Istenem!

Harminc éves vagyok… és egy nagy gyerek!

Nem tudok semmit…

… Nem tudok semmit önmagamról.

 

Valami dereng belül, mindig is éreztem… valahogyan érzem magamat belülről… de alig pillanatokra tudok az lenni, akinek érzem magam… abban a halvány derengésben, mely a belsőmben él gyerekkorom óta.

Istenem, milyen üres vagyok… Már értem, miért mondták nekem állandóan, hogy milyen naiv vagyok… naiv, mint egy ártatlan gyermek… Már nem haragszom rájuk. Eddig rosszul esett, nagyon… nem értettem, hogy majd harminc évesen, önálló életet élve, saját céget vezetve, felelősséget vállalva önmagamért és a környezetemért… ugyan miért mondanak nekem ilyet… ráadásul olyan emberek, akik szeretnek…

Olvasom Bach doktor könyveit, s olvasom mellette James Redfield Mennyei Próféciák című könyvét. Istenem! Hogy ezek a mondatok hogy dolgoznak bennem. Minden szót értek, minden szó megérint engem… hatalmas tereket nyitnak, melykről tudni nem tudok semmit… de valahogy érzem. Érzékelem, hogy nem vagyok ismeretlen ezekben a terekben…

 

Felnőtt = Ismerem magam

Önismeret = ismerem magam, és tudom kezelni magamat különböző élet helyzetekben. Vannak eszközeim…

 

Hát ez nekem mind nincs meg…

Itt az ideje, hogy felnöveljem magam. Csak tudnám, hogyan kell. Nem baj, érzem, azzal, hogy elhatároztam magam… megindult valami…

… önismeretünk révén kezünkbe vehetjük életünk alakítását… Ez minden bizonnyal így van.

 

Mit jelent ismerni önmagamat?

Mikor megismerjük személyiségünk működését, majd mindezek után felismerjük lelkünk minőségét, akkor eltűnnek az ijesztő rejtelmek, az addig láthatatlan, értelmezhetetlen, ‘misztikus’ benső történések. Önmagunk megismerése eloszlatja a félelmet és megerősíti az önmagunkba vetett hitünket.

Segít, hogy előbb meg tudjuk ‘vetni lábainkat a talajon’, majd ‘kiszálljunk’ az öntudatlan sodortatásból. Ez azt jelenti, hogy elkezdjük felismerni életünk fizikai és érzelmi buktatóit és átvesszük a tudatos irányítást.

 

Van aki tud csúszós úton is profi módon vezetni és van aki meg csak ide oda csapódik, ha megcsúszik az autója, közben pedig szidja az időjárást.

 

A Bach-virágterápia egy csodálatos, természetes, támogató eszköz mindazok számára akik nem csak önmagukon kívülről várják a megoldást. Azoknak akik szeretnének ‘profi módon vezetni’ a saját Élet-útjukon. Külső csodatételek, kívülről jövő érdemleges megoldások ugyan nem léteznek és senki és semmi nem oldhatja meg saját életünk problémáit csak mi magunk, segítség létezik.  A számunkra legmegfelelőbb, -Életünkre szabott- megoldáshoz nekünk kell megtalálnunk az ‘eszközt’. Ez a segítő jelenleg számomra a Bach-virágterápia, és egy csomó más kiegészítő eszköz… Ami a  lényeg, hogy közel álljon hozzám és valóban támogasson abban, hogy egyre közelebb kerüljek valódi önmagamhoz.

Mint tudjuk, az Ismeret a tájékozottság biztonságát nyújtja, amivel bármit könnyedén megoldhatunk, szorongás és félelem nélkül. Ha van ismeretünk önmagunkról, és vannak eszközeink, nincs mitől félnünk, vagy tartanunk. Ez vonatkozik az érzelmi ‘működésünkre’ is. A tudatos önmunka során felismerésre kerülnek belső, érzelmi történéseink. A belső világunk felmérése közben megfogalmazódnak, szavakba önthetővé válnak az addig rejtett problémák, melyek legtöbbször addig teljesen láthatatlan módon voltak jelen az életünkben. Ez azt jelenti, hogy egy idő után sikerül megfogni az addig megfogalmazhatatlant. Ahogy haladunk előre bekövetkezik a belső, érzelmi működésünk megértése. Ez egy sarkalatos pont, mert innentől kezdve tud fejlődni a tudatosságunk. A tudatosság fejlődésével, tágulásával megérkezik a tisztánlátás mellyel lehetségessé válik irányítani életünk folyását. A folyamat során felismerjük és megérezzük önmagunk belső erejét. Ekkorra megszűnik a sodortatás, kiszolgáltatottság érzet, melyért addig a külvilágot okoltuk. Ráébredünk, hogy az életünk irányítója lehetünk és többé nem az áldozata. Ekkor sikerül a Túlélés helyett az Élést választanunk:)

 

Saját utam során már most látom, hogy érdemes igen ébernek lennünk. Nagyon sok ember ajánlja fel segítségét, számtalan szolgáltatást lehet találni ma a világban, de sok ezek közül nem szolgálják törekvéseinket. Vannak különböző ‘filozófiák’ , ál-eszmeiségek, melyek  azt sugallják, hogy a problémáink, nehézségeink rajtunk kívül álló okok, befolyások, történések következményei. Ennek okán ezek a trendek azt sugallják, hogy a megoldás is rajtunk kívül van. Az önismereti út célja az, hogy ráérezzünk egy ponton… hogy pont ennek az ellenkezője igaz. Felelőtlen és irreális minden olyan ígéret mely gyors javulást ígér, saját belső ‘munka’ nélkül. Ezek az ál-segítségek, valójában, az állandó kiszolgáltatottság érzését táplálják, és erősítik, az áldozatiság tudatát. Ennek pedig a folyamatos félem, szorongás az eredménye, és az, hogy nem halad az ember egyről a kettőre, csak növekszik benne a kiszolgáltatottság.

 

Érdemes odafigyelni és észre venni, amikor elterelik a figyelmed  a saját irányításról. Arról, hogy te saját magad tehetsz a sorsod,  az életed, a veled történtek jobbításáért.

Ha jól megnézzük az egész mainstream média erről szól: “Nem kell megtanulnod ‘profi’ módon vezetned, hogy csúszós úton is helyt tudj állni. Ne izgulj, majd az autó megoldja!?”

 

A SZABAD AKARATRÓL…

Hát én nem mondok le róla!

Tudomásul veszem, hogy Teremtője vagyok saját sorsomnak!

Felvállalom az irányítást, a döntést, a felelősséget.

Mindezt az Életemért… magamért, a jól-létemért…

Mi ez, ha nem a Szabadság? Önmagamtól-Önmagam által- Önmagamért…

 

Igen. Néha… ijesztően hangzik…

… hogy önmagam, magam által, saját felelősség, irányítás… Semmi külső tényező, amit vagy akit hibáztatni, okolni lehet..  Semmi és senki aki megteszi helyettem…