Akinek nem inge…

by , on
Júl 11, 2018

 

“Akinek nem inge, ne vegye magára.”

Hangzik bennem.

Ismétlődik bennem a mantra újra és újra…

… s rávilágít bennem valami merőben újra.

 

Nem veszem magamra… nem veszem a testemre… nem veszem fel a vállaimra, a hátamra… s nem cipelem azt, mintha az enyém volna. Mert, ami az enyém az az enyém… s ami a másé… azt ő neki kell vinnie.

Átvenni = Befogadni, azonosulni, bele helyezkedni, átvállalni

Az együttérzés (empátia) ego módra, annak félreértelmezett verziója.

 

Hogyan tudok erre rálátni?

A testi érzetek is megmutatják… Kezdem magam úgy érezni, mint akinek az ingét magamra vettem… Elnehezülök, érzem az átvállalt energiák sűrű terét… S tudatosítom… hogy egyre kevésbé érzem magamat, az én terét.

 

A valódi, tiszta – minden ego programtól, szükséglettől, tört mintától mentes – együttérzés nem egyenlő az azonosulással. És nem egyenlő azzal sem, hogy átveszem a teher felét. Hisz ez esetben azt választom, hogy én is megtelek azzal az alacsony rezgésszintű energiával, amiben az az ember van, akinek segíteni szeretnék. S ezzel rajta ugyan nem segítek, de legalább jól megterhelem én önmagam.

Az új választásom:

Megőrzöm önmagamat.

Átérzem a másik ember helyzetét, megértem, elfogadom, de nem azonosulok vele. Megtartom semleges erő-teremet és a saját frekvenciámat… mert tudom, hogy azzal segítek másoknak a legtöbbet, ha jól vagyok, erős vagyok… és teszem a dolgomat.

Együttérzés = Tudom, hogy min megy keresztül, mert átéltem, mert keresztül mentem rajta. Tudom, hogy ez milyen érzés, hogy ő épp hogyan érzi magát. Viszont én már itt vagyok a tapasztalásaimmal önmagamban hordozva azok minden tudatosult eszköz-kincsét. És az vagyok, aki már meg tudja őrizni magát, frekvenciáját, tisztán és erővel áramló jelenlétét, hogy segítő semleges szeretet-teret tarthasson a másiknak ahhoz, hogy ő is meg tudja lépni ezt a lépést. Magában… önmagával… önmagának.

Mert bízom benne, hogy neki is menni fog…

… s nem akarom megoldani helyette.