Bölcs asszonyok tudják… Tudják, hogy az élet nem más, mint a folyamatos változás. A változás, melyben folyamatosan újjászüljük önmagunkat. Mondhatjuk, hogy állandóan születésben, állandó újjászületésben vagyunk. A kérdés csupán az, hogy a születési folyamat épp melyik szakaszában.
Így teremtjük meg újra és újra önmagunkat.
S így teremtünk életünk folyamatában újabb és újabb világokat.
Ez az élet maga.
Ez a változás.
Ez a fejlődés.
A valódi, minden külső tényezőtől független stabilitás nem más mint a változásban való gyökerezés. Ez azt jelenti, hogy tudatosak vagyunk arra, hogy az élet egy tapasztalati mező, melyben a folyamatos változás az egyetlen dolog, ami állandó. Belső jelenlétünkkel kapcsolódva bátor léptekkel és nyitott szívvel járjuk a változás hullámait önmagunk megtapasztalásának és építésének szándékával.
Életünk teljességének, egész-ségének alapja és mércéje a folyamatosság. Akkor mondjuk azt, hogy az életünk teljes, ha az kerek egész és könnyedén gurul. Ez akkor valósulhat meg, ha megengedjük, hogy a változás folyamatos és törés mentes lehessen, életünk hullámai szabadon áramolhassanak és szívvel-lélekkel éljük meg a pillanatokat. Legyenek ezek a pillanatok a megérkezés örömével telítettek, vagy épp a várakozás idejének véget nem érő pillanatai, vagy épp az elengedés szomorúságától túlcsordulóak, vagy akár egy új ötlet megfoganásának éterikus pillanatai. Ha végig pásztázzuk saját életünket, láthatjuk a folyamatát, a hullámait, a szakaszait… és láthatjuk azokat a tereket, állapotokat is, melyek a különböző szakaszok között mindig megjelennek, hogy átkísérjenek bennünket egyik élet periódusunkból a következőbe.
Eleink tudták, hogy milyen végtelen fontossággal bírnak az átmeneti állapotok életünk teljességének szempontjából. Ezeket soha nem egyedül élték meg. Sőt, a legtöbb ünnep, szertartás, rítus, együttlét eredendő oka és célja is egy-egy ilyen állapot, változás, átlépés megélésének együtt ünneplése volt. Az átmeneti rítusok, az együttlét, a közös ünneplés arról szólt, hogy segítsen nekünk teljes jelenléttel, pozitív érzetvilággal átlépni egy másik élet-szakaszba. Elbúcsúzni valamitől, ami elmúlt, s bizakodva, örömmel nézni az ismeretlen, az új dolgok elébe. Amellett, hogy a rítusok megalapozták és segítő teret tartottak ahhoz, hogy egyik állapotunkból áthangolódjunk egy másik állapotba, kapukat, tudásokat, képességeket nyitottak meg bennünk. Először is azzal, hogy szeretettel és figyelemmel készítettek fel rá minket az idősebbek saját tapasztalataik megosztásával, beszélgetésekkel, ismeretek átadásával. Segítették a felkészülésünket, a hangolódásunkat, majd jelen voltak, velünk voltak a sokszor kihívásokat tartogató élethelyzeteinkben, amiben avatódtunk, amibe megérkeztünk, aminek felfedezését épp megkezdtük. Eleink mindig ott álltak mellettünk, s jelenlétükkel, figyelmükkel és tapasztalati bölcsességükkel segítettek bennünket legyen az egy első vérzés ünnep, melynek terében egy gyermek lányból nővé érik az ember, vagy legyen az az első szeretkezésre való készülés, beavatás, vagy akár egy gyermek szülés és az anyává avatódás…
Mint a legtöbb ősi élet-bölcsesség, élet-ismeret, ezen tudások is a feledés homályába merültek… Az átadó láncok megszakadtak, s már számtalan generáció óta nem örökítjük át egymásra mindazt, ami a legfontosabb volna: Az életünk működésének tudása.
Ezek az élet korszakokat alkotó, elhozó élet-események több szempontból fontosak. Az egyik ilyen titkuk az, hogy a sejt-memóriából természetes tudás kincseket szabadítanak fel, aktiválnak, ébresztenek. Ezért hívjuk őket aktiváló életeseményeknek. Ezen tapasztalások tereiben kapjuk meg emberként azokat a kulcs-ingereket, melyek felszabadítják tudatunkban, sejtjeinkben hordozott tudásunkat. A mai ember első sorban azért nem éli a szakrális tudást, mert hiányoznak az életünkből a belső tudást aktiváló életesemények. Ott lapul mindannyiunkban az ősi női tudás, hordozzuk sejtjeinkben anyáink, ősanyáink bölcsességét, még sem éljük annak töredékét sem hosszú-hosszú generációk óta.
A mai kor embere azért nem éli az Élet Tudását, mert már arra sem emlékszik, hogy valamire emlékeznie kellene. Oly régóta nincs a köztudatban a szakrális élet tudás készlete, hogy a ma élő nő egyszerűen már nem is tudja, hogy valamit tudna kellene. Csak annyit érez, hogy valami hiányzik… s ezt a belső űrt manapság külsőségekkel próbálja megtölteni… a legtöbbször hiába. Sokan viszont egész életünkben érezzük, hogy valami hiányzik. Hogy valaminek itt még lenni kellene, mert az nem létezik, hogy az élet csak ennyi. Hol van itt a lényeg? Hol van itt a tartalom, a mélység, a valódi? Hol van itt az… aminek értelme is van? Vágyjuk a valódit, az igazit, az áthatót, a megérintőt… s a mai világban a gond az, hogy mindezt csak ott nem keressük, ahonnan azt meg tudnánk ébreszteni… Önmagunkban. A sejtjeinkben… ahol őseink hagyatéka, hagyomány-rendszere ott hordozódik mindannyiunk testében.
Hajdanán, amikor az asszonyok még tudták, hogy az első vérzés ünnepe nem más, mint a női élet stabilitásának alap köve…
3 napos sünnep volt minden nővé váló leány ünneplésére… Ünnep. A nővé válás, mint szakrális gyönyörűség… így letéve egy stabil, megbecsülésen, tiszteleten alapuló női életút egyik legfontosabb mérföldkövét, megnyitva az ősi női bölcsesség tárházát, s az élet gyakorlati tudáskincsét.
A tanulás nem más, mint visszatanulás, emlékezés, a tudás ébresztése sejt-memóriából, aktiválása a lélek-morfogenetikus mezőből.
A tudást mindenki hordozza…
… csak aktiválni kell.
Ehhez kellenek a belső tudást aktiváló élet-események. A felkészítés, az ismeret átadás, a valódi ünnep együtt megélése és az áthangolódást segítő valódi együttlét öröme.
Amellett, hogy a női körökön, szertartásokon, csoportos beavató napokon foglalkozunk azzal, hogy mindazt, amit annak idején leányként, nőként ez életben nem éltünk meg, nem kaptunk meg… pótoljuk… itt az idő arra, hogy a szakrális élet szépségeit mi saját magunknak adjuk meg, ébresszük magunkban elfeledett női tudás kincsünket…
… Itt az ideje annak, hogy lányaink már ne egy ilyen üres térben nőjenek fel.
Itt az ideje annak, hogy az átmeneti rítusok újra részei legyenek mindennapi életünknek.
Itt az ideje, hogy az ősi női bölcsesség újra jelen legyen élet-eseményeinkben.
Itt az ideje, hogy ünnepeink valódiak, teljesek legyenek újra.
És itt van az ideje annak, hogy a Földön egyre több és több teljességben élő nő éljen.
Ahogy az utóbbi években értem… és megérettem… tudtam és éreztem egyre erősebben, hogy
az Ünnep lesz a munkám… Ünnepben töltöm az életem.
Egyre több nő, akikkel önmaguk felszabadításán dolgozunk, női erejük és bölcsességük ébresztésével foglalkozunk, már magától értetődő módon adja át a tanultakat saját gyermekeiknek, s érkeztetik lányaikat, fiaikat egy ősi tudás kincsre támaszkodó életbe. Egyre több ember életében vagyok jelen ünnepeik, beavatásaik rítusaiban, hogy lányaik, fiaik már egy teljes emberi életet élhessenek, s megkaphassák mindazt, amit a beavató ünnepek megadhatnak gyermeknek, serdülőnek, felnőttnek.
Mitől válik az ünnep valódivá? Kissé lelassulunk, hangolódunk, felkészülünk, kapcsolódunk. A teret megtöltjük eégi idők tudásával. Mesélünk, együtt vagyunk. A felszín meghaladásával a mélységből megéled a valódi intimitás. A valódi kapcsolódás, a valódi tartalom mélyen megérintő, meghitt teret alkot. A teret együtt teremtjük, közös alkotás. Ebben a térben a résztvevők könnyen ráéreznek arra, hogy hogyan nyissák meg szívüket-lelküket… a térnek, a kapcsolódásnak, az ünnepnek… hogyan legyenek jelen legjobb önmagukként, s hogyan fogadják be az ünnep beavató energiáját. Emlékezünk arra, hogy milyen is a belső ünneplés… hogy milyen is az, amikor az ünnep belőlünk fakad… amikor az ünnep belőlünk árad.
Szakrális életkísérőként, szertartásvezetőként, és énekesként megidézem azokat a tereket, melyben a szakralitás, a szakrális teljesség jelen van. Így teremtek meghitt, megható élet-tereket az emberi élet eseményei köré… hogy azokat a bennük szereplő emberek, annak legteljesebb módján élhessék meg.
Csoportos és egyéni formában.
Felnőtté válással kapcsolatos élet-események:
Gyermek áldással kapcsolatos élet-események:
Szakrális Életkísérőként neked is felajánlom jelenlétemet, kíséretemet életed változásaihoz, átmeneti időszakaihoz.
Teret adok és teret tartok számodra, családod számára nehéz élet helyzetekben, hogy ez a biztonságos és támogató tér segítségedre legyen önmagad, életed átalakításához. Ebben a tiszta térben fizikai, érzelmi és szellemi szinten egyaránt biztonságban vagy. Beleengedheted magad belső munkád folyamatába tudva, hogy a tér megtart a legnehezebb pillanatokban is, amikor át kell tudnod nyomni magad fejlődésed következő kapuján.
Jelen vagyok, veled vagyok. Tanúskodom létezésed számára. Látlak. Megoszthatod velem érzéseidet, gondolataidat, önmagadat. Segítséget kérhetsz tőlem. Támogatást kérhetsz tőlem.
Figyelem, szeretet, elfogadás. Ezt jelenti a biztonság. Ítélet-mentes jelenlét. Ebben az általam nyújtott térben megadhatod magadat belső folyamataidnak, hogy vigyenek, és vezessenek.
Erő, energia és kitartás. Ezzel támogatlak, és erre ösztönözlek téged magad, hogy megmaradj életed irányítójaként, s annak hajóját te magad vezesd. Jelenlétem segítségre van ebben, mely figyelemmel követ, s adott pillanataidban javaslatokat, felajánlásokat teszek, melyek használatáról te magad döntesz.
Gyakorlati eszközök és női tudás. Ezt is kérheted tőlem, hogy a változás folyamata gyengéd, eredménye valós és hosszan tartó legyen, életed egyre könnyedebb, egyre örömtelibb, egyre energikusabb legyen.
Kérésedre kísérlek teljes folyamatodon át a felkészülés, a transzformáció, és az integrálás szakaszában is.
Az átalakulási folyamatunk különböző szakaszaiban szükségünk van dúlai támogatásra. Ezen kincs segítségünkre van abban, hogy törés nélkül, könnyedén tudjunk fejlődni, nehézségeinkből gyorsan fel tudjunk állni. A dúla-jelenlét egyszerűen érzelmi, szellemi és fizikai támogatást jelent. A dúla szó támasztó-asszonyt jelent. Támaszt adó, szerető – szerrel etető, energiát adó -, együttérző jelenlét, ami érzi, érzékeli, tudja, tisztában van a folyamat lényegével és teljes spetrumával.
Ezt a dúla-minőséget sok asszonyban meglelhetjük, akár magunk körül is. Szeretnélek bátorítani arra, hogy életed kihívásokat elhozó szakaszaiban, lelki újjászületéseid folyamataiban hívj meg, kérj fel nőket, asszonyokat, hogy támogatásukkal segítsék elő a szép ívű, örömmel megélt folyamatodat, tartsák a teret a transzformációdhoz.
Biztatlak arra is, hogy dolgozz azon a kapcsolati hálón, mely olyan emberekből áll, akik a te rezgés szinteden tudnak az életedben jelen lenni, a hozzád való minőségben tudnak téged támogatni. Aki lát téged teljes valódban, akinek látószöge elég tág, aki érti a folyamataidat annak teljességében, aki képes erős jelenlétével valódi támaszt adni.
Nem is olyan rég, a magyar hagyományokban még 800-900 évvel ezelőtt is élő volt ez a női minőség. Az élethez értő, életet kísérő asszonyokat Rima Asszonyoknak hívták.
ITT olvashatsz bővebben a Rima Asszonyokról
Design by Nimbus.