Amikor a Tudás vezet

by , on
máj 14, 2019

Amikor lélek ébredésünk folyamatában megérkezünk abba az állapotban… melyet talán a az ‘én-aktiválás’ szakaszának nevezhetünk legegyszerűbben…

… megindulnak bennünk az emlékezés hullámai.

Ahogy a bennünk élő lélek elkezd felszabadulni… elkezd emlékezni, vele együtt az összes részünk elkezd ‘tanul’-ni, visszatanulni dolgokat. A sejt memóriában aktiválódik, ébred meg újra a tudás, nyílnak meg az emberi bölcsesség kapui.

  • Ahogy a lélek morfogenetikus mezőnkben hordozunk mindent, amit lélekként valaha hallottunk, láttunk, megéltünk…
  • Pontosan ugyanúgy hordozunk DNS szerkezetünkben minden információt, melyet a Földön valaha ember hallott, látott, megélt…

Mindez csendben szunnyadva bennünk van, hordozzuk, tartalmazzuk.

 

Amint megérkezünk a tudatos ön-munka állapotába, megkezdhetjük a sejt memória tudatos ébresztését. Tudva azt, hogy a sejtjeinkben ott lapuló, inaktivitásban vegetáló minden információ kincset ér, felismerjük azt, hogy ha ezeket a kódokat, programokat, tudásokat felébresztjük magunkban, akkor nem mást teszünk, mint a legősibb gyökereinkből nyerünk erőt. Hisz minden valaha megélt történetünk bennünk él a sejtjeinkben, a DNS mintázatunkban, az epigenetikus tereinkben… s ezek határozzák meg lényünket, az életünket. Az őseink életéből általunk hordozott esemény-, tudás-, élmény-kódokat meghatározott gyakorlatokkal egyszerűen aktiválni tudjuk magunkban, életté tehetjük a mindennapok gyakorlatában s tovább adhatjuk gyermekeinknek. 

Ismétlés a tudás anyja!

Ahogy csodálatos magyar nyelvünk mutatja az újra aktiválás módszerét. Ahogyan a gyerekek 6 évesen az iskolában füzeteket írnak tele hullám vonalakkal, körökkel, majd betűkkel – aktiválva a bennük szunnyadó írás képességet -, pontosan ugyanúgy tudunk bármely bennünk jelenlévő ismeret anyagot, képességet újra aktiválni magunkban.

Gyakorlat teszi a mestert!

Ehhez nem másra van szükség, mint gyakorlásra. Ismétlésre. Pontosan ugyanúgy, ahogyan anyanyelvünket tanuljuk életünk elején… amikor egy nap akár ezerszer is elismételjük azt, hogy alma… mire megtanuljuk a kép és a hangzás között a kapcsolatot, s a hangképző szerveink fizikai szinten gyakorlottá válnak a szó megalkotásában… Egyszerűen újra aktiválódik az az idegpálya, mely erre az összefüggésre irányul szervezetünk rendszerében.

“Egy szorgalmas tanulónak nincs szüksége tanárra.”

(Konfuciusz)

… azért nincs, mert az a lélek, az az ember, aki a mestertől látott dolgokat szorgalmasan gyakorolja… önmaga tanárává lesz egy idő múlva. Ahogy a sejt memóriájában tárolt tudás a gyakorlás hatására megébred… onnantól kezdve maga a Tudás vezeti őt a folyamatban.

Valódi gyakorlat. Valódi élet. Amikor a spiritualitás nem egy fejben tárolt szellemi képződmény, hanem egyszerű Dharma. Amikor a lélek tudása párosul az emberi bölcsesség-tárunk tartalmával… és valódi élet lesz belőle… Ez a gyakorlati megvalósítása a megvilágosodásnak. 

Mert nem a megvilágosodást elérni a nehéz. Hanem az, hogy amit megtapasztalunk lelkik-szellemi terekben, azt át tudjuk hozni ide, le tudjuk hozni a mindennapi életünkbe. Be tudjuk hozni ebbe a világba, ahol most emberként élünk… s életté tudjuk tenni azt önmagunk számára.

Ha gyakoroljuk a csendet, megtaláljuk magunkban Istent. Megtaláljuk eredendő ÖnMAGunkat, Isten részecskéjét, amit szívünkben hordozunk. Abban a világban, ahol ma élünk minden ember erre vágyik. Megtalálni ős-eredendő-természetét újra. Felébredni a Vaskor álmából, mely kirekesztettségről, elválasztottságról, megtörtségről szól… és újra találkozni a Fénnyel, mely ott ragyog minden élőlény szívében. 

Mikor önmagunkat keressük, befelé induljunk. Addig haladjunk befelé, belső világaink felé, míg megszűnik a vakság… mely eltakarja az Igazságot…. s meglátjuk azt, ami mindig is ott volt. 

A mozgás meditációk, sejt, memória ébresztő gyakorlatok hatására megébred bennünk, eredendő énünk, s egyre nagyobb teret kíván magának… mígnem meditációvá válik az életünk. A meditatív élet pedig nem más mint – ahogyan szerelmetes magyar nyelvünk mondja – Szer-rel élni, Szer-etetben élni, SzerElemben élni… elsősorban önMAGunkkal.

A SzerElem Élet pedig nem más, mint a megvilágosodás maga:

  • A virágok ezernyi színe tavasszal
  • Az aranyló napsütés nyáron
  • A gyümölcsök végtelen bősége ősszel
  • Az egyszerűségében teljes és mély tér télen
  • Az első zöld rügy tavasszal

Valóban nyilvánvaló.

Az ilyen dolgok… látni azokat teljes valójukban… a megvilágosodás maga. 

… amikor látjuk a vízcseppeket a felhőben, az esőben, a párában, a folyóban az óceánban.

Amikor megtaláljuk Istent a vízcseppekben… megértjük az óceánt.

 

  1. A spirituális úton járni nem mást jelent, mint megismerni önmagunkat. Kiterjeszteni önmagunk ismeretét minden lét-síkunkra, megszabadulni mindattól, ami nem vagyunk, s teret adni annak, ami vagyunk.
  2. Megvilágosodni azt jelenti… megtaláltuk önmagunkat és eredendő, tiszta, erővel teljes, Isteni önMAGunkként élünk. 
  3. ÖnMAGunkként élni pedig azt jelenti, hogy felszabadítottuk saját testünket, személyiségünket, lelkünket és szellemünket, s a közöttük lévő kapcsolat SzerElem alapú.