Az élet élvezete

by , on
jan 16, 2017

… szeretném leírni …

… mert mindezt már kívülről szemlélem…

Óriási kvantum ugrás volt, amit az utóbbi hetekben megéltem.

Készen álltam rá, hogy berobbanjon az életembe mindaz, amiről eddig még tudomásom sem volt. Nem is tudtam a létezéséről, mert ebben az életben, lélek-teremen alapulva, jelenlegi fizikai megtestesülésem alig hordozza.

Mostanra megérettem, arra, hogy megjelenjen… megérettem arra, hogy befogadjam a terembe… Befogadjam a Mindennek ama részét, melyet csupán lényem legbelsőbb szféráiban hordoztam eddig beporosodva. Halvány derengések formájában volt valami fogalmam ezekről a minőségekről, de emberi mivoltom színterén, emberként élt életem formájában fényévnyi távolságra voltak tőlem… eddig…

Mert eladdig voltam okos, meg szép, meg művelt, és sokat tudó, meg jó munkaerő, és jó szolgálatot tevő, igaz, és őszinte, erős, és nyugodt… meg millió remek szín… egy szóval nagyon jó ember. Hasznos a világ és önmaga számára.

De egy nem voltam: Az élet élvezője! A bőség csodájának élvezője… ami nem más, mint az Élet. Az élet, ahogyan nagyon kevesen ismerik… manapság…

Ez az a szín, amelyet mostanra újra önnön magamban hordozok… érzem… újra… Aktiválódott. Érzem ezeket az árnyalatokat, energiákat és tisztaságot, mely lehetőséget ad megnyílni mindarra, amit az élet adni tud számunkra… emberi lényként… 

Az egyszerű örömöt amiatt, mert az élet élvezetes. És mert tisztán látjuk, hogy ez nem hajhászása a gyönyöröknek, nem felszínes silány illúzió, mellyel az amúgy szürke, hideg és kiábrándult életünket kívánjuk leplezni vagy felrázni.

Az öröm maga az ÉLET.

Miért hiányzik ez a ma Európában élő ember életéből? Mert a Bibliából is hiányzik. Abból a ‘Szent Írásból’, melyet a nyugati civilizáció évezredeken keresztül értékrendjének meghatározó alapjaként kezelt. És nem azért, mert Jézus – eme írás főszereplőjeként – nem élvezte volna az életét… hanem azért, mert kiollózták belőle, csakúgy mint sok mást is…

Az emberiség már ráérzett erre és elkezdett kutatni… hogy mi hiányzik még abból a könyvből, amit olyannyira következetesen követ… kétezer éve. Egyszer elérkezik az idő számára, hogy megengedje magának újfent, hogy valami rátaláljon a lényére… valami olyasmi, ami nincs benne a könyvben… Valami olyasmi, ami nem kívülről érkezik el hozzá… hanem szíve legmélyén talál rá… újra…

Jézus és Magdaléna csodálatos, magasan fejlett szerelmét, Jézus élet-szeretetét, az élet gyönyörűségeinek örömét ollózták ki a történetekből. S azt a minőségű kapcsolódást, melyet megosztott szerelmével és barátaival… és együtt örültek annak a sok gyönyörűségnek, melyet a Földön megéltek… Az élet ezen aspektusát a történetből félre téve,  így lett e könyvben szereplő Jézusból, az életet teljességében megélő emberből, önmagát a végtelenségig félre tévő szolgáló. Így a történet egy másik emberről szól, egy merőben más minőségről… A megcincált történetben szereplő ember fókusza folyamatosan önmagán kívül esik… Egy olyan ember mintáját adja számunkra, aki elfeledkezik arról, hogy a földi létezés alapja az egyensúly… önmagunk és a világ között… Ezt az emberi minőséget táplálta és erősítette bennünk az elmúlt két ezer év.

A jó szolga nem élvezkedik… a jó szolga dolgozik… nem érez, csak robotol. Elszürkülés, igába hajtás… ez történt. Mert, aki jól érzi magát, nem lehet irányítani, aki jól érzi magát, és képes egyszerűen örülni annak, hogy él… nem jó szolga. Teljesen elferdült a 10 parancsolat és a 7 fő bűn témájának értelmezése is. A tudatosan megélt élet és a mértékletesség hirdetése helyett arra használták a sorokat, hogy bűnöket kreáljanak…  mert a bűntudat a legjobb ‘biztonsági őr’. S a ‘bűnök’ abból teremtődtek, ami maga az élet. Így kifogyhatatlan forrásként szerepelnek a bűntudat keltéshez.

Az élet itt a Földön, emberként, lélekként, mely első sorban arról szólt, hogy önmagunkért vagyunk itt. Önnön magunk fejlődéséért, lélek-önmagunk megtapasztalásáért, önmagunkon való munkálkodásunkért. S e mellett azért, hogy megéljük azokat a csodákat, melyeket a földi élet nyújt számunkra. A csodálatos testünket, és annak megosztását egy másik emberrel, a SzerElemTérben való felolvadást. A jó ételt, mely táplálja, kényezteti testünket, illatával, ízével örömmel tölti el lelkünket….

Minden, ami körülöttünk szemmel látható az nem más, mint a belső világunk meghosszabbodása. Belső dimenziók kiterjedése a 3 dimenziós világunkba. Minden, ami belül van, kívül is látható. Az látható kívül, amik vagyunk… belül.

Azok az emberek, akik számomra példaként élnek ezen a földön, mind csodálatos helyeken élnek. Tér, fény, zöld és élet veszi őket körül. A természetben élnek, mert ők maguk a természet, csodálatos látványt szemlélnek minden nap, csodálatos ételeket esznek, csodálatos italokat isznak, csodálatos kapcsolatban élnek, csodálatos emberi érzelmekkel és azok nap mint napi megosztásával. Csodálatos segítő lények, barátok veszik őket körül… Egy szóval mindenük meg van… mert a Mindenben Élnek… ahol minden megtalálható, mert minden benne van. Ez nem más, mint a bőség…. a bőség tere… S élik ezt egyszerű, természetes életet élve.

A korlátosság, a hiány, a szűkösség ego kreálmány. Az elme elszeparáltságából fakad és táplálkozik az ego azon világképe, hogy ez az élet. Hogy egyes emberek ego rendszere milyen indokkal állítja és tartja fenn ezt a hitrendszert? … változó… kondicionálástól függően. Az egyik lehet a például a vallási hitrendszerek kérdés nélküli elfogadása, és ezen érték rendszerekkel való öntudatlan azonosulás.

A csoda

A csoda mindenhol ott van. A csoda a bármi. Bármi lehet… és minden. Gyönyörű… csodálatos 🙂  Mit nevezünk csodának? Érzéseim szerint csoda az életem. Az élet-szerelem, a gyönyörű reggelek, a csodálatos barátok és társak. A képek és álmok, melyek már megvalósulni látszanak, és a csodálatos hely, ahol élünk. A csodálatos ételek és italok, a csodálatos illatok, a napfelkelte és a naplemente, a felhők, és a kék ég. A könnyedség és az egyszerűség. A mindennapok csodálatos tevékenységei, a dolgunk, amit a legteljesebb örömmel végzünk. A szerető kéz, és szavak, a simogatás, mint szerető érintés… Mindaz, ami belülről jön… szabadon… Szabadság… csoda, csoda, csoda…

És mindez nem kiváltság!

Ez nem egy dolog, amit ki kell érdemelni. Ez nem egy olyan dolog, ami valakiknek jár, valakiknek nem. Ezért nem kell ‘jónak’ lenni, hogy egyszer megkaphassuk. Ez nem bűn, és nem kell mindettől tartózkodni.

Ez a Van. A földi Van-ság… Maga az Élet… ahogyan Isten teremtette a világot, és bele minket. Ez a Minden. A csoda. A jól-Lét… ahogyan Edward Bach doktor mondta az egészségre: alap természetünk… Ilyen alap természetünk a bőség és az öröm is!

A kérdés csupán egy…

Képesek vagyunk-e megengedni magunknak?

Képesek vagyunk-e beleengedni magunkat? … a Mindenbe … a bőségbe…

Képesek vagyunk-e elengedni az oly régóta font köteleinket, és oly régóta szőtt korlátainkat, melyekhez a fonalat folyamatosan adagolja a társadalom érdek rendszere, a belénk nevelt értékrendek, és vezérelvek… kondicionált hitrendszerek…

A csoda mindenkié!

Az Élet a Minden. A Minden része az élet élvezete. Élvezni mindazt, ami Van. A szenvedés másik pólusa. A földi teljességben ez is Jel-en van.

Merjük ezt választani?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük