Új Föld, új ember

Újra tanulok élni

… hogy mivel foglalkozom? – kaptam a kérdést már sokadszor mostanában…

… Itt az idő megfogalmaznom a választ, hogy bárki kérdezi, legyen mit mondanom…

Gyakorlom a Létezést

Gyakorlok. Létezem. Gyakorlok.

Gyakorlok Létezni

Gyakorlom, hogy a nappalom és az éjjelem a Pillanat Legyen. Úgyis megfogalmazhatom, hogy az egész Életem egy meditáció, amely esetben a meditáció nem elvonulást jelent, hanem Teljes Jelen-létet.

Gyakorlom a Lótuszvirág Életem:

• sajátommá tenni azt az érzést, amikor az illúzió-határok nélkül Vagyok Jelen a Mindenben
• segíteni az elmémnek, hogy egyre könnyebben tudja megélni ő is ezt  a létformát. Tanítom. Segítem.
• gyakorlom e ‘csoda’ megélését. Napról napra egyre inkább el tudom hinni, hogy tényleg itt Van, és Én valóban itt Vagyok
• gyakorlom az elmerülést ebben a ‘csoda’ állapotban… hogy az elmém be tudja fogadni, hogy ne hozza a kifogásokat, hogy miért is nem létezik, és miért is nem valóságos
• gyakorlom az Egy Létezést, ahol a Van van… és nem a dualitás
• gyakorlom az örülést és a gyönyörűséget… Mindenben…
• gyakorlom megélni a feladatokat, kihívásokat, a nehéz történeteket itt az Egy-ség-Térben…
• gyakorlom, hogy ugyanúgy tudjak Létezni cselekvés közben, mint nem cselekvés közben
• gyakorlom, hogy cselekvés közben ne ragadjon el a túlzott lelkesedés, a vehemencia, a sürgetettség érzete… mely az idő sodrásába kényszerít vissza
• gyakorlom, hogy egyensúlyban legyen a bennem meginduló lendület
• gyakorlok az Áramlattal, az Áramlatban Lenni… Jel-en lenni
• gyakorlom a Hitet és a Bizalmat, mely segít az elmémnek engedni, hogy az Életem Történetét az Áramlat mesélje
• gyakorlom a Hitet és a Bizalmat, hogy elmémnek segítsek elfogadni a számára értelmezhetetlent, az ismeretlent
• gyakorlom a Semmit. Azt, amikor a Semmi Van. Amikor az Áramlat a Semmit hozza… és gyakorlom elfogadni, hogy ekkor ami van, az maga a semmi
• gyakorlom az Üres Teret megélni… azt, ahol a Minden Van, és ahova a Bármi eljöhet
• gyakorlom a Csendet…

Mivel töltöm a napjaimat… melyek kívülről úgy néznek ki, mintha nem csinálnék semmit?

Áthangolódom.

Megélek. Tudatosítok. Gyakorlok. Létezem…. másképpen…

Gyakorlom a Szent Háromságot: Én, test, elme

Barátság, együttműködés… Beszélgetek vele. Velem már nem ellenkezik. Nem tanúsít ellenállást. Megbarátkoztunk. Együtt töltjük a napjainkat, a testünkkel együtt, együttműködve a Szent Háromságban. Az elmét tanítom. Tanítom arra, hogy ne féljen. Kérem, bízzon bennem. És nap mint nap elhozok számára olyan helyzeteket és történeteket, melyek növelik a bizalmát Bennem és a Jelenlétemben. Tanítom, hogy a Világ csak egy része értelmezhető számára. Van olyan része, ami nem. És ez így van jól. … vagyis így Van. Ő is része a Világnak, és az is, amit ő fel tud fogni a Mindenből… egy része és nem az egész.

Tanítom, hogy belátással élje meg a Világ azon részeit, melyek számára nem felfoghatók, nem ér-telmezhetők. Mert ilyen is van. “Ez a rész más típusú – mondom neki -, nem a te zsánered 🙂 Ettől még Létezik. Lehet, hogy nem a te stílusod, ám Van.”

És tanítom neki, hogy elfogadja. Megbeszéltük, hogy az ismeretlen nem alapból félelmetes. Ő teszi azzá, és csakis azért, mert nincs rálátása. Az ismeretlen egyszerűen csak Van. Ha nem aggat rá mindenféle szörnyképeket, csak elfogadja, hogy Van, akár még barátok is lehetnek. Igen! Barátkozunk! Az ellenkezés csupán vészreakció a félelemre. Tanítom neki, hogy hagyjon teret… az azonnali reakciók helyett…