Mackózva kuckózom, és

Kuckózva mackózom…

… avagy a tél energetikája 🙂

 

Ahogyan a földi természet rendjét érzékelő növények is téli pihenésüket töltik, s ahogyan a medve is téli álmát alussza, az emberi lényünk természete is erre az energetikára hangolódik télvíz idején.

 

Mély pihenés és befelé tekintés

Ebben az időszakban a földi világ természete elvonulásra megy. Befelé fordul, elgondolkodik, meditál, pihen és legmélyebb szinten megújulásra készül. Ez a készülődés igen fontos. A mély regenerálódás időszaka elengedhetetlen alapjául szolgál a jó pár hét múlva kezdődő tavaszi újjászületésnek. A legsötétebb hónapok minden évben alkalmat nyújtanak számunkra ahhoz, hogy ezt a belső munkát, s ezáltal a legmélyebb szintjeinken megélt előkészületet megtehessük…

Ebben az időszakban befelé fordulni természetes. Erre inspirál bennünket saját természetünk, s a körülöttünk lévő természeti világ rendje is. Kívánom minden ember társamnak, hogy képes legyen elvonatkoztatni a modern kor szokásrendszereitől, s megengedni magának azt, amire belső lénye vágyik az évkör legmélyebb időszakában.

A HKO (Hagyományos Kínai Orvoslás) tradíciója szerint ezt az időszakot hívják a Yin a Yin-ben korszaknak.

Passzív a passzívban, hűvös a húvösben, áramló az áramlóban. A megadás és elfogadás időszaka ez. A mély pihenésé, a szemlélődésé.

Ilyenkor saját belső természetünk megindul a befelé forduló állapotok felé, s ha hagyjuk, hogy történjen mindez Rend szerint, akkor meg is érkezünk belső világaink bugyraiba. A késő téli belső barlang látogatások ideje pedig nagyon fontos állomása , időszaka az egy év alatt megjárt éves ciklusunknak. Ezek az állapotok gyógyító erővel hatnak ránk. Az önmagunkkal töltött idő terében legmélyebb aspektusainkban történik rendeződés, tisztulás, elengedődés, gyógyulás. Az év ezen időszakában érdemes szokásunkká tenni a rendszeres önmagunkkal való létet. A csend a legjobb barátunk e téli hónapokban. Hívhatjuk ezt elvonulásnak is, vagy akár magunkkal töltött minőségi időnek. Lehetőleg minimum hetente egyszer szenteljünk időt a téli ‘barlangozásra’. Ez talán nem több néhány óránál, vagy egy önmagunkkal töltött csendes esténél, de ezen órákban legyünk intenzíven önmagunkkal. Teremtsünk csendet magunk köré, kapcsoljuk ki a külső ingereket. Legyen körülöttünk és velünk maga a Csend… az, aminek hallgatására felkészülünk. Ha meg tudjuk engedni magunknak, hogy egy teljes napot szenteljünk magunknak, az a legjobb. A csendes napok terében megjelenő érzéseinket, gondolatainkat, felismeréseinket érdemes papírra vetnünk, s a következő ilyen napra való készülődés során elolvasnunk őket.

Hangolódás, belső hangolódás, felkészülés.

Belépés a belső tereinkbe…

… S elmélyülés, megmártózás.

A téli barlangozás időszakában lehetőséget kapunk arra, hogy feltáruljanak számunkra árnyékos tereink…

… s lehetőség nyílik arra is, hogy ezekbe az árnyékos terekbe bevigyük magunkkal tudatosságunk fényét.

 

Ne torpanjunk meg, ha érzékelünk egyféle ódzkodás ettől. A befelé való irányulás során néha szorongás vagy félelem is meglephet bennünket. A komfort-zónánk határait előbb-utóbb elérjük. Ezek azok a befeszülési pontjaink, amikor a külső ingerek hiánya, és a belső csend kiáramlása az elme számára nehéznek tűnik. Épp ezért érdemes gyakorolni. Általában elmondható, hogy az intenzív befelé forduláshoz félelem, és szomorúságérzet keveredik. A legtöbb embert ebben az időszakban csak az élteti, hogy a tavasz egyszer úgyis eljön újra. S sokan a januári, februári időszakot egy konkrét apátiában tölti, teljes jelenlét hiányával. A legtöbb városi életmódot folytató ember életében emiatt is van jelen az az elképesztő erőfeszítés arra vonatkozóan, hogy mesterségesen fenntartott fény és zaj vegye őket körül. Ebben az időszakban sokan túlzásba viszik a külső ingerek habzsolását, mint például az evés-ivás, a szórakozás, a társaságba járás, a különféle zajos programokkal való önáltatás arra vonatkozóan, hogy elfelejtkezve a télről, a sötétségről, a befelé húzó erőkről, önbecsapó módon azt játsszák, hogy ez a periódus nincs is. Ezen időszak elutasítása viszont megfoszt bennünket a mély tél ajándékaitól, melyekre belső utazásaink során találhatunk rá.

 

Elcsendesedési gyakorlataink során olyan élményekben lehet részünk, melyek meghatározhatják az előttünk álló év minőségét. Erre mondják:

Jó házat, csak erős alapra lehet építeni.

Önmagunk belső világaiban tett utazásaink során megleljük saját belső békénk, nyugalmunk forrását. S rálelünk arra a részünkre, mely a kezdetektől fogva tisztán érzékeli a változás öröklétét, s ezen részünk számára a legtermészetesebb a folytonos elengedés… majd az új befogadása. Ez az a belső hely, ez az az érzés, amit ha megtapasztalunk életet átformáló erejű lehet, hiszen ezen békés állapotainkban könnyedén megtörténhet az, amit belső tisztulásnak nevezünk. Az, hogy ezt mennyire könnyen, vagy ellenkező esetben mennyi ragaszkodással, tagadással, küzdéssel éljük meg rajtunk múlik, s azon, hogy meg tudjuk-e engedni magunkat a Csend-térben való létet. Minden télen ráláthatunk arra, hogy mennyire vagyunk képesek magunkat a kozmikus körforgás áramára bízni. Ez az időszak intenzíven ennek gyakorlására invitál.

Érdemes ilyenkor befelé és visszafelé is nézni. Az új évre szóló tervek előtt számvetést tartani. Kilélegezni, mielőtt belélegeznénk. Ez még nem a tervezgetés ideje, inkább a visszatekintésé. A téli világ csendjéből visszatekinteni, felidézni, újraélni a korábbi élményeink mélyebb, vagy más perspektívából másnak mutatkozó aspektusait elemezni, emészteni, és szelektálni. És elengedni azt, ami már nem kell. Viszont tegyük mindezt lágyan, és finoman. Nem az ősz aktívan rendszerező módján (ezt megtartom, begyűjtöm, elteszem télire, azt viszont kidobom, stb.). Az őszi rendrakás sokat segít, hogy ebben a késő téli időszakban ezt bár passzívabban, de mélyebb szinteken tehessük meg. Ennek az időszaknak a kihívása az, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés, a jelenleg használt naptár, és a modern kor szokásrendszere az előrefelé tekintés csábítását erősíti. Érdemes ilyenkor figyelni belső hangunkra, s nem engedni az állandó  rohanásnak. Érdemes megállni, mély levegőket venni, s befelé fordulni. Megéri, mert a barlangozással töltött idő nagyban hozzájárul ahhoz, hogy utána tisztábban körvonalazódjanak majd a tavasszal kibontakozó új év rügyei is, amikor (nemsokára) annak is eljön az ideje.

A késő tél a testi mély-hibernálódás, és az ebben az állapotban lezajló gyógyulási folyamatok időszaka. Ilyenkor a testünk mély rétegei kérnek figyelmet. Természetünkből fakadóan ebbe az irányba áramlanak az energiáink, mely által a nem tudatos részeinkben, testünk legmélyebb zugaiban van lehetőség a finomabb rezdüléseket is észrevenni.Ez az évszak a mély-meditációk, mély alvás időszaka. Szinte ‘hibernálódunk’ annak érdekében, hogy testünk és tudatunk mélyre mehessen, s ne pusztán a hétköznapi, felszínes megtisztulásaival legyen elfoglalva. A legmélyebb megtisztulás a sejtszintű regenerálódás. Ez az a folyamat, mely során belső energiaforrásainkhoz kapcsolódunk, életre hívjuk, aktiváljuk, s önmagunkat tesszük e teremtő folyamat fókuszába. Ekkor megindul a tisztulás, majd a lassú újraépítés. Ez az a folyamat, mely késő télen indul, s a tavasz kipattanó rügyeivel átalakul egy külső világban teremtő energetikává.

A természet rendje szerint élő emberek a gyakorlatban ebben az időszakban sokat pihennek.

S a tél csendjében mindenki számára megcsendülhet egy olyan hang, amit az aktívabb évszakok zsivajában nehezebb meghallani: a saját belső hangunk, a lélek szava, az intuíciónk, a méh bölcsessége.

 

Mint minden, a természetünk is egyensúlyra törekszik. Ilyenkor az is fontos, hogy amellett, hogy a természet befelé hívásának eleget teszünk, erősítsük életerőnket, segítsük testünket. Az Ajurvéda tanításai szerint ez az időszak a Vata (Szél) és a Kapha (Föld-víz) minőségeink kihívásait tartogatja számunkra. A Vatánk fázós, száraz és izgága. E számára megterhelő időszakban nem bírja a strapát, kitartásunk akár a nullára is csökkenhet. A Kaphánk pedig bepunnyad, elnehezedik, és akár depressziós is lehet. Ezeket a folyamatokat persze tudatos életvitellel egyensúlyban tarthatjuk, kibillenés esetén pedig a megfelelő eszközökkel újra egyensúlyba hozhatjuk. A téli időszakban fontos a befelé fordulás mellett a megfelelő energizálás is (csak nem a külső ingerekre való addiktív életviteli szokásaink szerint). Amennyire a melegítés fontos, legalább annyira fontos fokozatosan magunkat egy adag hidegnek is kitenni. Fontos minden nap szabadba menni, s pár percre a sétánk során egy réteget magunkról lehámozni, és aktívabban mozogni, hogy beindulhasson a belső kazánunk, hogy ne csak a külső melegítő forrásainknak legyünk kiszolgáltatva.

 

Tehát ez a Yin a Yin-ben időzsaka az évkörnek. Ezért érdemes ebben az időszakban nagy figyelmet fordítani a vese állapotára, hogy ne essen át a túlzott Yin állapotba. (A vese Yang tüneteivel tavasz elején kell majd foglalkozzunk, amikor az újonnan megáradó energiák kérlelhetetlenül nyomulnának előre… következményeként kimerültséget okozva)

A vese az a szerv, mely a családi energiaörökségünk tárháza, a fogantatási, magzati, prenatális időszakban megkapott vitális energiánk, életerőnk raktára. Ez a szerv közvetlenül kapcsolódik az adrenalint (is) termelő mellékvesékhez, mely alapjaiban határozza meg minden metabolikus folyamatunkat, az immunrendszerünk állapotát, szexuális erőnk és étvágyunk minőségét. Télen, ha a vese túlzott Yin állapotba kerül, tüneteink lehetnek az immunrendszer, a libidó, metabolikus folyamatok gyengülése, illetve a mentális állapotunk gyengülése pl. döntésképtelenség, bizonytalankodás, depresszió, vagy akár homályos látás, fülcsengés formájában. A vese túlzott Yin állapotára utal a félelmek megjelenése is. Vesénkben hordozzuk személyes erőnk központját. Amikor vesénk kiegyensúlyozott, akkor bátorság, kiegyensúlyozott akaraterő, önkifejezés jellemző ránk. Amikor vese energia hiányos állapotban vagyunk, akkor eluralkodhatnak rajtunk olyan érzések mint az érthetetlen idegesség, félelmek, az önbizalomhiány, az önérzet és az önmagunkért való kiállás hiánya is. A vese energia hiányos állapotára jellemző az is, hogy túlzottan befelé fordulóak leszünk. A télre egyébként is jellemző belső hibernálódás rendben van. Ám ennek az állapotnak is meg van az egyensúlyi állapota, melyen ha túlmegyünk, és bele kerülünk ezen állapot végleteibe, az nem szolgálja egészségünket. Tehát fontos különbséget tenni a valójában kívánatos befelé fordulás és egy már az energia hiány miatt bekövetkező állapot között. Ezt egyénileg meg tudjuk különböztetni magunkban. Figyeljünk oda ezen időszak kényes egyensúlyára, s ne várjuk meg, hogy a szemünk alatti fekete karikák figyelmeztessenek erre.

Ebben az időszakban különösen érdemes a méh bölcsességéhez, legmélyebb intuíciónkhoz fordulni. Mélyre menni úgy, mint ahogy máskor ezt nem engedjük meg magunknak. Ezzel együtt azonban figyelnünk kell a vese energetikai állapotának egyensúlyára is. A vesét finoman érdemes erősíteni, mind melegítéssel (fürdők, borogatások, aromaolajok), mind proaktívan nagyobb munkára ösztönözve azt például a szabadban végzett munkával, gyaloglással, testmozgással.