Legyen áldott a tested.

Legyen áldott emberi létezésed szentélye.

Hozza el az idő számodra az érzetet arról,

hogy a benned élő léleknek ez a test

megkérdőjelezhetetlenül, megingathatatlanul

a leghűségesebb, legkitartóbb, legodaadóbb társa.

A szent szövetség, mely köztetek megformálódott,

ahogyan a lélek a testet választotta, s a test a lelket…

Megkezdődött ez életedre való születéseddel,

s tart mindaddig, amíg e világon vagy.

Tekints emberi lényedre, mint legcsodálatosabb partneredre

megmerítkezve lelked hallhatatlan békéjében,

s hozza el számodra az idő az érzetét annak,

hogy tested szentélyének nagyrabecsülésével,

emberi lényeddel szerelmetes összefonódásoddal

elérkezik az életedbe minden

Minden, amit csak akarsz…

 

Amikor felismered, hogy emberi érzékeid

nem mások mint szárnyak…

Szent kapuk, melyek kitárnak számodra más világokat.

Amikor megérzed, hogy az egység, a szent szövetség az,

ami megalkotja e szent terek felé vezető kapukat…

Megérted azt is, hogy a szentség és a földi gyönyörűség egy és ugyanaz.

Lásd a gyönyörűt, a földi szépséget.

Ízlelj, szagolj, hallgasd a csodát…

Engedd az érintést megnyitni a szíved,

engedd, hogy emberi érzékeid Hazáig vigyenek.

Mert amikor a lélek és az ember egymásra talál,

megadja magát a szent szövetségnek,

kitárulnak a Mennyek kapui,

s test és lélek egy-másban

békére talál.