Ilyenkor az én természetem is visszahúzódik, behúzódik mélyen önmagamba. Belső tanítóimmal, gyógyító önmagammal töltöm pihenős, regeneráló napjaimat. Energia takarékos üzemmódban élek. E szakrális csendben megélt időszak felkészülés az új évre. A megpihenés, az átalakulás utolsó fázisa. Az új kezdet ebben az időszakban érik meg, az évkörnek ezen szakaszával, belső rezgéseivel, mély frekvenciáival együtt rezdülve. Évről-évre egyre jobban tudom megengedni magamnak a ‘barlangot’, a csendet és a befelé húzódást… a megpihenést, a rápihenést. Már tudom és érzem, hogy ez ugyan annyira része a teremtő folyamataimnak mint az, amikor a tavaszi áradásokkal, rügyfakadással bennem is megéled a vágy a tevékenykedésre, cselekvésre.

Azt is megtanultam, ha a téli hónapokat azzal töltöm, amit belső természetem kér tőlem… akkor nem kell megbetegítsem magam, hogy ezt a belső barlang-élményt ‘megszerezze’ a testem a lelkemnek. Azt is megtanultam, hogy pontosan úgy, ahogyan az éjszakai alvás minősége meghatározza a következő napomat, úgy alapozza meg a januári pihenés az egész új évem minőségét. Kezdve azzal, hogy az úgy nevezett tavaszi fáradtság is csak akkor érkezik el… ha az ember nem pihenéssel tölti az év kerekén azt az időszakot… ami kifejezetten erre teremtetett. Megpihenni, feltöltődni, regenerálódni, felkészülni… hogy a természettel együtt tavasszal újra ébredvén, mi is feltöltődve indulhassunk neki az új évnek. 

Az önazonos élet megmutatta nekem, hogy ez is az önelfogadás és önszeretet része.

Mert megengedem magamnak. Megengedem, hogy belső természetem hangjára éljem az életemet.

Már értem, s élem… a tudást:

Először önmagad szeresd s önmagaddal tudj békében, elfogadással, megbecsüléssel együtt lenni, akkor mások is úgy szeretnek majd téged, ahogy vágyod és ahogy megérdemled. Az én-szeretet minden jónak forrása.

 

Január hava az év kerekén a levegő elemmel való kapcsolódásunkról szól. Könnyed, szállós, szétszóródott, kitágult energetikájú időszak, mely arra hivatott, arra hív minket, hogy ezen intuitív állapotban magunkkal, belső világainkkal foglalkozzunk. A decemberi elengedések, újra gondolások időszakában megtalált lehetőségek, potenciálok összegyűjtésének, esszencia készítésének időszaka az új évünkre vonatkozóan. Ezen időszakban azzal foglalkozunk, hogy minden, ami lehetséges, elérhető számunkra az intuitív csatornáinkon keresztül megérkezhessen hozzánk. Terjedünk, tágulunk, és begyűjtünk. Mert ezekkel a képekkel fogunk tudni lépni februártól, az anyagi síkon, az emberi életünk terében, a fizikai életben megvalósítható módon. Gyűjtögetünk, rendszerezünk, összerendezünk, hogy az új kezdet havával, február elérkeztével meg tudjuk ezeket szülni, a világra tudjuk mindazt hozni, ami összeállt, megérett bennünk a megvalósításra. 

 

 

Az érzelmek fizikai szemünkkel nem láthatóak, nem tudjuk őket hallani vagy megfogni. Ezért hajlamosak vagyunk elfelejtkezni jelentőségükről, és csak akkor szembesülünk erejükkel, ha éppen egy negatív érzelmet élünk meg, vagy egy pozitív érzelem hiányát. Ebből érezhetjük, hogy sokkal több van bennük, mint az gondolnánk.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése elsődleges terepe a lélek fejlődés folyamatának. Erre hív bennünket január hava. Hív bennünket belső barlangunkba…
… megmerítkezni, elmerülni belső világaink, érzelmeink tárházában.
A lélek ébredés, önMAGunkhoz való megtérés az egyensúlyról és a rendről szól. Sokan hiszik, hogy ez az egyensúly az érzelmeink, vágyaink korlátozásával érhető el. Ez igaz lehet, amíg életünket a felszínen éljük csupán, ott ahol a gondolatok meghatározzák világunkat. Ezt az állapotot meghaladva viszont megláthatjuk, hogy érzelmi egyensúlyunk elérése érdekében nem lemondanunk, nem visszafojtanunk kell érzelmeinket, hanem tudatosan megélni azokat, azok hullámzását, erejét, megérintő jelenlétét. A tudatos ön-vezérlés, életünk középpontjában állva lehetőséget ad erre. Ehhez szükséges a mély téli hónapok terében megmerítkezni, elmerülni, megérintődni legmélyebb érzelmeink vizeiben… Mert mélységeinkben ott várnak ránk egy magasabb minőségben megélt következő évhez utat nyitó fény-kulcsaink.

 

Január hava erre hív bennünket. Hív bennünket barlangozni, belső világainkat egyre inkább felfedezni, önmagunkban megmerítkezni, érzelmeinkben elmerülni. A belső világok végtelenjébe odaadódni, önmagunkkal eggyé válni. S ebben az eggyé válásban a mikro és makro végtelenségbe tágulni. Engedni, hagyni, áramolni. Engedni, hogy életünk következő ciklusához a lehetőségeink, ötleteink, vágyaink, kéréseink megérkezhessenek hozzánk tudatos tudati szintekre… hogy ezzel megteremtsük az alapját a következő évi teremtéseinknek. Mindeközben a fizikai síkon pihenni, lazulni, terebélyesedni, töltődni… hogy belső természetünk, ember lényünk fizikai szinten rákészülhessen mindarra, ami a tavasszal megáradó vizekkel bennünk is megáradni kíván majd.