A felébredés korszakának hajnala…

… ez történik.

Velem, az emberiséggel, a Földdel….

Ébredünk, újra, magunkra. Érzem a kollektív tereket… ahogyan a Föld kollektív Tudata ugyanolyan átváltozáson megy át, mint az én fejemben az elmém… ahogyan Én mint Tudat nap mint nap tréningezem az elmémet, hogy lásson tovább önmagánál, hogy képes legyen elfogadni mindazt, ami az ő értelmező képességén túl van… úgy zajlik a felébredés folyamata az emberiség kollektív-tudat-terekben.

… és mozog a Föld… s vele együtt mozog a teljes tere. Áramlik, hullámzik… alig elhagyva a szinusz-görbe utolsó mélypontját (ezerötszáz földi éve). A közel 26.000 (25.920) éves Nap-ciklust, amelyben a Naprendszer végig járja mind a 12 csillagjegyet, hívhatjuk Nap-évnek is. Ezen időszak alatt naprendszerünk kb. 2.160 évet tölt mindegyik csillagjegy terében. Ezek az asztrológiai körök egy-egy Nap-hónapot jelentenek a Nap-évben. A Föld bolygó, s rajta – vele együtt mi emberek is -, ennek a Nap-évnek a legsötétebb, leghidegebb pontját éltük meg jelenlegi időszámítási rendszerünk nyelvén szólva I.sz. 500 körüli időszakban. Ha egyszerűen átkonvertáljuk a Nap-év ciklusát a földi ciklus szintjére, akkor ez a pont az év december 21-i állapot minőségével azonos. Az a pont az évkör folyamán, ahol a legsötétebb, legmélyebb és leghidegebb minden. Az a pont, ahol az évkör folyamán a legmélyebb frekvencián rezeg a földi tér természete. A Föld, s vele együtt mi is, kb. 2.400 évet töltöttünk abban az időszakban, mely a Nap-évet szemlélve, a tél időszakának minősége. I.sz. 1700 körül érte el a Nap-év az új tavasz kezdetét, s ekkor – kicsi több, mint háromszáz éve – megindult a téli álomból való földi újra ébredés.

 

 

Kicsit olyan ez a mostani létállapotunk, mint, amikor reggel felkelünk, s még félálomban vagyunk. Elkezdjük érezni kezünket, lábunkat, már érezzük, tudjuk magunkat… első mozdulatunkkal megdörzsöljük szemünket, hogy azok a világra, az új nap világára megnyílhassanak.

Olyan ez, mint, amikor a hosszú téli álom után februárban a medve kijön barlangjából, hogy megnézze, megérkezett-e már a tavasz. Látja, hogy még hideg van, s talán a hó is fehér bundába takarja még a földet, de már érzi a napsütés erejét az arcán, ahogy fejét a fény felé fordítja. Látja, hogy a Nap ereje már olvasztja a jégcsapokat.

Ezt éljük most. Ébredésünkkel tisztul a tudatunk. Tisztulunk… mert a Föld a tudatát tisztítja, ahogyan én az enyémet… Ebben a kollektív folyamatban veszünk részt emberiségként, itt a Föld terében, s ebben az ébredésben veszek részt én is, itt élőként, emberi lényként önmagamban. Az agyamban, az elmémben, a testemben, a lelkemben, az életemben… Az én elmémben élő egom számára is elérkezett a tél vége. Látja már, hogy a kemény időszaknak vége. Lazulhat, engedhet, tágulhat, pihenhet.

Mondhatnám csupán annyi történik, hogy egyre több mindenre emlékszem abból, ami vagyok. Ami eredendő teljességemben vagyok. Egyre több információra emlékezem abból, amit lélek-teremben hordozok… Tágul a világom… tágul a horizont.

 

Magunkra ébredünk

A Föld terének frekvencia emelkedése maga a változás. Az a változás, amelyre emberként, egyénként belső érzetvilágunk által meghívást kaptunk mi magunk is. Kezdetekben legtöbbünk annyit érez, hogy valami nincs rendben. Hogy változtatni kell… hogy halomra ébrednek fel bennünk a ‘miért’ típusú kérdések. Miért kell ezt, miért nem lehet azt?… Legtöbbünkben végtelen erővel lüktet az az érzés, melyet a Szabadság iránti vágynak nevezhetünk. Sokan élünk gyerek korunk óta azzal a belső érzéssel, mely az Igazi, a Valódi után vágyik. Sokunkban ébred belső világunkban hordozott világképünk, egy olyan létezés, egy olyan élet víziója, mely merőben más, mint amit magunk körül látunk. Sokunk él meg akár gyerek kora óta olyan élményeket, melyek előző életek tereiről mesélnek… ahol a világ, s benne az élet könnyedebb, melegebb, áramló és örömteli ‘volt’.

 

Magunkhoz térünk

Ilyen, és ehhez hasonló jelek által segít bennünket lelkünk, hogy magunkra ébredjünk. S miután megébredtünk, a dolgunk nem más… minthogy magunkhoz térjünk. Megdörzsölve szemeinket, újra kinyissuk őket, nagyot nyújtózva megmozgassuk testrészeinket.

Ébredésünk után megkezdődik annak számba vétele, feltérképezése, hogy hogyan is vagyunk. Milyen állapotban vagyunk. Mi történt velünk, míg ‘aludtunk’, s annak milyen maradandó hatásaival kell szembe néznünk.

  • Feltérképezzük a földi tél idején bennünket irányító ego-nk, a túlélő rendszerünk működését, majd segítünk neki csillapodni, lazítani, megmutatva neki azt a világot, melyben ez életben élünk, s ahol már sokunknak nem kell tartania az örökös támadásoktól, így nincs szükség a létfenntartó, önvédelmi rendszerek folyamatos intenzív működtetésére.
  • Amint az ego megnyugszik, elkezdhetünk dolgozni az elme terében futó hitrendszerek, szokás-rendszerek, érték-rendszerek tanulmányozásán és hangolásán.
  • Ezzel párhuzamosan tisztítjuk a fizikai testet, sejt és szerv szinten, valamint a szervezet egységének szintjén is. Ez az a rész, mely a legtöbb életmódbeli változást igényli. Elhagyni az egészségünket károsító vegyszereket, ‘gyógyszereket’, elengedni a rezgésünk emelkedését gátló élelmiszereket, a tudatunk tágulását korlátozó, azt kalitkába záró információs eszközöket, forrásokat… s ezek helyett választani olyan életmódot, mely nem a rombolásunkra, gyengítésünkre, elnehezítésünkre hivatott, hanem épp ellenkezőleg. Természetes környezet, tiszta élelem és víz, természetes erőforrások, gyógy-szerek, tiszta környezet, és olyan információs források, melyek arra motiválnak, hogy megtaláljuk az erőt önmagunkban. Ahogy emelkedik létezésünk frekvenciája úgy kívánjuk egyre jobban a természetes, a természet eredendő, tiszta frekvenciáján rezgő dolgokat magunk köré… s ezzel velejár az is, hogy érzékelésünk képességének fejlődésével, egyre inkább kívánjuk kerülni mindazt, ami káros hatással van ránk.
  • A megtisztulás egy fázisában elkezdhetünk dolgozni az energetikai terek, a sejt közötti terek, valamint az érzelmi mező megtisztításán.
  • Az energetikai tér tisztulásával pedig lehetővé válik, hogy érzékelési képességünk, érzékenységünk – tehát a kapcsolódni tudás képességünk – megnyíljon, erősödjön, s így lehetővé válik, hogy a lelkünkkel való kapcsolódásunk újra aktiválódjon. 
  • A kapcsolat újra felvétele után pedig nekiláthatunk lelkünk terének gyógyításához. A morfogenetikus mezőnk megtisztításához, felkönnyítéséhez, a vaskori történések terheinek,  elengedéséhez, sebeinek gyógyításához, lerakódásainak, hordalékának kipucolásához.

… s így térünk meg magunkhoz… vissza önMAGunkhoz… ahhoz, akik minden porrétegtől megtisztulva, minden elkoszolódástól, elhangolódástól megszabadulva vagyunk…. teljes önmagunk.

 

A ritmus, a tempó, a sor-rend

A folyamatot megjárva számos tapasztalással lettem gazdagabb. Megtapasztaltam azt a módját, mely nehéz, fáradtságos, és számos ‘felesleges’ kört tartalmaz. A ‘felesleges’ körök terében tanultam meg azt, hogy hogyan segíthetek másoknak abban, hogy ezen körök nélkül, a lehető legkönnyedebben és hatékony munkával tegyék meg saját útjukat önmaguk felszabadítása felé.

Az egyik legfontosabb üzenetem az ébredők felé az, hogy milyen fontos a belső tisztítás, majd az összerendezés, és önmagunk újra töltése… mielőtt újra megnyitjuk magunkat… mielőtt megnyílunk a körülöttünk lévő világ felé újra…

Számos az út… mely mind Egy-felé vezet.

És számos út motivál bennünket ébredőket a megnyílásra, a szívcsakra, méhcsakra megnyitására. Az éberségre, önszeretetre, önbecsülésre alapuló folyamatban, valódi belső struktúrát teremtünk először. Megtisztítjuk belső tereinket az elmúlt korok által ránk hagyományozott hit- és érték-rendszerektől, energetikai mechanizmusoktól, majd eredendő belső öMAGunk teréből újra töltjük a létezésünk terét… s ezután jöhet az újra megnyílás…

 

Gyökerek nélkül nem lehet repülni!

(Bert Hellinger)

Talán a legfontosabb üzenetem, a sok fontos között az, hogy a folyamatot a gyökércsakra helyreállításával, újra aktiválásával, a föld energiákkal, a FöldAnyával való kapcsolódás újra élesztésével, s ezáltal saját gyökereink erősítésével érdemes kezdeni… Hisz csak stabil alapra lehet erős várat építeni…

 

Korán ébredők dolga

Az időszak, amiben most élünk energetikailag arról szól, hogy megengedjük magunknak a ‘téli-mintázatok leolvadását’, hogy lelkünk ismét felengedjen, feloldódjon, hogy mire megérkezik a Nap-év új tavasza… újra virágba boruljon.

Ez a kép gyönyörű, s amikor ilyen tág perspektívából szemléljük a folyamatot, jön, hogy már érezzem is a tavaszi, virágba borult fák illatát. Ám mielőtt még ennyire előre szaladnánk, fontos nagyító alá vennünk azt, ami feladatunk az itt és most jelen pillanatában. Emberként fontos látnunk, hogy az elménk, a testünk és az ego-rendszerünk a vaskori mintázatoknak megfelelően, nehéz, kemény, megkövült formában működik. Azon kódok és programok szerint, melyek meghaladására hív minket az ébredéssel történő változás. Lelkünk hívására azon dolgozunk, hogy elérkezzen hozzánk az az új minta-rendszer, mely a tavaszi könnyedséggel áramlik. Az eredendő, teljes, valós önmagunk felé vezető önismereti úton elérkezik az a pont, amit úgy is hívhatunk, hogy ‘végidők’. Ebben a térben egy régi és egy új valóság áll szemben egymással… A tapasztalás és a szokás erejéből táplálkozva erősen tartja magát minden olyan hitrendszer bennünk, mely azt a világot támogatja, melyben az elmúlt háromezer évet töltöttük. Ez a világ sötétségről, bezártságról, elkülönülésről, magányról, hidegről, küzdésről, harcról, túlélésről, szenvedésről és fájdalomról szól. S ezek a hitrendszerek fel is sorakoztatják a tengernyi adatot, melyet lélek-terünkben hordozunk, s melyek mind ugyanerről szólnak, kiegészítve az ez által szerzett sebeink, sérüléseink, következmény mintázataival. Nagyon fontos, hogy a lélek terek megnyitása előtt megtörténjen az elme, a test, és az érzelmi terek nagymértékű tisztítása. Ha nem így teszünk, akkor igen sok esetben a lélek-térben talált meggyötörtséget, megkínzottságot, sérüléseket, szenvedés és fájdalom tengert, a régi rendszer felhasználja önmaga igazolására, s ezáltal a rendszer fenntartására. A lélek-kapcsolódásból nyert energiát, erőt felhasználva az elmében futó minta-rendszer felerősödik. Ilyen esetekben láthatunk belső erőtől lüktető embereket hosszú évekre az önsajnálat fogságában leledzeni. Hisz a régi rendszer szerint gondolkodva elhiszik, hogy gyengék, erőtlenek, kiszolgáltatottak és tehetetlenek. A szenvedésről, bántottságról szóló régi rendszer a lélek-tér által nyert energiát arra fordítja, hogy fenntartsa azt az életet, azt a világot, melyben a támadások, a bántások folyamatosan jelen vannak… S a szinkronicitás törvényei szerint ehhez az ‘egy valóságához’ vonzza be a megfelelő szereplőket, s ‘kész akarva keresi’ a hitrendszert tápláló eseményeket. A változás folyamata sokszor kívánja meg tőlünk, hogy olyan dolgokat engedjünk el, melyekről évezredekig azt hittük, hogy a miénk… hogy mi vagyunk. Az elengedés folyamata pedig nehéz feladat az ego számára. Ahhoz, hogy a bennünk zajló változás könnyedén haladjon, fontos, az ego rendszerünket először magunk mellé állítani, társunkká tenni és a félelem generálta program-rendszereit megtisztítani, áthangolni.

Amikor elkezdünk tudatosan jelen lenni a felébredés folyamatában, megérkezik hozzánk egy új világ mintázata. Elkezdünk emlékezni arra, hogy nem mindig volt ám tél, s előtte sok tavaszt és nyarat is megéltünk. Ahogyan a téli-lét mintarendszere elkezd olvadozni bennünk, elkezdenek megéledni, újra aktiválódni olyan én-részek, emlékek, lélek-tapasztalati mezők, melyek már tisztán mesélnek arról, hogy milyen is volt a sok emberöltőn át tartó kollektív tél előtt. A jelenlegi elménk terébe kondicionált hit és tudat-rendszerek, programok mellé bekerülnek az aktiválódott, áthangolt új mintázatok is… mely folyamatban hónapról hónapra, évről évre szépen lassan megváltozik a régi és az új aránya. A folyamatban van, hogy egyszerre éljük a régi és a új mintázatokat, s ez a kettősség kissé skizofrén érzetű. Ezekben az állapotokban fontos, hogy legyen velünk kísérő, egy támogató jelenlét, aki a nehezebb szakaszokban fogja a kezünk, bátorít, és emlékeztet arra, hogy mit és miért is teszünk… s segít nekünk abban, hogy kiálljunk az új választásunk mellett, megerősítsük az irányt, ami felé haladunk.

A régi ego-valóság talán küzdeni fog a fennmaradásért, a szükségleteiért, mely a szűkösség és az elszeparáltság érzetéből fakad, és a ragaszkodásaiért melyek a megszokás erő táplál… mi pedig tesszük, amire lelkünk inspirál, s engedjük a változást az energetikai tereinkben. Hisz tudjuk, hogy a változás vagyunk maga…

 

Mindenképp történik

A mai világ számára az egyik legfontosabb üzenetem az, hogy ez a folyamat, ez a változás nem harc… Nem harc és nem küzdelem. Nem valami ellen történik, nem valami legyőzésére. Ez a folyamat csak egy történet… és leginkább egy történet része.

A Földön így is úgy is újra tavasz lesz… ez nem harc és nem küzdelem.

Mert a Föld terének története történik…. velünk és általunk… Hamarosan kilépünk a tél hideg, nehéz és sötét állapotából, s ezért itt az idő ráhangolódni valami másra. Itt az idő elengedni hitrendszereket, érték-rendszereket, és a téli létezés tudatállapotának minden mintázatát. Az emberi tudatot átszövő elszeparáltság és félelem érzeteket, a szűkség és hiány tudatát, valamint a ‘minden nehéz’, az ‘élet nehéz’, és a küzdés érzetvilágát… s itt az ideje megengedni az áthangolódást arra, amit úgy is hívunk egy újkor tavasza, mely ugyan még nem érkezett el, de az ígéretének szele, a Nap melege már megérintette arcunkat.

Korán ébredők… nos, mi csak tesszük a dolgunkat a történetben. Dolgozunk önmagunkon, önmagunkért, s amikor készen állunk segítünk a pár pillanattal később ébredőknek. Megtanuljuk, hogy hogyan éljünk együtt a még alvó társainkkal… s hogyan illesszük be kitágult, magas frekvencián rezgő létezésünket a minket körülvevő világ terébe. Megtanuljuk tudatosan szabályozni létünk tágultsági állapotait, s emlékezvén a bennünk élő tudásra, újra tanuljuk tudatosan sűríteni és tágítani, nyitni és zárni a tereinket. 

 

Lélek – Korszak – Váltás

Lélek-korszak váltás, mint ennek az életemnek a célja…

Sokan jöttünk ebbe az életünkbe – ‘hosszan tartó’ felkészülést követően -, azzal a céllal, hogy megtegyünk mindent a tudatosság-terünk frekvenciáinak emelkedéséért… s így ez életünk során lehetőségünk nyílik arra, hogy eloldozódjunk a Föld energetikai terétől, s megnyissuk magunknak azt a kaput, mely végleg Haza visz. Vannak, akik a tovább maradást választják, s vannak, akik a Haza térést. Bárhogy is döntünk, mindkét esetben igaz az Univerzális törvény: az Egység egyenlő a Teljességgel. Az Egység frekvenciáján akkor tudunk rezegni, ha megéljük Lényünk Teljességét. Választásunk beteljesülése – akár folytatjuk küldetésünket ebben a térben, akár a Haza térést választjuk -, csak és kizárólag az emberi sorsunk kiteljesedésével érhető el. Ehhez viszont meg kell élnünk az emberi részünket is. Nem menekülhetünk a spirituális terek kiterjedtségébe, s nem hanyagolhatjuk tovább emberi létünket, az emberi részünk jól-létét, kiteljesülését… szerves részünkként.

Akár maradunk tovább, akár a Haza térést választjuk, dolgoznunk kell magunkon, a megtisztulásunkon, s azon, hogy újra tudjunk kapcsolódni teljes terünkkel. Munkánk során elengedjük mindazt, ami a ‘nehéz idők’ alatt ránk rakódott, s nyitunk egy új korszakot, melyben újra fénylő önmagunkként vagyunk jelen, teljességünkből fakadó Egy-ségünkben.

Én, és sokan mások is – úgy döntöttünk, hogy feloldjuk lényünk terében az egész vaskori minta-rendszert egyszerre, s kivesszük magunkat a töredezettség állapotából. Mindez lehetséges!

 

Itt vagyok, segítek

Saját létezésem gyógyításával gyógyítom a Föld terét, s vele együtt az emberiség kollektív tereit. Energia Munkásként létezésemmel segítem a földi tér ébredését.

A földi tél sok ezer évig tartó időszakában jégkockákká fagyott, elválasztottságukban megkövesedett lélek-terek, az újra kisütő nap melegében feloldódnak, s újra beleoldódnak az Egység óceánjának vizébe.

A Föld-kollektív ébredés folyamatában erre a tudat-szintre tisztulunk… újra. A Föld tere, vele lélek-tereink, s benne a mi személyes emberi terünk. Krisztusi tisztaság, ahogyan sokan nevezik… Ez az utunk.

… sokan vagyunk… frekvencia váltók… sokan vagyunk, akik már tudják is…

 

Itt vagyok, járom a saját utam. A saját megtisztulásom, frekvencia emelkedésem, tudat-tágulásom útját…

… saját töredezettség-menetesítő folyamatom útját, melynek nagy részét egyedül, majd másod magammal, legtöbbször minden segítség és támogatás nélkül, sötétben tapogatózva tettem meg. Elérve és megérve arra, hogy kapcsolódni tudjak hozzám hasonlókkal… s azóta együtt haladunk. Megérve arra, hogy tapasztalásaimat, meglelt eszközeimet megosszam azokkal, akik erre megkérnek.

 

Felajánlom jelenlétemet… tanúságomat neked… hogy ne egyedül kelljen az úton járjál… hogy neked már sokkal gyorsabban és könnyedebben menjen. Tapasztalataimmal segíteni tudlak, hogy sokkal kisebb amplitúdóval, kisebb hullámvölgyekkel, akár törés nélkül tudjál fejlődni az önmagadhoz visszatalálás útján. Mert ez is lehetséges… Támogató, irányt mutató, eszközökkel felruházó kísérő jelenlétem tud segíteni téged ebben….

… hogy neked már könnyebb legyen.

 

Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

(Mahatma Gandhi)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük