“Akinek nem inge, ne vegye magára.”
Hangzik bennem.
Ismétlődik bennem a mantra újra és újra…
… s rávilágít bennem valami merőben újra.
Nem veszem magamra… nem veszem a testemre… nem veszem fel a vállaimra, a hátamra… s nem cipelem azt, mintha az enyém volna. Mert, ami az enyém az az enyém… s ami a másé… azt ő neki kell vinnie.
Átvenni = Befogadni, azonosulni, bele helyezkedni, átvállalni
Az együttérzés (empátia) ego módra, annak félreértelmezett verziója.
Hogyan tudok erre rálátni?
A testi érzetek is megmutatják… Kezdem magam úgy érezni, mint akinek az ingét magamra vettem… Elnehezülök, érzem az átvállalt energiák sűrű terét… S tudatosítom… hogy egyre kevésbé érzem magamat, az én terét.
A valódi, tiszta – minden ego programtól, szükséglettől, tört mintától mentes – együttérzés nem egyenlő az azonosulással. És nem egyenlő azzal sem, hogy átveszem a teher felét. Hisz ez esetben azt választom, hogy én is megtelek azzal az alacsony rezgésszintű energiával, amiben az az ember van, akinek segíteni szeretnék. S ezzel rajta ugyan nem segítek, de legalább jól megterhelem én önmagam.
Az új választásom:
Megőrzöm önmagamat.
Átérzem a másik ember helyzetét, megértem, elfogadom, de nem azonosulok vele. Megtartom semleges erő-teremet és a saját frekvenciámat… mert tudom, hogy azzal segítek másoknak a legtöbbet, ha jól vagyok, erős vagyok… és teszem a dolgomat.
Együttérzés = Tudom, hogy min megy keresztül, mert átéltem, mert keresztül mentem rajta. Tudom, hogy ez milyen érzés, hogy ő épp hogyan érzi magát. Viszont én már itt vagyok a tapasztalásaimmal önmagamban hordozva azok minden tudatosult eszköz-kincsét. És az vagyok, aki már meg tudja őrizni magát, frekvenciáját, tisztán és erővel áramló jelenlétét, hogy segítő semleges szeretet-teret tarthasson a másiknak ahhoz, hogy ő is meg tudja lépni ezt a lépést. Magában… önmagával… önmagának.
Mert bízom benne, hogy neki is menni fog…
… s nem akarom megoldani helyette.
Design by Nimbus.