Tudatos megcáfolása annak, amikor az ego úgy gondolja: értelmetlen az élet.
Az életüknek célja van. Első és legfontosabb az, hogy éljük… tehát itt legyünk emberként, és tapasztaljunk. Tapasztaljuk önmagunkat.
Minden életre a lélek szintjén mi magunk határozunk meg egy rész-célt, mely lélek-tervünk része, és melynek megvalósításáért teszünk, cselekszünk itt a földi térben… Ez a cél a nagy Isteni terv részeként megjelenik a mindennapi életünkben. Minél inkább összekapcsolódunk ezzel a tervvel, annál erősebben hat majd az életünkben, míg végül semmi sem lesz, ami útját állhatná annak, hogy megvalósuljon az, amiért ide érkeztünk.
Isteni terv = Szinkronicitás = Az Univerzum egésze, mely az olyan apró részecskékből áll össze, amilyen én is vagyok = Az Egy Minden Rendszerének tere, mely folyamatos mozgásban az őt alkotó apró részek között történő kölcsön-hatások által
Az Isteni tervben mindenkinek meg van a helye és jut szerep – tehát nekem is, neked is… És mivel Isten ott van bennem, elvitathatatlan jogom, hogy én magam válasszam meg, mi legyen az.
Ezt a lélek ide érkezése előtt meg is teszi. Úgy, ahogyan mindig is. Ám a Föld tudatosság frekvenciája és az ebből adódó jelenlegi létezési formánk következtében ezt már az életünk kezdeti szakaszában elfelejtjük.
Manapság úgy növünk fel, hogy kezdetben az ember személyes hatalma rendkívül behatárolt. Mindannyiunk gyerekkorára jellemző a tekintély-elvű nevelés, az idomítás, a szárny-lenyesegetés… Ebben a világban felnőve a gyermek-egyén ego rendszere már hamar megtanulja, hogy gondoskodnia kell magáról, meg kell védenie magát. Ezen a szinten az érzékelés kizárólag az egyénre korlátozódik, a látómező nagyon szűk és korlátolt. Csak az számít, amiből az “én, engem és enyém”-nek haszna származik. Az ego nem érzékeli, hogy az Én valójában mindennel és mindenkivel kapcsolatban áll a világon és jóval több, mint a hús-vér-csont élőlény.
Ahogy az érzékelés mezeje tágul, úgy nő a belső potenciál. Mivel Isten bennünk van, és az Igazság intelligenciájának nincs határa, az Isteni terv szerint egy ember növekedésének a lélek szintjén nincs határa. Minél inkább kitágul a saját érzékelésünk, annál közelebb kerülünk önmagunkhoz… s ezáltal ahhoz a térhez, létállapothoz is, amit sokszor Istenként említünk. Tudatosságunk tágulásával ráébredünk arra, hogy keresnünk nem is kell… csak látni.
Az, amit Istenként aposztrofálunk van, létezik, jelen van mindenhol, mindenben és mindig. Nincs más dolgunk, minthogy egyre mélyebbre és mélyebbre nézzünk, egészen addig, míg elkezdünk látni. Mindeközben olyan kifinomult érzékelésre teszünk szert, mely észreveszi a szépség és az igazság legapróbb rezdülését is… és megérkezünk a Lét Örömének állapotába.
Úgy tűnik tehát, hogy a tudatosság növekedése, maga az Isteni terv. Ahogy egyre éberebb leszek, fokról fokra, egyre biztosabban tudom, hogy része vagyok a nagy Egésznek.
Isteni terv = Szellemi létezés = Tudatosságra ébredés, tudatosság növekedése, míg megtaláljuk magunkban igaz önvalónkat, Istent, az Igazságot, a Végtelent, a Minden-Egy Rendszerét és abban magunkat
Ha a szellemi úton eljutsz odáig, hogy túl lépj az én, engem és enyém fókuszpontján, az én féltésén, és aggodalmán, a növekvő tudatosság eltörli az elkülönültség állította határokat és érzet világokat. Többé nem elszigetelt individuumként hanem a teljes Egész részeként látod önmagad. Úgy segítesz másokon, mintha magadon segítenél, és nem azért, mert a szolgálat jó érzéssel tölt el, hanem mert rájöttél, hogy te magad vagy az a másik ember, akit támogatsz.
Minden lépés, amit az Isten tudatosság felé teszünk, az egész emberiség javára válik.
Szenvedélyes lelkesedéssel élem az életem!
Bőséggel áradó jólét világában élek!
Design by Nimbus.