Itt állok felnőtt nőként. Vagyis eddig annak hittem magam…

Itt állok, s már látom, honnan is ered az a végtelenbe nyúló hiányérzet, mellyel eddig éltem. Már látom, hogy mennyi minden láttam eddig. S már látom, hogy amire most nyílik ki szemem nagyon fontos, s elhozza számomra felnőtt nőiségem.

Hogy miért nem tudunk minderről… ma élő nőként?

Mert a nagyanyáról anyára és leányára történő átadási láncok megszakadtak a tört-én-elem során. Megszakadtak, s elfelejtődtek. Mára már az sem köztudott, hogy valaha része voltunk emberi életünknek. Megszakadtak az átadó láncok, elpárolgott női életünk ezen minősége. S elpárolgott maga a tudás, a bölcsesség forrása, s azzal együtt a nő életre való eszköz-tára. A földi világ nagy részén már nincs is mit átadni azokból az ősi élet-bölcsességekből, melyet még ezer évvel ezelőtt is éltünk. Az átadó láncok megszakadásának számos oka van, többek között a Patriarchátus korának szellemisége, a Keresztény, és egyéb erő-vallások filozófiája és értékrendszere,  az egyre elszeparáltabb életforma, az emberi élet elfelszínesedése. Ám mindezekkel együtt az is sokszor az okok közé sorolható, hogy a család nő tagjai között olyan mély konfliktusokból, traumákból adódó blokkok vannak, jelen, hogy vannak, akik még csak nem is beszélnek egymással.  Az utóbbi kétezer éve történetei erről szólnak… s velejárójaként itt találtuk magunkat gyökereinktől teljesen elválasztva. A generációs női bölcsességek, nagyanyák, anyák, élettapasztalati bölcsességei, élet-eszközei nem adódtak át hosszú-hosszú időkön keresztül. S ennek következményeként ma élő nőként úgy élünk bele a vakvilágba, mint aki szó szerint azt sem tudja mi fán terem a nőiség.

Mit is jelent az, hogy nő?

Sokunk hosszasan merengene ezen, hogy valami ép kéz láb választ adjon erre a kérdésre.

Látom már, s egyre nyílnak meg számomra a terek. Látom, hogy mindaz, amire vágyom, amit kérek, amit keresek… magamban találom.

Érzem és tudom, hogy nőiségem bennem van… csak alszik. S, hogy felébresszem magamban csupán rám van szükség, s arra, hogy ezt minden sejtemmel vágyjam.

 

Belekezdtem a régészkedésbe, immáron nőiségem terepén, s ami a legfontosabb, Édesanyámban ehhez is partnerre találtam. Hosszasan beszélgetünk, amikor csak tehetjük arról, hogy mit is jelent nekünk az, hogy női testben vagyunk itt. Mit jelent nekünk, és hogyan éljük meg. A beszélgetéseink során pedig egyre nagyobb kupac fájdalmat, szomorúságot, és egyéb lim-lomot találunk. Egyértelműen megérett az idő arra, hogy nekilássak ezen én-részeim megtisztításának.

 

Méhmeditációk

A méhmeditációk végtelen sokfélék lehetnek. Közülük a legegyszerűbb az, amikor kényelmes, nyugodt, békés állapotban elkezdek a méhemre figyelni. Először csak figyelem, s figyelmemmel energiát áramoltatok felé. A felé küldött figyelem érezhetően megébreszti, s valahogy olyan érzés fog el, mintha örülne nekem. Mint, amikor emberként egy számomra kedves emberrel találkozom hosszó idő után, s tisztán láthatóan, érezhetően megérint minket az újra találkozás. A kapcsolat felvétel után energiát szoktunk áramoltatni. A méhem és én. S majd, amikor az energia áramlás magától megy, s nem igényli a figyelmemet, akkor elkezdünk beszélgetni. Én kérdezek, ő válaszol. Ezek a beszélgetések sokszor visznek el olyan terekbe, ahol megtalálhatom kérdéseimmel kapcsolatos belső válaszaimat. Az utóbbi hetek munkájaként bejártam jelen életem párkapcsolati tereit, s szembe néztem a szomorú valósággal. Így van ez. Elfogadom. Eddig erre voltam képes. S örömmel tölt el az a felismerés, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy ezentúl ez már ne így legyen. Tudatosan engedem fel a megélt traumáimat, a megélt sérüléseket…

… ahogy a bölcs asszonyok mondják:

Meggyógyítom sebeimet, s sebhelyeimet büszkén viselem tapasztalataim jeleként.

 

 

Praktikum:

A meditációhoz választhatunk például egy gyengéd gyökér zárat is, mely segít megtartani és erősíteni a medencében lévő energiákat.

Választhatunk kezünk számára egy energetikailag hasznos mudrát is, melyek közül a legegyszerűbb az ékkő tartás.