emberi lénynek, hogy emlékezzen:

Amikor a természettel kapcsolódva megengedjük, hogy eggyé váljunk vele, eredendő saját természetünk éled meg bennünk.

Más szavakkal élve:

A természet rezgéseivel kapcsolódás olyan, mintha egy reset-et adnánk az elménknek, ami aztán újra boot-ol annak ős-eredeti frekvenciáin.

Egy gyönyörű erdőben való séta, vagy túrázás, csilingelő patak partján való ücsörgés a tisztító-kúrák egyik legegyszerűbb formája.