Szakrális = Szent, megszentelt, megtisztelt, Isteni, gyökereinkből fakadó, eredendő létünkből származó, teljes, teljességében megélt
Szakralitás = Szentség, megszentelt tér, idő, élet, az a tudatállapot, mely látja, érzékeli az univerzális tér összefüggéseit, teljességében, egységében látja azt
Hogy mitől szent valami?
Nem mástól… önmagamtól… attól, ahogyan Én reá tekintek, ahogyan én látom, ahogyan én megélem. Attól szent, hogy érzékelem, megélem a történet minden részletét… egy kitágult tudatállapotban, érzékelve az összefüggéseket.
A valódi mindig azt jelenti, hogy nem kívül, hanem önmagamban keresem. Sem célként, sem eszközként, sem tudásként nem jelenthet a valódi szakralitás valami olyasmit, amit kívül keresünk, kívülről várunk, vagy azt hisszük, hogy valaki mástól fogjuk megkapni. A valódi szakralitás belülről fakad… megered, újra éled bennünk, amint kinyitjuk a szívünket, s megengedjük magunknak újra, hogy az elme által behatárolt 3 dimenziós tér határain, az anyagi szintű világon átlássunk… azon túlra.
A valódi szakralitás nem a külsőségekben rejlik. Valóban… gyönyörűséges élményeket élhetünk meg csodás rituálék, szertartások terében. Szívet, lelket, női létet tápláló, éltető szépséges terekben, megjelenítve színes, illatos, kecses, bájos, szemet gyönyörködtető eszközöket. Megmerítkezve csodás szavak, hangok által keltett hullámokban… s ez Jó. Ám a szakralitás nem ezt jelenti. A szakrális állapot akkor éled újjá bennünk, amikor megéled a kapcsolódás külső és belső tereink között. Megéled az érzés, újra aktiválódik a híd, a csatorna… s újra érzékeljük az Univerzális Rend, s a Természet Erejét. A valódi szakralitás akkor érkezik el, amikor elkezdjük élni az Igazságot és nem csupán szólunk arról…
Szakrális = Lét = Teljesség = Valóság = Szentség = Áldás
Ez nem mást jelent, mint hogy az életünket annak teljességében éljük… ahogyan az ősi gyökereinkben él bennünk. Úgy, ahogyan a földi világ vaskori töredezettség története előtt éltük. Létezésünket, s magát a Létet… annak Teljességében. A szakralitás magunkban való újra megtalálásához az egyik legjobb út a gyökereink feltárása, megismerése és ébresztése. Ahogy belépünk ősi hagyományaink, hit-rendszereink, érték-rendszereink terébe, megébreszti bennünk azokat a gén-tartalmakat, belső információkat, valamint a morfogenetikus mezőnkben hordozott epigenetikus tartalmakat, melyek által újra élővé válik bennünk gyökereink hagyománya… s ezáltal tudása, energiája és ereje is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy vissza akarnánk menni az időben, mert akkor jobb volt. Azt sem jelenti, hogy oly’ módon kellene élnünk, ahogy akkor éltük. Nem arról van szó, hogy úgy kell öltözzünk, vagy azt kell csináljuk, amit őseink csináltak. Ez nem járható út, s nem is szükséges. Ma élő emberként, a jelen világunkban kell megtalálnunk, s újra aktiválnunk szakrális tudatosságunkat. A belső világaink ébredésével, megjelenik az igényünk a természettel való újra kapcsolódásra, saját eredendő természetünk szerint való életre. Az ősi hagyományaink pedig erről szólnak. Ezért tudnak nekünk segíteni abban, hogy teljességünkhöz visszataláljunk. A szakrális hagyományok megismerése – melyek szakrális közösséget jelentenek, egy szakrális rendet nyilvánítanak meg, és szakrális teret, és időt adnak számunkra – segítenek ébreszteni bennünk az Univerzális terekkel való kapcsolódási képességeinket. A szakrális idő nem más, mint az Univerzum eredendő Ritmusa… mely minden más létezővel együtt hullám formában terjed, s spirális kiterjedésű körfolyamatokban jelenik meg. Ezt a valódi időt manifesztálja a földi világunkban az évkör fogalma. A természettel való együtt lélegzés, mint alap létforma, mind a tengrizmusban, a bön vallásban (ami a ma ismert buddhizmus gyökér-vallása), mind a korábbi Nap vallásban, és később a szkíta, avar, hun hagyományokban is jelen volt. A bön vallás a magyarok ősvallásának a neve az Anyahita, a fehér hunok és fekete hunok idejéből. A tengrizmus idejéből. A tengrizmus inkább szellemisége volt a magyaroknak, és az Isten neve. A vallás és az élet stratégia neve a bön volt. Ezen hagyományaink érzetvilágában elmerülve kincsekre lelhetünk. Jó tudni róluk, s jó emlékezni rájuk, hogy tudjuk, ez mind itt van bennünk. Ez a tudás, ez az erő bennünk él. Ezen hagyományaink élő idejében közösségként éltük az életünket, szakralitásban, szakrális időben… tehát a Lét Teljességében.
A magyar nép hagyományaiban is bekövetkezett az, ami földi világ viszonylatban mindenhol megtörtént… a töredezettség, a törés időszaka, az elválasztódás, korszaka… elért mindenhova. A Lét, ami addig az Egység volt… ami hajdan a szakrális Teljességet jelentette… millió darabra tört. Különböző – elválasztottságból eredő – értelmezéseket kapott, s e közben elveszítette az értelmét… és elveszítette az erejét. A vaskor mélységes mély frekvenciájú tudatállapota elhozta a magyar nép törés-történetét is, elhozva a magyar néplélek töredezettségét. Ennek a történetnek adhatjuk azt a címet: A nép, aki elvesztette gyökerét. Energetikai szempontból az mindegy, hogy ezt elvették, elvesztettük, elfelejtettük… mindegy, hogy miért és, hogy hogyan alakult így… Számunkra, jelen időben élő emberként – ebből a töredezett állapotból való újjá épülés lét-időszakában – a fontos az, hogy minderről tudjunk, s kezdjük meg önmagunk tisztítását és újjá építését. Mert, ha elvész a szakrális dimenzióval való kapcsolatunk, a világban való létezésünk is lehetetlenné válik… s beköszöntött a robot üzemmódban, túlélési szinten vegetáló emberi lét korszaka.
“ Gyökerek nélkül nem lehet repülni.”
(Bert Hellinger)
Ha nincsenek meg a gyökereink, nem tudjuk, hogy kik vagyunk valójában.
Ha nem tudjuk kik vagyunk valójában, akkor nem tudjuk megélni azt a valóságot, amiért itt vagyunk ebben a világban.
Érdemes megkeresnünk magunkban azt az én-részünket lelkünk tereiben… aki mesél nekünk arról, hogy miért nem véletlen az, hogy a magyar néplélek energetikájában akart ebben az életben a földi térbe emberként leszületni…
Az, hogy keressük ezt a hátteret az mindenképpen fontos. Az, hogy hogyan, milyen módszerekkel, és miben találjuk meg, az mindenki számára egyénileg egy érdekes kérdés. Arra viszont mindenkit szeretnék biztatni, hogy ne mások útjának, mások szavainak követésében keresse a megoldást. A belső Igazságunkhoz vezető út legfontosabb védjegye az, hogy hagyjuk magunkat saját válaszainkat megtalálni. Segítségünkre lehetne emlékező… emlékeztető emberek, akik szavait önmagunkba beengedve megnyílhatnak számunkra fontos belső terek. Kaphatunk tőlük eszközöket, gyógyító tereket, információt, feloldó élményeket… Ezek mind segítenek… s jó, hogy az utat nem egyedül kell járnunk… s jó, ha van ki fogja a kezünket…
Ám a valódi szakralitás minden esetben belül kell megébredjen, s belülről kifelé áramoljon.
Bíztatok mindenki arra, hogy önmagában megmerítkezve önmaga számára állítsa össze saját szakrális terének elemeit, saját gyökér-mintázata alapján. Legyen az az övé, saját forrásából épített saját élete. A másolás, a követés ez esetben nem megoldás. Ideig-óráig kielégítő lehet…. de kívül zsúfolt terek egy idő után összetörik az ürességtől kongó belső tereket. Fontos, hogy keressük saját gyökér mintázatunkat, s tegyük ezt hozzánk hasonlók társaságában… mert a közösség ereje sokat segít. Ám minden esetben figyeljünk csakis saját magunkra… s arra a térre, annak a térnek a tartalmára… ami bennünk, a külső tapasztalás által megéledt.
Jelenczki István Ön-Tér-Kép című dokumentumfilmje, mely a magyar néplélek állapotáról, s annak feladatairól szól tisztán láttatja azt a folyamatot, mely már el is indult:
A szakralitáson keresztül tudjuk helyreállítani önmagunkban a Rendet.
Egyénenként pedig nincs más dolgunk, mint megkeresni, hogy nekünk mit jelent a szakralitás. Szakrális azt jelenti, hogy megszentelt. Szakrális élet azt jelenti, hogy megszentelt életet élünk. Szakrális nőiség azt jelenit, hogy nőiségünket szent, nagyra becsült, és megtisztelt módon éljük. Mindez nem attól lesz megszentelt, hogy valaki azt mondja rá, hogy szent, hanem attól, hogy mi e képpen viszonyulunk hozzá, ily módon éljük meg. Számunkra megtisztelt, számunkra nagyra becsült, nagyra értékelt… s saját élet-viszonyulásunkban tulajdonítunk neki jelentőséget, fontosságot, lényegességet… S e képpen megélt életünkben megtaláljuk élet-eseményeink, tapasztalásaink, történeteink teljességét, teljesség-terét.
Szakrális tudatosság = Egyben látás, az Egység, a Teljesség érzékelése. Az Isteni Létezés Terének Teljessége. Az Univerzális Tér Egységének Tudása, annak részeit, részleteit érzékelve, a részecskék közötti kapcsolódások, valamint az ok-okozati összefüggések látása. Amikor létünk nézőpontjaként a magasabb frekvenciájú, lelki és szellemi aspektusú energetikai tereket vesszük alapul, mely terek kivetüléseként éljük meg az anyagi világ 3 dimenziós, emberi szemünkkel látható terét, s annak tartalmát.
Élünk az Univerzális Ritmusra, a természet részeként. Lélekmagunk, mint középpontunk iránytűként funkcionál bennünk. Körülöttünk észleljük a természeti ciklusokat, és haladunk velük, annak ütemére élünk. Az évkör a legjobb pillére, gerince annak a saját térnek, amit belül építünk. Összekapcsol bennünket azzal a szakrális térrel, ami túl van a 3 dimenzió tér-idő síkjain… azzal a térrel, amire a 3 dimenziós élet-terünk épül.
A szakralitás nem más, mint az a létállapot, tudatossági állapot, mely ebben az összekapcsoltságban, összeérésben él.
Energetikailag a szakralitás nem más, mint az, hogy itt lent a földi világban, emberként, nőként összhangban élünk a fenti világokkal. A szakralitás az összeérés harmóniája… amikor az Isteni terek eredendő Rendje megnyilvánul az emberi életünk mindennapjaiban. A szakralitás tehát “az égi rend földi mása”. Őseink ebben a szakrális rendben éltek. Egységben… az Univerzum Forrásából eredő természetes rendben. Ezen időkben az élet mindennapi elemeit áthatotta a mélységes és magasságos szakrális nézőpont. Semmi nem volt csak úgy…
A szakrális tér tehát nem más, mint maga a híd. A szakrális élet pedig az a lét-állapot, mely tudatában van annak, hogy emberként, lélekként mi magunk vagyunk az összekötő híd a mélyebb rezgésű, sűrűbb anyagi világ terei, és a magas frekvencián rezgő tágabb létsíkok között. Mi magunk vagyunk a csatorna, mely által az Isteni Rend megérkezik a földi 3 dimenziós világ síkjaira. Voltak idők, amikor nőként az eredendő univerzális ritmussal, s annak földi ‘helytertójával’ a Holddal való kapcsolódásunk alapvető eleme és pillére volt életünknek. Emlékezve, élve azt a legősibb női tudást, mely szerint
A nő az a híd, mely összeköti az eget és a földet…
A földet az égbe emeli, s
lehozza a földi világba a Mennyek országát.
Női létünk alap mivolta. Nyitottságunkkal magunkba fogadjuk az Univerzum Forrás Energiáit, annak Tudását, s a Világegyetem eredendő Isteni frekvencián pulzáló ritmusát. Nőként egyszerűen szólva egy természetes parabola antenna vagyunk, mely természetéből adódóan képes a kozmikus energiák és információk begyűjtésére. A begyűjtött információt dekódoljuk, s a szellemi – energetikai – világ üzeneteit az anyagi világ – materiális világ (mater) – szintjére lehozzuk, abba bele áramoltatjuk. Ugyanígy teszünk az általunk begyűjtött Univerzális finom-energiákkal is, melyeket méhünk gyűjt be számunkra és a körülöttünk élők számára. Ezen finom-energiákat átalakítjuk, majd anyagi jellegű energiaként továbbítjuk a fizikai világba. Így növeljük méhünkben növekedő gyermekünket, így tápláljuk őt testünkben keletkező tejünkkel, s ha tovább megyünk kissé kevésbé tisztán látható területekre, akkor rátalálunk ezen fonalat követve női természetünk teremtő erejére. Pontosan ugyanúgy, ahogyan gyermeket teremtünk, úgy teremtünk meg bármit ebben az anyagi világban. Az Univerzum energiáit magunkba fogadva, azt testünk erőközpontjaink keresztül a körülöttünk lévő világba áramoltatva tápláljuk, növeljük, gondozzuk, fenntartjuk, jól tartjuk mindazt, ami körülöttünk van. Legyen az a gyermekünk, a párunk, az otthonunk tere, vagy családunk jól-léte. Fontos tudnunk eredendő természetünkről, hogy mindez kódolva van bennünk. A női lét aspektusa szerint folyamatos összeköttetésben vagyunk az Univerzális terekkel, az energetikai világgal, s dolgunk, élet-feladatunk az, hogy ezeket az energiákat lehozzuk és átszüljük az anyagi világba. Legyen ez erő, energia, információ, vagy Tudás. Legyen az Isten hangja, vagy az Isteni frekvencia eredendő ritmusa. Női létünk természete az, hogy az Isteni terek szellemiségét az anyagi világban megéljük. Lényünk, testünkön keresztül az energetikai szinteken jelen lévő életenergiát átlényegítsük és anyagivá tegyük. Az energetikai terek gazdagságát, bőségét lehozzuk az anyagi világba. Isten birodalmát, a Mennyek Országát materializáljuk itt a földi világban, s így teremtjük, tartjuk fenn az életet.
Bennem a két világ összeér. Föld és Ég… Az itt és az ott… Tereken átívelő híd vagyok… összekötő híd… csatorna…
Mindezt Egyben, s annak Teljességében élem látom, s érzékelem.
A szakrális tér az életem:
A szertartás a szakrális élet alap aspektusa. Az élet, melyben tudatosan megéljük a szer állapotát… tehát teljes lényünket, életünket átható univerzális Létezésünk állapotát. A szertartás nem más mint ősi MEDITÁCIÓ. A szertartás állapota nem más, mint egy meditatív, kitágult tudatállapot. A szakrális élet nem más, mint ebben a kitágult, az energetikai terekre érzékeny tudatállapotban való létezés. A szakrális élet = szertartásos élet… azaz a szer-állapot megtartására törekvő élet. Szer-állapot = meditatív állapot.
A Szer megtartása egyenlő azzal az létállapottal, amikor a szer-keresztet (függőleges és vízszintes energetikai tengelyünket) megtartjuk, melynek középpontjából tiszta Fény sugárzik. A mi MAG Fényünk. Amikor a világot meghatározó két pólus egyensúlyban van bennünk, középpontunkból Fény árad a ki a térbe. Ez a szer állapot = szakrális tudatosság.
A szer állapotának alapja az egyensúly. Az energetikai egyensúly állapotát hívjuk SzerElemnek. Ebben az állapotban szabadon és erőteljesen áramlik át rajtunk az ÉletEnergia, könnyed, erős, élettel teli érzésünk van, létállapotunk az ősbizalom, mely által a világ szép, és minden rendben van. Ez egy magas frekvenciájú teljesség és egység állapot, melyben megvalósul a szakralitás maga:
Az Isteni terek leképeződnek az anyagi világ tereiben.
Lényünk Szellemi tisztaságú terei megnyilvánulnak emberi létünk mindennapjaiban.
A valódi szakralitás tehát nem más, mint az, amikor létünk teljességében élünk. Magunkhoz ölelve létezésünk minden szintjét, minden terét, minden spektrumát. A világ materiális részein túlra nyújtózva megérintve, s megmerítkezve lelki és szellemi frekvenciájú tereinkben.
Lét = Teljesség = Valóság = Szentség = Áldás
Amint megérik bennünk ez az érzetvilág, rájövünk, hogy nem érdemes definíciót keresni a szakralitás szóra… mert megérezzük annak végtelen Igazságát, hogy az definiál mindent. Az eredendő, univerzális, Isteni Forrás, a Lét maga…
… ahonnan mi magunk is eredünk.
Az egyéni konzultációk, nőiség tanítások, és a párkapcsolati konzultációk terei ezen létállapotba való megérkezést szolgálják… Mert az mindenki számára elérhető. Nincs más dolgunk, mint emlékezni… és tisztulni… egy kiterjedtebb, magasabb frekvenciájú léttel kapcsolódni.
Az általam létrehívott női körök, gyakorlati foglalkozások, workshopok ugyanerről szólnak. Használva a csoportos szertartások erős energetikai tereit, tisztítjuk testi, érzelmi, elme és lélek tereinket, áthangoljuk régi minta-rendszereinket, aktiváljuk azon képességeinket, erőinket, melyek képessé tesznek bennünket erre a lét-állapotra… újra.
Élet-dúlaként, szertartásvezetőként, és énekesként is ugyanezt teszem… a dolgom végzem. Megidézem azokat a tereket, melyben a szakralitás, a szakrális teljesség-létezés jelen van. Így teremtek meghitt, megható élet-tereket az emberi élet eseményei köré… hogy azokat a bennük szereplő emberek, annak legteljesebb módján élhessék meg.
Abban segítelek tudásommal, tapasztalataimmal, hogy ez az állapot ne csak rövid ideig legyen jelen az életedben. Ez az Isteni lét-állapot indirekt módon létrejöhet egy nagyon jól sikerült meditáció, imátkozás, vagy szexuális élmény során. Ez a letisztult Teljesség-Egység-élmény létrejöhet spontán módon például a természettel való kapcsolódás, a szépségnek, a gyönyörőségnek, az örömnek való ön-átadódásunk során.
Az én dolgom az, hogy segítsem és kísérjem azon ember társaimat, akik életükké kívánják tenni újra ezt a természetes létállapotot, s ezért tudatosan készek kitartóan dolgozni.
Design by Nimbus.