Tegnap hallottam egy csodálatos történetet egy ma élő kislányról, aki születése óta kicsit más volt mint a körülötte lévő emberek. Apró gyerekkora óta szívének hívására egyik s másik lábára más-más zoknit vett fel naponta, melyet ő választott ki magának. Szerette, hogy az egyik lábán egy cica a másikon egy pillangó kísérje őt aznap. Vagy épp egyik lába kék, a másik sárga hangulatban volt, s ennek megfelelően választott magának zoknit. Amikor elkezdett óvódába járni, egy hét múlva az egyik délután azzal ért haza, hogy segítsenek neki megtanulni hogyan kell zoknit párosítani… mert hogy rajta kívül mindenki más ugyanazt a zoknit viseli mindkét lábán. Az édesapja, akinek ezt elmondta, mögé látott a történetnek és miközben együtt párosították a kislány zoknijait, annyit mondott neki: “Nem szeretném befolyásolni a döntésedet, ám szeretném, hogy ma este gondold át ezt a dolgot még egyszer.”
Másnap reggel az apa örömmel konstatálta, hogy gyönyörű kislányának lábán – csak úgy mint addig – kétféle zokni van. És ugyanazzal a felszabadult mosollyal, örömmel indult az óvódába. Neki már ekor sikerült megtartani magát önMAGának.
40 évvel ezelőtt én egy másik generációban születtem. Abban a generációban, akik még megengedték, hogy az elvárások, a szokás-rendszerek megtörjék belső énjüket. Így hát, én is hamar beálltam a sorba s a megfelelési kényszer lett életem alakításának forrása.
Nekem, és sokunknak… hosszú évek munkája fekszik abban, hogy mindazt levetkőzve, ami nem vagyok… újra az a SZABAD önMAGam legyek, aki akár azt is meg tudja engedni magának, hogy egyáltalán ne vegyen magára zoknit, ha úgy szeretné…
Hajrá, Mintaváltó Generációk!
Kitartás!
A belső változás lehetséges…
… s a mi gyermekeink már egy új frekvencián, új minta renddel jöhetnek világra…
Design by Nimbus.