Egy újabb szösszenete a ‘Thaiföldön újra tanulok…’ sorozatnak

 

Ki miért eszik?

A legtöbb ma élő ember azért eszik, hogy megszabaduljon attól a kényelmetlen érzéstől, amit az éhség jelent. Gyorsan töm valamit a szájába, és már el is múlt a gyötrelem…

… Így éltem az utóbbi tíz évben.

Sok ember viszont azért eszik, mert ez az egyetlen örömforrás az életében. Az ízek élvezetének való hódolás tölti ki az egész életét. Ebbe menekül, ezzel ‘jutalmazza’ magát.

S még van sok ilyen és ehhez hasonló minta-rendszer…

Kérdem én…

… hány ember van ma körülöttünk, aki azért eszik, mert tudatosan táp-lálja egyetlen testét. Lelkének templomát, jó barátját, életének társát… Akinek jóllétén igen-igen sok múlik lélek utunk során.

Önmagamra nézve… bennem épp ez változik… rohamos ütemben.

A természetem éled újjá. A természet éled újra bennem.

Ahogy telnek a hetek ebben a megváltozott környezetben, érzem, ahogy változik bennem az ételek és magához az evéshez való viszonyom. Azokban az ételekben, amiket itt eszünk benne van minden. Olyan teljesek, és minden igényt kielégítők. Szépek, ízesek, tartalmasak, de könnyedek. Bennük van a tenger, a reggeli harmat, s a napfény ereje.. Dúsak és zamatosak, Vibrálnak az élettől. Aromájuk messzi illatozik. Érzem a változást, ami magával ragadó: Nem csak a gyomrom lakik jól, hanem a lelkem is…

Arról már sokat olvastam az utóbbi években, hogy milyen természetellenes anyagokat tartalmaznak a mai élelmiszerek. Megnéztem egy csomó dokumentum filmet is, melyek mára már széles körben elterjedtek. Tudatosságom terében őrizve mindezt, oda is figyeltem arra, hogy megnézzem a megvásárolt termékek összetételét… Felismertem, hogy mennyire fontos az, hogy mit rejt magában az az anyag amit megeszünk.

De ahhoz, amin most megyek keresztül, nekem el kellett jönnöm Thaiföldre. Hogy élénken, színesen vibráljon előttem a különbség… hogy minden felelevenítse bennem gyerekkorom emlékeit… amikor még tudtam, mint jelent az étel… Az étel, ami maga az élet… A természet  alkotja önmaga tökéletességében, hogy minden szinten energiát adjon át számunkra: fizikai (biokémiai), energetikai, érzelmi, és információs szinteken. Azzá válunk, amit megeszünk… Ma már tudom is mit jelent ez a mondás. Tudom, hogy minden amit megeszünk energia-információk sokaságát hordozza magában, mely információk hatnak ránk. A mai ember számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy amit megeszik milyen típusú, milyen minőségű információkat tartalmaz. Milyen ‘emlékeket’, értékeket hordoz… Legyen az növény vagy állat, mely egész életén keresztül mindent magába gyűjt, a körülötte lévő világból. S testünkbe érve, azok az információk lényünk részévé válnak. Információ az időjárásról, a körülötte lévő térben történtekről, a termőföld kémiai, energetikai minőségéről, a gondozásáról, annak minőségéről, a feldolgozásáról, tárolásáról.

Érdemes utána járni, hogy mit eszik az ember. Akár a nem embernek való adalékanyagok mostanában kiderülő mellékhatásait tekintve, akár a megvásárolt termény forrását és annak tápanyag tartalmát tekintve is.

Milyen információt hordoz mindaz, amit nap mint nap megeszünk?…. S akarjuk-e azt, hogy azzá váljunk?

A mai világban jelen lévő agresszív, kizsákmányoló, mérgező, természetet manipuláló módszerekkel előállított termékek és termények legtöbbször negatív energietikai ‘emlékeket’ hordoznak. Gondoljunk csak egyszerűen a csirke és marha gyárakra, és az innen kikerülő húsra, vagy tejre. Amilyen életet él az az állat, olyan rezgés tartalmú a belőle kinyert élelmiszer… Az információs tartalmon túl, érzékelhető a biokémiai tápanyag tartalmának gyér minősége, valamint a ‘se íze, se bűze’ effektus is. Az átlag boltokban fellelhető zöldségek már hírből sem ismerik annak a paprikának az illatát és ízét, amit nagymamám kertjéből szedtünk le. A mai ember asztalára legtöbbször ezek a termékek kerülnek fel, és onnan a testünkbe és lelkünkbe. Mérgezve és befolyásolva létezésünket. Évek alatt ezek az információk tárolódnak a génjeinkben, és így átadjuk őket a következő generáció szülöttjeinek.

Tudatosságunk tágulásával kitisztulnak az információk, s rálátunk minderre. Rálátunk arra, hogy a piros alma, a ropogós saláta, vagy a sajt, a tojás, vagy a sült csirke betölthesse nemes feladatát és méltó-ság teljes táplálékunk legyen. Emberhez méltó. Természethez méltó. Testet, szívet, lelket tápláló, pozitív energiával feltöltő ÉL-elem…

 

… megéledtek bennem legújabb érzéseim az iránt, hogy én mit tehetek annak érdekében, hogy  természetemhez méltó energiájú táplálékkal élelmezzem a testemet…

… megéledt bennem a vágy arra, hogy saját élelmemet saját magam hozzam létre…