A női méh tere a Bölcsesség hordozója. Azon Univerzális Bölcsességé, melyet Föld Anyánkhoz hasonlóan minden női testben jelen lévő lélek hordoz méhében. 

A női méh egy olyan finom-energetikai szerv, melynek terében az egész emberiség kollektív memóriája tárolódik sejti szinten. Nőként saját testünk sejtszintű mélységében hordozzuk emberi történelmünk lényegi vonulatát, alapinformációját. Ha nem így lenne, nem lenne képes ez a szervünk, és benne a frissen fogant élet egy olyan fejlődési folyamatot bejárni, amit ma már modern eszközökkel, és elképesztő nagyításokkal mi magunk is megpillanthatunk, a magzati élet különféle fázisairól készült képeken. Ma élő nőként ez a dolgunk. Női létünk lényegére újra ráébredve, levéve szemkötőnket, mely elhomályosítja, vagy megtagadja a lényeget, vissza kell térnünk oda, ahol az ősi, női képességek léteznek. Mi magunk kell megtérjünk, visszatérjünk önMAGunkhoz. Ahhoz az eredendő Igazsághoz, hogy női teremtő erőnk nemcsak a gyermekvárás időszaka alatt aktív.

A méhünk tere végtelen intelligenciát, tudást, bölcsességet és információt hordoz. A régiek úgy mondták, hogy a nő két szívvel él. Méhünk ugyanolyan vezérlő szervünk, mint a szívünk, vagy az agyunk. A három között az úgynevezett alsó erőközpontunk. Azt ismerjük, amikor gondolatok alapján döntést hozunk, az is ismerős talán, amikor szívünk vágya húz egy irányba, és ennek megfelelően cselekszünk. De vajon mennyire ismerjük azt a legalább ennyire erős indíttatást, mely a méhünk megérzésszerű, intuitív ingerei által jelenik meg életünkben. Mert ez a képességünk ott van. bennünk van. Minden élő női térben… Csak nem használjuk, vagy nem tudatosan és ha igen, akkor gyakran nem használjuk jól… rálátás hiányában.

A méhünkön keresztül kapcsolódunk az Univerzális terek Tudásához, a Kozmikus Ritmushoz, s az ezt a Föld terébe közvetítő Hold energetikájához. Méhünkön keresztül kapcsolódunk Gaiához, Földünk finom lényegű tudatosságához, szelleméhez. Tesszük ezt hasonló módon ahhoz, ahogy egy iránytű viszonyul az észak-ponthoz. Tesszük ezt oly egyszerűséggel, ahogyan az óceánok vizei mozdulnak az Univerzális ritmusra. Ahogyan az ár és az apály vonulatai tisztán mutatják… ilyen távolodások és vonzások formájában érezhető meg az tér, mellyel legközvetlenebbül méhünkön keresztül kapcsolódhatunk… figyelünk rá… és ha hagyjuk…