A fejlődés útja a vágyakon keresztül vezet

 

A képmutatás ellenében dolgozik, és arra buzdít, hogy valós vágyainknak megfelelően cselekedjünk. A tudatos ember tudja, hogy ezek mutatják meg, merre van az igaz fejlődés útja. Ne akarjunk jobbak, vagy mások lenni, mint akik vagyunk. Ne akarjunk társadalmi trendekkel menni. Csakis és pontosan annak kell lennünk, akik vagyunk.

Két ellentétes erő rángat minket: Fogva tartanak a konvenciók, társadalmi elvárások, értékrendek és a belénk kondicionált programok mint például a megfelelni akarás. És ezzel párhuzamosan érezzük vágyaink rángató erejét, hogy induljuk már el, máshova, el innen. Ebből fakadóan kettősség, zavarodottság jellemez bennünket, s ebből kifolyólag legtöbb esetben azt sem tudjuk, kik vagyunk.

Ahogyan a legtöbbünk nevelkedik a mai világban ez érthető. Az utóbbi évezredekben a gyermek növelése helyett a szülő nevelésbe fogott, amit más szóval jellemezhetünk idomításnak is. Ennek eredményeképpen oly másnak lettünk nevelve, mint akik valójában vagyunk, hogy sokunknak sok-sok évnyi erőteljes tudatos ön-munkára van szüksége, hogy visszataláljon ahhoz, aki ő valójába.

Amíg éljük az ego felszínes életét, csak a zavarodottságot érezzük, esetleg hiányérzetet, egy idő után sok-sok kérdőjelet. Ha az Egy-Minden teljes terét vesszük alapul, a materiális világban működő, jelenlegi értékrendszer kényszere nagyon bekorlátoz bennünket. Korlátoz emberként, és korlátoz lélekként. A mai világ felfogás szerint Isten ítélkező Isten, aki elvárásokkal viseltet minden létező iránt. E felfogás szerint a szellem azért van, hogy megregulázza a testet, és féken tartsa étvágyát. Amennyiben a test “bűnbe esik” ítélkező Isten azonnal megjelenik, hogy rárója méltó büntetését. Isten üzeneteinek közvetítése kizárólag az egyház végezheti, mely hatalommal ruházza fel a képviselőit, és az ember és Isten közé áll.

A valós világban Isten az Univerzális Egység, a Minden-Létező összességének tere, mely minden teremtett részét tartalmazza, azokból épül fel. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a Valóságot, meg kell értenünk, hogy Isten semmit sem vár el tőlünk. Nem szab határt sem gondolatainknak, sem cselekedeteinknek, sem érzelmeinknek. Nem kíván tőlünk semmi olyat, ami ellentmond a természet rendjének, és nem büntet! Isten tere semleges és szabad. Szabad minden minősítéstől és elvárástól.

 

Nincs jó és rossz abszolút értékben, mint azt a külvilág hirdeti.

A kérdés az, neked mikor mi a megfelelő és milyen mértékben.

 

Mikor elindulunk a szellemi úton, nem számít, hogy valamely jelenlegi vallás hív, vagy ateisták vagyunk. Minden emberre ugyanaz a szűklátókörűség jellemző amíg kizárólag az elme terében létezik. Amikor aztán a kérdőjelek megjelennek, a legnehezebb kérdés az: Merre induljak? Merre kell menni? A válasz: Nem kell! Isten semmit nem vár el tőlünk. Mindenki arra induljon, amerre szeretne, a saját vágyai szerint. Azok a dolgok, melyek igazán, mélyen érdekelnek, és vonzanak bennünket Isten szerepét töltik be az életünkben. Azt az energiát hozzák el számunkra, mely arra visz, amerre valójában mennünk ‘kell’ (belső irányultságunk okán).

 

Bármilyen módon is terjeszkedjen a lényünk tudatossága, a Valóság ott vár bennünket az úton.

 

Szenvedélyes lelkesedéssel élem az életem!

Bőséggel áradó jólét világában élek!