Egy újabb szösszenete a ‘Thaiföldön újra tanulok…’ sorozatnak

 

Az utóbbi hetekben észre vettem, hogy kevesebbet eszem. Ennek egyértelmű oka az is, hogy összehasonlíthatatlanul energia dúsabbak az alapanyagok ezen a helyen, így végtelenül tápláló ételek tudok készíteni. Az is igaz, hogy nincs körülöttem a nagyváros zaja és az állandó pörgés, így ez sem viszi el az energiámat. És én sem pörgök – már amikor sikerül nem visszahullanom a még jelen lévő régi szokás-rendszerembe -,  így a belső mókuskerék sem emészti az energiáimat…

Ám ráeszméltem egy másik, ezekhez pluszban hozzájáruló tényre is.

 

A szépséggel táplálkozom!

 

Arra mindig is tudatos voltam, hogy a számomra kedves, szép dolgok gyönyörködtetnek, és szívesen legeltetem rajtuk a szemem.

Ma összeállt a kép ezzel a dologgal kapcsolatban. nem hiába mondja a magyar ember, hogy ‘legeltetem a szemem rajta’. Szó szerint így is van. Ha nyitott szívvel és elmével vagyunk jelen, tehát kapcsolódásra képes állapotban, akkor a minket körül vevő szépség táplál bennünket. Energiával tölt fel.