újra természetes környezetben élek…

… újra éled bennem eredendő természetem

“Újra látok!”

– mondta egy indiai asszony – az egyik kedvenc példabeszéd-mesémben -, amikor az USA-ban töltött hosszú évek után hazatért, és levette a cipőjét… Ahogyan talpait a földre helyezte, megérezte újra a Föld szívének dobbanását… a természet hangját és ritmusát…

Én idáig jöttem el, hogy újra lássak. Itt tudok rálátást nyerni arra, hogy lehet másképp. Mindent lehet másképp.

Ez számomra sok esetben azt jelenti, hogy olyan dologhoz találok vissza, amit gyerekkoromban szerettem, jól éreztem magam vele, benne… de a felnőtt életemben nem engedtem meg magamnak, vagy úgy hittem, hogy nem tehetem, mert muszáj ez…. vagy muszáj az… Muszáj pénzt keresni, muszáj ehhez nagyvárosban élni, muszáj egyvégtében, naphosszat dolgozni, muszáj állandóan fáradtnak lenni, kimerültnek és kiégettnek…

Ezen is túl vagyok… és most itt vagyok…

Újra természeti környezetben élek, és újra látok!

Újra hallom a természet hangját, a Föld rezdüléseit.

Újra érzem magamban az embert, a természetet… eredendő természetemet.

 

A színek, a fények, és a tér. Van tér, hogy a szemem fusson. Van hely, hogy az aurám kinyújtózzon. Látom érzékelem a napfelkeltét és a napnyugtát… visszakerült a világomba ez is. Érzem a hajnali harmat illatát, látom csillogó cseppjeit.

Csoda örömök ezek, melyek tudom… jó felé vezetnek engem.

Oda vezetnek, ahonnan jöttem… önmagamhoz.

A természeti környezet a legnagyobb támogatás a változást választó embernek!

Emlékeztet, hangol, és minden pillanatban örömökkel szolgál…

 

 

Újra mezítláb járok!

Imádom!

Itt mindenki mezítláb jár… ha nagyon kell, akkor ‘alig-papucsban’. És az állandó mezítláb járástól mindenkinek nagyon széles a lábfeje, olyan… thai-os 🙂 … nyugalomban, lazán szétterülő 🙂

Eszembe juttatja, hogy gyerek koromban az minden nyarat elejétől a végéig cipő nélkül töltöttük mamánál a tanyán. És ez teljesen természetes és rendjén volt. Mezítláb az akác erdőben, a kerti ösvényre szórt murván, a nyári nap melegítette sárga homokban…

Mezítláb, lazán, természetesen… Micsoda segítség mindahhoz, amiben most dolgozom…

 

 

Járva-kelve meditálok

Fox walking… még Tallis Bakertől tanultam Budapesten az egyik kundalíni jóga gyakorláson. Mezítlában járkálást jelent, mely közben tudatos jelenlétet, fókuszált figyelmet gyakorlunk. Figyelünk a mozgásunkra, az állapotunkra, az érzéseinkre, a földdel való kapcsolódásunkra.

Gyakorlom a terasz kövén, a kertben, a körülöttünk lévő gumifa erdőben, és természetesen az óceán part finom homokjában is… mesés… Leírhatatlan az érzés.

 

 

 

A természet ritmusára él az ember

Az itteni embereket megfigyelve megtanultam, hogy azt is, hogy mennyire jól jár az ember – tehát jó érzetű, kellemes az élete -, ha megtanul a természettel együtt egy ritmusban élni.

Az itteni emberek soha nem mennek a napra hosszú alsó és ing nélkül. S a nap derekén sem lehet őket a napon találni. Ilyenkor egy vastag árnyékot adó fa alatt ücsörögnek, ahol fújdogál a szellő és heverésznek, pihennek, vagy egymással beszélgetnek.

Minden napszakban azt teszik, ami akkor ‘helyén-való’. Tehát ott van a legjobb helye. Ahogy régen otthon is a falusi ember… aki még ismerte a természet ritmusát… és azzal együtt élte a mindennapjait.