Ma jutott el a tudatomig: Elhagyta a teremet a félelem, hogy egyedül vagyok… a félelem, hogy nincs egy teremtett lélek e térben, aki értene, aki látna, akivel közösen teremtjük a teret és ennek tudatában is van, akinek látom a szemében, érzem a terében, hogy tudja miről beszélek…

Sorra jönnek a kihívások a magánéletemben. De másképp vagyok bennük. Ez az állapot megváltoztatott mindent. Annak a szabadságával vagyok jelen a megpróbáltatásokban, hogy nem bánom, hogy a másik nem ért, nem lát és nem hall… ez nem szükséges már. Elég az, hogy tudom… vannak olyanok e világban, akik igen. Nővéri körben. Erre vágytam! S most itt van. Köszönöm, a jelenlétünk erejét, köszönöm, hogy minden pillanatban megtartódva érzem magam… a tudatban, hogy vagyunk. vagyunk együtt, egymásnak. Az életemben megjelent a SzerElem. Az a Szerelem, mely mindenemet átjárja. Itt van bennem, körülöttem. Az életem új energiája.

A sok-sok kint levés után elérkezett a bent. Minden sejtem várta már ezt a pillanatot. Itthon. Csendben. Mélyen belül. Tudom, hogy így ‘kell’ legyen. Hagyom történni. Nagyon mélyen vagyok és magasan. Tudom, hogy ez az időszak sokat hoz el számomra. Minden tiszta. Látható. Teszek és engedek. Minden nap. Eddigi életem legtágabb perspektíváit élem meg. Megnyilvánulni még nem tudok, vagy talán nem is kell. A kegyelem rezgésével gyógyulok. Isteni öröm vibrál bennem. Ujjong a lelkem. Így megyek bele minden nap a kihívásokba. A gyakorló terek intenzitásába. Az emberi részemnek nagyon nehéz. Érzem, hogy a hatalmas erővel áramló szív terem alatt megjelent a méh terem tartása. Stabilabb vagyok, mint valaha. Köszönöm, hogy vagytok. Hogy érezhetlek benneteket, minket. Hol bennem, hol körülöttem. Köszönöm a jelenléteteket. Köszönöm, hogy megtartotok. Hála. Hála értetek. Hála nektek.